Ungvári új hullám

nem lettem első.

Most kaptam a hírt, hogy amíg külföldön próbálom összegyűjteni az első ungvári újhullámos kávézóra valót, egy huszárvágással beelőztek (ez most egy kis siránkozás, igen). Vagyis majdnem. A BrewShop oldalán ezentúl bárki bevásárolhat az újhullámos trend… bocs, ÉLETÉRZÉS kávés kellékeiből. Nno, legalább nem kávézó, nyugalom.

azelsosprint Ungvár kávé új hullám
Van itt minden, azaz majdnem minden...

A web shop kifejezetten kellemesre sikeredett, abszolúte trend… életérzéses. Olyan, amilyennek egy újhullámos feelenget hirdető oldalnak lennie kell: nagyon kevés információ (pfujj, geek), nagyon sok hangulat. A képeken és kis videóban Ungvár belvárosában egy háztetőn lazuló fiatalok nagyon jól szórakoznak: nézik egymást, semmi dolgunk, süt a nap, retro cuccok, mobiltelefon, készül a fotó, csepeg a kávé a Kemex-be… ééés ennyi. Naggyon trendi… instant életérzés! Süt a cinizmus? Pedig tényleg jó az oldal, csak most még irigykedem kissé.

De mi is ez az életérzés?

Egy mai, y generációs fiatalnak már a presszó is régi, lejárt lemez, nem trend… életérzéses.  Viszont még pár lépéssel visszább tekintve a retro már nagyon is menő. A retro cuccok, zenék, filmek mind olyan életérzést/stílust mesélnek, melyek saját történeteinken keresztül újraszülethetnek, sajátjainkká vállnak: nagymama szemüvege nem azért lesz értékes, mert régi, vagy mert anno drága volt, hanem mert egyéniségünk részeként új, egyedi történetek alakítójává, stílusjeggyé válik. A leninfej a nappaliban lámpaként nem kommunista emlék, hanem egy sajátságos, semmi máshoz nem hasonlítható kellék. Igen, igen, ez így nagyon hipszteresen hangzik, mert lényegében az is. Nem hasonlat, metafora. A megfoghatatlanságban, változékonyságban rejlő erő a vonzó, mely a fiatalságot magát is oly vonzóvá teszi az emberiség számára. A presszó csak régi, a Kemex már retro, és ez most tre.. franc, életérzéses. Értem?

azelsosprint Ungvár kávé új hullám
Ungvár, kávé, életérzés. Kell ez? Debizony!

Take it slow!

Ó, te barbár, aki Etiópia isteni ajándékát, az Yrgacheffe-et 93 fokos forró vízzel kínozod, ráadásul 9 báron! Hát nincs benned életérzés? Hova sietsz? Hova szaladsz? Ájjunk meg, chateljünk kicsit és két instagramm poszt között daráljunk, csepegtessünk, szűrjünk! Érezzük az életünket! (cinizmus alert!) Slow, coffee, inspired… Kell ez nekünk? Ó, de még mennyire. Az oldalra kitett kis videóból több lazaság árad, mint az egész Charlie Sheen életműből. Az ember hangulatba kerül, és pont ez a lényeg. Szóval kalapot le (hisz ezek a mai fiatalok már hordanak).

Pár keresetlen szó az oldal kínálatáról

Nos, van itt minden, aminek lennie kell: hario szűrő, hario daráló, hario minden, Kemex csepegtető, aeropress. Persze az árakat csak fél szemmel érdemes nézni, már akinek fontos ez, mert iszonyú drága minden. Vannak elit kávék is, túl sok információt mondjuk nem kapunk róluk a nevükön és az árukon kívül.

azelsosprint Ungvár kávé új hullám
Drágaságok

Kiknek lehet jó?

Akik már belekóstoltak az újhullámos világba és most beszereznék maguknak a kellékeket. A nem túl árérzékeny vásárlóknak, akiket nem zavar, hogy bármit megkap fél áron az aliexpressen (ha lesz olyan hely, ahol személyesen is megtapogatható az áru, akkor persze egészen más a tészta). Az tr… életérzés keresőknek.

Kinek nem ajánlom?

Az öregeknek. Nem. Ti ezt már nem érthetitek. Az árérzékenyeknek, ők az 1900 hrn-s (21 000 forint) Kemex kübli láttán óhatatlanul felkiáltanak: mi a …. kerül ezen 1900 hrivnyába?

És végezetül hozzátok szólok, preszzó bolondok: tegyétek félre az ellenérzéseiteket és tessék elkezdeni próbálgatni az újhullámos kávékat! Megéri!

azelsosprint Ungvár kávé új hullám
új hullámot mindenkinek! de azért a presszó a király.

 0
Tovább

KV 001, avagy James Bond is itt feketézett

Hogyan is lehet kellően felvezetni egy olyan beszámolót, amiben a kávé mellett szerepel majd barátaim első közös félmaratonja, Svejk, gazdag oroszok, termálvíz, James Bond és az én első Grandhotel közeli élményem egyaránt? Mondjuk így: barátaimmal Karlovy Varyban jártunk.

kávé karlovyvary grandhotel azelsosprint csehország
Dombok, folyó, hidak, impozáns épületek némi kordonnal. Akárhogyan is, Karlovy Vary gyönyörű.

Sokat hallottam már az Észak Monte Carlo-jának is nevezett városról, sőt, helyesírás oktatónk kedvenc szivatós tollbamondása is kitörölhetetlenül eszembe véste: Karlovy Vary-i  akármi (4.1.Tulajdonnév + tulajdonnév (New York-szabály). A kezdőbetűk nagyok maradnak, a képző kötőjellel kapcsolódik). Barátaim félmaratonon indultak a filmfesztiválnak is otthont adó városban, így több okunk is volt a kirándulásra.kávé karlovyvary grandhotel azelsosprint csehország

Ha már KV (értitek, Karlovy Vary), akkor muszáj ellátogatni a 007-es Casino Royal film címadó kaszinójának dublőr épületéhez (értsd: itt játszódtak a kaszinós jelenetek), és főleg annak kávézójához. A Grandhotel Pupp impozáns épülete a város egyik nevezetessége valóban lenyűgöző, és Puppék kávéja, hmm... De ne siessünk ennyire.

60 km és másfél óra kocsikázás után érkeztünk a Varyba Stribro-ból borzalmasan szűk, rossz utakon. A Csehek, úgy látszik, olyannyira tisztelik a magántulajdont, hogy még véletlenül sem csapták volna keresztül az országútjaikat a termőföldek határain, hanem kitartóan kígyózik az aszfaltcsík. Egy amúgy is hegyes-dombos vidéken ez azt jelenti, hogy rallyzni fogsz, ha akarsz, ha nem.  A táj szépsége útközben lenyűgöző, a végtelen repceföldek látványa kifogástalanul hozza a windows háttérképek hangulatát. Éjszaka a szuperhold még egy lapáttal rátett a hatásra, de ekkor már sokkal inkább drakulai az élmény. Az esti út egyszerre hátborzongató és lenyűgöző.

kávé karlovyvary grandhotel azelsosprint csehország
Grandhotel Pupp: lenyűgöző épület lenyűgöző környezetben. Ebben az írásban sokszor használom még a "lenyűgöző" szót.

Az ötvenezer lakosú Karlovy Varyban a félmaraton miatt rengeteg ember volt, de még így is viszonylag könnyedén találtunk parkolóhelyet a központ közelében, ingyen. A sportesemény hangulata egészen elképesztő, meg tudom érteni, miért lelkesednek annyian a közös futásért (lassan érik valamiféle személyes részvétel). A félmaraton miatt az egész központot kordonokkal és szalagokkal pakolták tele, így az elmélyült városnézés máskorra marad, de annyi így is egyértelmű, hogy ez a városka gyönyörű. A termálvizek kútjai felé emelt lenyűgöző és változatos díszítésű oszlopcsarnokok, a domboldali többszintes építkezés az erdős, folyós, emelkedős, sziklás, parkos, kastélyos részek izgalmas váltakozásával kifogástalan hangulatú, finom lelkületű üdülővárosi környezetet teremtenek. Nem is csodálom, hogy ennyire felkapott, különösen a gazdag oroszok körében.

kávé karlovyvary grandhotel azelsosprint csehország
KV csodás díszletei között futhattak a félmaraton részvevői.

Azaz némiképp csodálom, de már látom is a megoldást.  Az impozáns városképbe nekem kissé belerondít, hogy a központ üzletei lényegében egy merő ízléstelenség. Újgazdag kívánságlista, egy nagy Váci utca a legelképesztőbb giccsfelhozatallal. Értem én, ez kell a fizető kicsit sem úri gazdag oroszoknak: bundasapka, ékszer, párducmintás Cseh porcelán és Swarovski kristállyal gazdagon teleszórt korona markolatú cipőgomboló-furkósbot. Millió számra szuvenyír, drágán mért étel és ital az aranyozott-tükrös falú hotelek főúri kényelmében.

kávé karlovyvary grandhotel azelsosprint csehország
ott a császár képe a budi bejárata felett

Apropó étel-ital: mivel Karlovy Vary bevételeinek jelentős százalékát adhatják az orosz vendégek, így nem csoda, hogy lényegében mindenhol minden ki van írva oroszul is. No de ki látott már pelmenyit egy előkelő étterem kínálatában? Persze lehet, hogy ehhez meg én vagyok túl sznob… varennyiki és aranyvilla: megfoghatatlan dilemma. De legalább a Svejkről elnevezett sörbárban van kurázsi: a mindenféle Svejkes berendezési kellékek, dekoráció mellett a vécé bejárata felett, ahogyan kell, ott lóg Ferenc József portréja. Respect.

Grandhotel először

Bimbózó sznobságomba mártott kíváncsiságom miatt feltétlenül szerettem volna inni egy kávét az egyik legfrekventáltabb helyen, a Grandhotel Pupp kávézójában. (És úgy általában, mindig is vágytam közelebbi ismeretségbe lépni egy Grandhotellel.) Ez az a hely, ahol akár James Bond is feketézhetett szabad idejében a világ megmentése és egy szerelmi kaland között. Az épületben Beethoven is koncertezett egykoron, és hát ez egy Grandhotel, ami az én fejemben elérhetetlensége okán is mindörökké a romantikus könnyű élet egyik vágyott, ábrándos színtere marad. (ajánlom megtekintésre ezt a kissé ízléstelenre sikeresdett videót, csak a feeleng miatt, valamint itt a Caffe Pupp oldala).

kávé karlovyvary grandhotel azelsosprint csehország
A forró termálvíz forrásokat csodás díszes oszlopcsarnokok, kolonád-ok (colonnade) alatt élvezhetjük

Nem tudom, említettem-e már, de nem vagyok egy Krőzus (nagyon nem). Kávéra persze szívesen költök lehetőségeimhez mérten, de nem állíthatom, hogy minden feszengés nélkül léptem be a Grandhotel kávézójába. Már az zavarba hozott, hogy a pincér karórája láthatóan drágább, mint az én összes órám, a családtagokét is beleértve, száz évre előre. Zavarodottságomat jelzi, hogy automatikusan angolul szólaltam meg. Ez leginkább azért figyelemreméltó, mivel nem tudok angolul, oroszul viszont némileg igen. Még szerencse, hogy a teraszon épp felszabadult egy asztal, így nem kellett odabent helyet foglalva feleslegesen koptatnom a viktoriánus szalon aranyszegélyes textíliáit arra méltatlan farmernadrágos ülepemmel, valamint az én aurám is megmenekült a fölényes tekintetek értetlenkedő pillantásaitól. Vagyis gondolom én, de az igazat megvallva a kutyát sem érdekelte, hogy épp ki vagyok, és mit akarok: pénz beszél, nem fizető vendég meg ugat.

kávé karlovyvary grandhotel azelsosprint csehország
Megéri? Megéri.

Az én kíváncsiságom leginkább egy dologra fókuszált: a GH Pupp-ban méltó-e a kv KV-hoz?  Együtt jár-e a puccparádé a minőségi, jó kávéval? Érdemes-e felkeresni egy ennyire frekventált helyet a jó presszó reményében, vagy maradjunk inkább távol a felhajtástól (már persze, ha nem pont arra vágyunk, a kávét meg pont leszarjuk)? Gergő persze jót nevetett rajtam és az urizáló 80 koronás (kb. 80 hrivnya, 850 forint) kávémon, amiért természetesen otthagytam egy százast (a 007-es talán várna az apróra?),

kávé karlovyvary grandhotel azelsosprint csehország
Ilyen, amikor a kávés majom örül magának

de az én lelkemnek oly jól esett. A csodás kávégépet az intézmény honlapja szerint tanult barista kezeli, Illy Feri bácsi kávéi pedig a kommersz vonal egyik legjobbjai (a GH-ben nyilván nem kézműves kávékkal operálnak). Nincs okom kételkedni a honlapon írtakban, az általam rendelt ristreto egészen kifogástalan volt. A crema minősége és texturája is szépségesre sikerült, a lefőzés hőfoka is rendben volt. A kávé egy közepesen markáns arabica lehetett, kellemes savakkal, édeskés, kakaós utóízzel. Tejjel is jó volt, de igazából üresen volt igazán élvezetes.  A csészét itt végre nem felejtették el előmelegíteni, és hát igen,

úgy kávézgattam abban a percben ott, a Grandhotel Caffee Pupp teraszán, mellettem pezsgőzgető orosz fürdővendégekkel, mögöttem nemzetközi sportolókkal, ahogyan akár a 007-es is tette: őfelsége titkos kávéügynöke, aki engedéllyel cukroz.

Éljen KV!

Alább néhány saját és Gergő által készített fotótörténeti remeken keresztül mutatom be a KV-i kirándulást, valamint itt gratulálnék Andikának és Sanyikának a félmaraton teljesítéséért: gratula!kávé karlovyvary grandhotel azelsosprint csehország

 0
Tovább

Ungvar Coffee Festival - Ungvári Kávéfesztivál 1. 0

Első alkalommal szerveznek szülővárosomban kifejezetten a kávénak szentelt fesztivált. Sajnos csehországi bokros teendőim miatt pont lemaradok az eseményről, amit több okból is nagyon bánok. Egyrészt minden olyan kezdeményezésnek elkötelezett támogatója vagyok, melyek az értékteremtésről, kulturális kikapcsolódásról, a városi élet hangulatosabbá, érdekesebbé tételéről szólnak. Ha van a dologban egy kis kávé, vagy egy csipetnyi sznobéria, (meg hát Ungvar…!) pláne vevő vagyok a dologra. Az unalomig ismételt egyen-jármárkák (majálisok, vásárok), bár lehetnek hangulatosak (a hrivnya leértékelődésével a külföldi fizetések felől nézve ’szinte-ingyen-pálinka-és-saslik-fesztivál’, igazából rettentően unalmasak. Másfelől  erősen szkeptikus vagyok az ungvári – szerintem egyelőre – csupán látszat kávékultúrára építő fesztivállal kapcsolatban, ezért pláne sajnálom, hogy nem vizslathatom végig a programot elejétől a végéig. Szóval igen, hajrá Ungvar Coffee Festival! (hát nem édes: Ungvar!)Ungvár fesztivál kávé

Légy a tudósítóm! Mivel magam nem lehetek ott, nem készíthetek képeket, videót, nem kóstolhatok (jajj, én szegény), ezért arra kérlek, ha arra jársz, tedd meg mindezt helyettem is! A képeket, videót posztold a facebook oldalamra! Ígérem, meghálálom!

Látszat kávékultúra? Többször is írtam már arról, hogy Ungváron jellemző az egy főre jutó kávézók magas száma (vicc nélkül, felesleges otthonra venni kávéfőzőt, kizárt, hogy 50 méteren belül ne legyen két jó és négy rossz kávézó akárhol a városban), ugyanakkor a „jó olasz presszó”, de még a „jó kávé” után is nyomozni kell. Van megfelelő berendezés , lassan egészen kiváló alapanyagok is megjelentek (lásd: Mokasol), de alig akad barista, vagy akár csak hozzáértő személy a pult mögött. Az újhullámos trend a trendekre jellemző késéssel sem igazán tud begyűrűzni (még szerencse, én akarok lenni az első!), a kávézókban továbbra is úgy kell kikönyörögni, hogy ne fél liter vízzel főzzék le a presszókávét (- Tetszik ismerni az olasz standardokat? - „Nekem ne magyarázzon, én 12 éve dolgozom kávézóban, még senki sem oktatott ki! …Minket a főnök így tanított!” –Boahh!).

Ungvár fesztivál kávé
Profizmust Ungvárra! Persze most még csak a szám jár, remélem akkor is nagy lesz az arcom, amikor a saját kávémat főzöm a saját kávzómban

Szóval ezért, hogy látszat, és nem a formálódó kifejezést használom. A formálódáson sajnos túl vagyunk, a piac meglehetősen telített, de igazából jó (ízes, szagos) presszóra mégis vadászni kell. Amire szükség volna, az az újraformálódás, az alibi kávézók kipusztulása és egy trendérzékeny (van ilyen szó?) barista közösség kialakulására. Mindez magával hozhatja az igényes kávéfogyasztói réteg megerősödését, akik nem csupán egy nem bántó ízű, lehetőleg nem túl drága kávé ízű folyadék ücsörgős elfogyasztását igénylik, hanem az első rossz tapasztalatra hátat fordítanak a kutyaaütőknek.  Addig is lehet fesztivált szervezni, olyan kijelentéseket tenni, hogy „legyen Ungvár Ukrajna kávé fővárosa!”, de pusztán a szándék kevés.  Jó fesztivált kell szervezni, ami nem kis feladat. (Nem akarom indokolatlanul idecitálni a pesti bazárt, de még ott is akadtak hiányosságok.)

Szóval újra csak igen, hajrá Ungvar Coffee Festival! (… Ungvar!)

Ímhol a program magyarul (bocs a suta fordításért):

Ungvar Coffee Festival - Ungvári Kávéfesztivál

Először rendeznek Ungvár szívében nagyszabású kávéfesztivált. Az eseményre május 28-29-én kerül sor a Boksai Múzeum környékén (előtte, mellette).

A programok között szerepel:

  • kávé expo
  • kávézók közötti vetélkedő
  • kávétérkép Ungvár kávézóival
  • szórakoztató programok gyerekeknek
  • különféle bemutatók és prezentációk
  • kézműves programok
  • Jazz
  • ételudvar
  • kerékpárparkoló és sok más érdekesség

Kapunyitás: 11 órakor (Közép-európai idő szerint)

Belépő: 50 UAH

Ungvár fesztivál kávé

 U.i.: ki mit gondol az esemény logójáról? Jómagam nem tartom túl szerencsésnek, pl Gergőnek sem esett le elsőre, de Andre már életérzésről beszél. Nagyon nem egyszerű dolog jó logót készíteni, mindenesetre én még gondolkodtam volna rajta picit. 

 0
Tovább

KávéBár Bazár 2016

Az elmúlt hétvégén életemben először sikeresen nem késtem le egy programot, amin már rég szerettem volna részt venni. Ez nem más, mint a kávészeretők éves pesti piknikje, a KávéBár Bazár.

Kávébár bazár kávé

Hogy honnan a név, se nem tudom, se nem értem, de különösebben nem zavar a bazári megjelölés. Főleg úgy, hogy a Corinthia hotel igen pazarlóan előkelő, elsőre feleslegesen nagynak tűnő haljaiban (több is van ott) gyűlt össze a kávézás: főzés, forgalmazás,  pörkölés, újhullámozás színe java. És nem csak.

Érdekes volt a rendezvény, mert a szervezők jó érzékkel válogatták egymás mellé a sznobéria különféle fokát képviselő márkákat és termékeket. Érdekes volt, mert szerintem nem csak a kilencdanos home barista, de a mezei érdeklődő is találhatott kedvére való nézelődést, kóstolót, fognivalót, vagy ilaltélményt a szerencsére nem tömegnyomor forgatagban. Valóban sokrétű és izgalmas rendezvény, bár csak a szombati napon vettem részt, számomra élmény volt. Nagyon jót tett a dolognak, hogy - elvileg - limitált számú jegyet értékesítettek. Tény, hogy nem kellett közelharcot vívni a kiállítók asztalainál, és a baristák arcára sem ült ki a tipikus a háromszázadik kávé után megölöm azt, aki újra meg meri kérdezni, hogy állítok hőfokot kifejezés. A kiállítókkal lehetett beszélgetni, általában mindenki közlékeny és barátságos volt. A magam részéről úgy gondolom, maximálisan éltem a lehetőségekkel: ittam fergetegesen jó konyakokat, ettem osztrigát, rájöttem, hogy a csokoládé nem az, amire én azt hittem, hogy arra hasonlít, hanem az, amire hasonlít az, amit aként árulnak (végiggondoltam, van értelme). A csokoládéba mártott kakaóbab (szóval önmagába csokibacsoki) engem konkrétan lenyűgözött, de a vaníliás mákszirupos kávékoktél is megvett magának. És a lényeg: a kávék. Összeszámoltam, és összesen tíz kávét ittam aznap. Ezek között volt aeropress, csepegtetett, handpresso és cascara is. Az élmény abszolut wao. Nem szívesen bocsátkoznék merészebb fejtegetésekbe, mi volt a legjobb, a Guatemala, vagy a D'Oro, megszerettem-e az új hullámos kávékat, vagy utálom? Annyira wao volt az egész, hogy rá kellett jönnöm, sosem ittam ilyen kávékat ezelőtt. Nem véletlen, hogy szívdobogásig kóstolgattam, az élménycunami még most sem ülepedett le teljesen bennem. Tudom, tudom, túllihegem kissé, de számomra sok dolog nem volt egyértelmű. (a sommelier előadását külön élveztem) Most már ki merem jelenteni, hogy itthon, Ungváron nem árulnak "jó" kávét (hogymiért, vagy hogy az mi is pontosan, arról is íródik egy kis szöveg). Mivel itthon nem árulnak, az én igényeim is úgy alakultak, ahogy. Példának okáért a bazáron egyszer sem nyúltam cukor után, ami esetemben nem egyértelmű.

Teljes mértékben ajánlom a rendezvényt, igazából bárkinek, aki érdeklődik a gasztronómia iránt és elég erős a szíve hozzá. De tényleg.

Kávébár bazár kávé
A konyakok isteniek, a kávés koktélok fantasztikusak. Mákszirupot mindenkinek!
Kávébár bazár kávé
A Cascara kellemes, az új hullám, nos, már nem utálom élből, de a szerelem még várat magára
Kávébár bazár kávé
Wao, és mégegyszer wao. 
Kávébár bazár kávé
Már itthon: a MOAK-tól kapott POD-okat kóstoltam
 

 0
Tovább

Miért ne vegyél kávéfőzőt, és milyet?

Élet a fórumokon, dilemmák használt és új gépek körül, tapasztalás és hit.

Kávét iszol? Otthon magad főzöd? Érdekel, hogyan működik és mitől lesz jó a presszó? El tudod dönteni, mennyi ér egy jó gép? Érdekel, mitől jó egy kávéfőző? Hiszel a dzsedikben? Fehér vagy fekete? Engem is.

Nos, már egy hónapja (huhú, egy egész hónapja...), hogy ilyen-olyan okok miatt napi szinten foglalkozom otthoni kávéfőzőkkel. Könyékig túrtam különféle gépekben és megmerítkeztem magyar, orosz, angol és ukrán nyelvű fórumokban. Úgy érzem, van mit mesélnem azoknak, akiket érdekel ez a téma.

De most nem erről fogok beszélni, hanem a háztartási kisgépek körüli mizériáról. Kezdjük ott, hogy mindig is vonzódtam a technikához. Gyönyörködtet a mechanikus alkatrészek funkcionális kidolgozása, a mérnöki munka – fém és áram – szoborszerű megtestesülése. Már az mosolyt csal az arcomra, ha kézbe foghatok egy finoman kidolgozott réz kazánt, vagy súlyos főzőfejet. Persze nagyon is emberi az, ahogyan viszonyulunk másodlagos környezetünkhöz, az alkotó és teremtő attitűdök kiegészülnek a jobbítás, fejlesztés és végső soron a gyógyítás, megóvás ösztönszerű mozzanataival.  A szerelés nem áll olyan távol a szerkesztéstől, mint ahogyan a gányolás is megfelel a félcmunkának. A kávéfőzés aranykorának bronz-alu-réz lapjai illér kávéból hidegen csöpögtetett tintával lettek kilenc báron teleírva.

kávéfőző PID használt gép
A háztartási kisgépek mögött rejtőző igazság olykor ujjnyi vastag keserű pirula

Ám a hobbista kávébuzi élete nem csak kávé és móka. A vallásos hevületről, amely egyik-másik bojlerfajtát, darálási metódust, vagy főzési technikát illeti, már korábban írtam. Mindenki a lehető legjobbat szeretné a pénzéért, ez tiszta sor. Mindenki munkáját értékelni kell, ez világos. A szaktudás, a felújításba fektetett munkaórák forintosíthatóak, ez is rendben van. Minden dolog annyit ér, amennyiért el lehet adni – kereslet és kínálat általában szépen beárazza egymást, és itt az egyszerűség kedvéért ne az Észak-koreában megvalósult tökéletes gazdasági modellből, hanem a mi, kínnal vérrel megtanult, ezer kutya rágta nyugati kapitalizmus-próbálkozásunkból induljunk ki.

Mert ugye nem mindegy, hogy kik és mit és mennyirét, hogy néz ez ki, és újvagyhasznált, és egyáltalán, mi a fene kerül 20 ezerbe egy PID-en?!

De hogy a viharba jön ez ide?

Pálda: Sanyi szereti a jó kávét, és a szőr is feláll a hátán a munkahelyi automatás gép libafos löttyétől, a kotyogóját meg unja. Sanyi értelmes összeget keres havonta, de bőven nem dobálózik a pénzzel, mert nincs mivel. Sanyi szeretne egy jó kávégépet, hogy a reggelei neki is úgy induljanak, mint az Omniás pasinak a reklámban. Sanyi nem egy megátalkodott cibetmacska-troll, de azért szereti használni a google-t és utánaolvas a dolgoknak, nagy vonalakban képben van a kávéfőzők terén. Sanyi nem irtózik a használt termékektől, de illúziói sincsennek: csak olyan gép jöhet szóba, ami nem eleve ipari hulladékként kezdi nyomorúságos életét a hipermarket akciós kínálatában, hanem lehetőleg már ránézésre is bizalomgerjesztő: Sanyi nem lesz a marketingsámánok áldozata. Na most Sanyink látja, hogy az egyik legnépszerűbb márka legnépszerűbb terméke a Gaggia Classic (hát már csak még becézése is van: gumikacsa, gyalogbéka stb.!), ezért elhatározza, hogy szerez egyet. Sanyi meglepődve tapasztalja, hogy alig van eladó használt, és nem hogy olcsóbb, mint a boltban az új, de akár ugyan annyit is kérnek érte.

kávéfőző PID használt gép
Kávét? Teát? Mindkettőt egyszerre?

Emlékezzünk: Sanyi nem azzal fekszik és kel, hogy értekezéseket olvas a különféle kávécserjék extraktálásához szükséges hőfokokról, de még csak ezt a szót sem használná társaságban túl magabiztosan. DE azt azért tudja, hogy a főző egy dolog, kell a jó daráló, tamper, kísérletezés, az alapokkal mondjuk, hogy tisztában van. Viszont nem vágja kapásból, hogy az ő reggeli egy csésze presszójához miért ajánlott legalább 3 decis bojler.  Sanyi furán néz a fórumokon, pocok ő a lisztben, hal a szatyorban. Sanyi nem érti az elhangzó varázsszavak felét sem, de már bízik, hinni akar, lassan hisz is, neadjisten kérdez is.

Mert ezt másképp nem lehet. Ha valamit tanultam az eltelt egy hónap sűrű kávéfergetegében, az az, hogy sokkal „Több dolgok vannak földön és egen, Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes.” Mert ugyan mivel magyarázható, hogy egy fórumos által tuningolt tízéves használt modell jobb, akár sokkal jobb, mint a jelenlegi boltban kapható új? De hogy még a nem tuningolt, csak felújított gép is jó eséjjel – anyagminőségben,  hőstabilitásban – köröket ver a a gyári „fejlesztésre”? Horror. (Akikre gondolok, azok bőven szakemberek.)

Persze, aki erről az egészről semmit nem tud, boldog ember: besétál a boltba, megveszi a gépet, hazamegy, örül... egy ideig. Aztán jönnek a gondok. Vagyis jöhetnek. Nem hétszentség. De Sanyinak biztosan fájna, ha látná, hogy Pista a tuningolt csúnyácska Baby-vel jobb kávét tol az orra alá, mint amit ő otthon az új Classic-kal varázsol. Sanyi megutálná Pistit egy életre. Sanyi ezért elhatározza, szív még magába némi tudást a netről, elutazik a Dagobah rendszerbe némi továbbképzésre, majd vesz egy gépet, ami PID-elt, akár rézcsőtuningos. Legyél Te is olyan, mint Sanyi. kávéfőző PID használt gép

Vagy ne.

Sajnos a háztartási kisgépek piaca eléggé visszásan fejlődik: egyre csinosabb, hívogatóbb, sokszínűbb, szagúbbak a termékek kívülről, egyre böszmébb a marketing-buzogány, amivel a vállalatok igyekeznek minél nagyobb célközönséget eltalálni, és ezzel együtt egyre kevesebb pénzt költenek a tartalomra. Nem törvényszerű, de bőven van rá példa. Az olcsósítás, a piaci verseny, a tervezett elavulás, a fogysztói társadalom pörgetése ritkán eredményez olyan ipari szemmel nézve is jóféle terméket, mint pl. a Gaggiák voltak egészen a 2015-ös évig. És ez nem gyermekriogató mese, hanem tény.

És hogy mi lesz jövőre? Drágább lesz a régi, mint az új, esetleg használt kávéfőző maffia alakul? Nem tudom, de egy dolog biztos: a kávébuzi önérzetes fórumozó.

Szép és jó tuningokról ITT és ITT lehet olvasni.

 0
Tovább

Rövidkv, avagy a Kávé és főzője

blogavatar

Még egy blog, ahol kávé címszó alatt a szerző önmagáról pukkantgat el kisebb-nagyobb lufikat. Ejj, de azért lesz szó kávézókról, kávékról és minden firlefrancról, ami egy kávészeretőnek érdekes lehet. Elöljáróban talán még annyit, hogy: igen, szeretem a kávét, leginkább a rövidet, inni is, főzni is, és a történeteket is, írni is, a kávézókat is – azokat nagyon – a kávéfőzőket, a különféle kávés kütyüket, és úgy általában a k és a v betűket. Ha tetszenek az írásaim, teccikeld, esetleg örvendeztess meg egy megosztással.

Utolsó kommentek