UngWar presso - avagy a nézőpont kérdései

A következő sorok nem kifejezetten a kávézásról szólnak majd, de igyekszem párhuzamokat húzni. Egyszerű sétáról lesz szó, városi csatangolásról és arról, hogyan viszonyul két barát a harmincéve megszokott tájhoz, az Instagramhoz, illetve mire fókuszál telefonja kameráján keresztül: két variáció ugyanazon témára.

prologue

Egyikünk sem profi fotós, még csak a „nyakunkba-akasztjuk-a-gépet-és-úgy-lófrálunk,-mert-annyi-pénzünk-már-esetleg-van,-hogy-vegyünk-egy-használt-régebbi-DSLR-t,-de-az-utómunkálatok-kb-kimerülnek-az-Instagram-előre-telepített-effektusaira-klikkelésben”– fázisnál tartunk. Vagy ott sem, de lelkesek vagyunk. És amúgy pedig olyasmi ez, mint kávébuzinak a POD-os főzés: szentségtörés, de a végeredmény mégis egész jó.

Ezekkel a modern telefonokkal már bőven használható képeket lehet lőni, ha „használható” alatt önmagáért való élvezhetőséget értünk. Nem feltétlenül a Louvre falára szánt festményelőképek, hanem a hangulat, a pillanatnyi érzékelés és önreflexió visszanézhető ... fotói. Egyszerű dolog ez, ráadásul roppant szórakoztató sétálós-fényképezős vasárnapi  program.

Minden ott kezdődött, hogy pár éve még az újságnál dolgoztam, és szenvtelenül olcsón vettem egy használt DSLR szettet. A netről tanulgattam fényképezni, de bevallom, legalább annyira lart-pour-lart volt a dolog, mint amennyire valóban szükségem volt célszerszámra a munkámhoz. Élveztem az objektívek puszta cserélgetését is, azt meg pláne, hogy a fotós hátizsák egycsapásra fényképész-riporterré avanzsált a többség szemében. Ha már megvolt a gép, igyekeztem, hogy úgy mondjam felképezni az utcán heverő témákat. Hogy jobb (értsd: művészileg, szakmailag értékesebb) képeket sikerült-e készítenem, mint a barátomnak a szétcsúsztatható horpadt Nokiájával? Nos, mára bevallhatom, nem mindig. Ahol a téma, vagy egyéb körülmények nem követeltek meg fényerősebb objektívet, erősebb vakut stb., ott kifejezett tudás híján előfordult, hogy Nokiás barátom lőtt érdekesebb képeket. Valljuk be, sose nyomtattunk plakátra, se nem kifejezetten maceráltunk órákig nyers (raw) formátummal, és mára egy alap androidos képszerkesztő is olyan effektusokat, beállítási módokat tud, ami bőven kielégítheti (jogtiszta) Photoshoppon finomodott igényeinket (kapszulás kávé, pfujj). Az idei téli fényképezős sétánkra így egy Note3 és egy (hello)MotoX kísért el bennünket némi konyak társaságában.

Nyilván nem mondok most hatalmas újdonságokat azzal, hogy rohanó életünkben érdemes időről-időre szembesülnünk lakókörnyezetünkkel. Újra felfedezni a környéket, amiről azt hisszük, pontosan ismerjük. Nem nagy truváj munkába/iskolába/bárhova menet néha feltekinteni az épületek homlokzatára, vagy besétálni egy dufarba, esetleg pocsolyából fényképezni. Ezek a gondolatok manapság minden facebookszociológus számára egyértelmű közhelyek. És mint tudjuk, a közhelyek igen sok igazságot tartalmaznak, de mert közhelyek, kb szarunk rájuk. Kilenc éven át minden áldott nap ugyan azon az útvonalon mentem iskolába, nem túlzás azt állítani, ismertem már minden követ, tócsát, falfirkát. Kilencedikben aztán gondoltam egyet, és – dobpergés, fanfárok, oroszlánbőgés: hazafelé a híd MÁSIK oldalán mentem át. Bezony. Megtettem, és egy új világ nyílt ki előttem. Jól emlékszem, hogy megálltam a híd közepén és áttekintettem a túloldalra (ahol minden logika szerint közlekedtem), elképzeltem, ahogy ott megyek éppen. Ok, belátom, kissé fura gyerek voltam, de ez az élmény kb leírja, miben is áll a nézőpontváltás csimborasszója. És igen, néha érdemes inni egy automatás kávét, vagy kipróbálni mindegyik városi presszót, mert csak így, igazán elmerülve egy-egy dologban tágulhat ki a világunk.

Alábbiakban két világnézet párhuzamos, egymásutáni váltakozásban tálalt fragmentumait kínálom vizuális fogyasztásra – arabicával kitűnő! (Ha valakinek olyanja lenne, Insagrammonkövetéshez: Deshtop, karpatikaligula)

Ungvár
Deshtop

Ungvár
karpatikaligula
Ungvár
Deshtop
Ungvár
karpatikaligula
Ungvár
Deshtop
Ungvár
karpatikaligula
Ungvár
Deshtop
Ungvár
karpatikaligula
Ungvár
Deshtop
Ungvár
karpatikaligula

 2
Tovább

Miért point a kapszula?

ü Gondolatok az EP kapszuláról és Lavazza EP Matinée felújítása

Életemben először egy Lavazza gépből ittam kapszulás kávét Olaszországban. Majdnem tíz évvel később itt áll az asztalomon egy haspnló példány. A legnagyobb különbség, hogy akkor utáltam, most viszont rettenetesen tetszik: öröm ránézni és a kávé is piszok jó, amit főz.

Nem akarok senkit megbántani a véleményemmel, és ízlésen vitázni amúgy is marhaság, de le kell szögeznem, hogy gondolatban el kell különítsük az E.S.E. POD-os, EP kapszulás kávékat a többi POD-os és kapszulás történettől. Egyszerűen más kategória.   

Teljes díszében valóban a konyha dísze lehet az EP Matinée

Változnak a dolgok, vannak, amik gyorsabban, akadnak, ami lassabban, de változnak. Míg a szilícium völgyben hónapok alatt felfordulhat minden, addig a kávézás berkein belül lassabban őrölnek a Mazzerek kúpos kései. Emlékszem, amikor először találkoztam a kapszulás kávéval, úgy néztünk egymásra, mint marslakó a mostohára. Sem azt nem értettem, honnan jön, sem azt, hova tart ez az izé? Ha jól emlékszem, valami környezettudatos dumával próbáltak érvelni, meg egyszerűséggel, könnyű tisztíthatósággal, blabla... Olasz presszó élmény egy gombnyomásra, meg ilyenek. A környezet tudatosságon már akkor is jót nevettem: pont a műanyag kapszulák mentik majd meg a világot a pusztulástól – no comment. Egyszerűség? Hát, örlős gépek már vannak egy ideje, amik le is főzik a kávét – persze olyat, amilyet. Valamire való kávégurman egy automata kávéfőzőre rá sem néz. Könnyű tisztíthatóság? Hááát, mondjuk, legalábbis ránézésre. Mert ugye, kapszula ki a csomagolásból, beagépbe, lefőz, majd kapszula a kukába. Valóban, nem kell babrálni az őrleménnyel, sem a zaccal (mondjuk a virágföldbe nem jó a kapszula). Nem kell tisztogatni a kosarat, felsőszűrőt, nem kell tisztítócsapolni, semmi ilyesmi. Legalábbis a forgalmazók szerint nem kell és nem is igen lehet. Hogy mi a valóság, azt jobban mutatják a képek. Az általam vásárolt Lavazza kegyetlenül koszos volt. Nem kicsit, nagyon. Ebből kávét inni, hol a tizennyolcas karika, szóval pfujj. De akkor most jó ez a kapszula izé, vagy ássuk el a kert végében?

Maradjunk annyiban, hogy volt mit takarítani. Fogyóeszköz lett itthon az ecetes-sós víz.

(Az alább leírt gondolatok mind a fantázia szüleményei, és tisztességes kávébuzi minimum megköpködi az ilyet. Suma nota bene: bennem erős kettősség él – jó kávét inni és jó kávét főzni szerintem nem feltétlen ugyan az a mondakör.Köp.)

Kezdjük ott, hogy szeretnénk otthon a saját konyhánkban főzni kávét. De nem ám Sanyi néni termoszos csodájára vágyunk, hanem olyasmi presszóra, amitől a reklámban táncolnak a ruhák a szárítókötelen, meg amit a tökéletes lánynak főz a tökéletes pasija a tökéletes bőrkanapén ébredezve. Mondjuk, hogy koffeines ízorgiára vágyunk, nem zaccos lórúgásra. És mit nem akarunk? Mondjuk nincs kedvünk kávézóban lakni, vagy venni egy karos gépet és hozzá való kávédarálót. Modjuk, hogy nincs kedvünk méricskélni őrleményt, finomságot, hőfokot, tamperelni és állítgatni a gépeket minden reggel (délben, este ...), mert, bár a tökéletes nőnk megérdemelné, de akkor sem. Mondjuk, hogy tudjuk értékelni a különféle blandek közti különbségeket, de nem szeretnénk hatféle kávébabot tartani otthon attól rettegve, hogy mi lesz, ha kiszárad? Mondjuk, hogy végiggondolva a lehetőségeket úgy értékelünk, hogy megéri az árát a nem éppen olcsó kapszula. Elképzelhető mindez? Nos, úgy vélem, nagyon is. És itt jön képbe a Lavazza EP gépe, amely: jajj, de szép, és jajj, de jó, és jajj, de nagyon szívtam, amíg felújítottam. Persze, itt megint az a faramuci helyzet, hogy egy ilyen új gép árát csak valamelyik létfontosságú szervem elvesztegetése árán tudnám letenni az műtőasztalra. És mivel több gépre vágyom, mint ahány piacképes szervem van (több kávégép, mint vese), ezért marad a használt.

Mélyről bukkant fel ez a konkrét példány is. Ránézésre egészen rendben volt, ne feledjük, húsz éves a gép. Mondjuk 15-öt letagadhatna, hacsak az aranyozás kopását nem nézzük. Miután megpróbáltam bekapcsolni, jöttek a gondok: valaki már járt előttem a burkolat alatt, és nem végzett éppen jó munkát. Azt hiszem, erre mondják, hogy gányolás. Valamikor eléghetett az alaplap, vagy ilyesmi, ezt cserélhették nem éppen a legvirtuózabb mesterkezek. Miután levettem a fedelet, az is nyilvánvalóvá vált, hogy valahol állhatott már jó ideje. Konkrétan penész nőtt a drótokon! Nna, itt bontani kell, az utolsó csavarig, ha valaha kávét akarok főzni ezzel a géppel. Nem szeretném leírni az egész bontási, takarítási és összeszerelési folyamatot, mert ez nem regény. Maradjunk annyiban, hogy a bontás után nem fogadtam volna pénzzel arra, hogy a büdös életben összerakom.

Az összeszerelés kifejezetten megizzasztott. Mikor készen lett, igazán büszke voltam magamra.

A gép lelke amúgy nagyon egyszerű, már-már meglepően az. A befogatást mindössze két karom végzi, amik beszorítják a kapszulát az SGL-től származó termoblokk különlegesen kiképzett réz szája alá. Ez a rész száj a pumpált víz nyomásától szorul a kapszulára csapoláskor. Végtelenül egyszerű és bolondbiztos megoldás. Van 2 darab OPV és háromjáratú szelep is, minden egészen jól elhelyezve. Az automatika irányításáért egy komplett IBM 486-os felel, de tényleg, hatalmas alaplap,cserélhető vezérlő chip. Mondjuk azt nem értem, ha már ott az elektronika, miért nem lehet egy állítható termosztátot beiktatni gyárilag? Vicces a ragasztott diódás nyomógombos irányító panel is, ezt külön élmény lehet cserélni. A kábelköteg egy kisebb robogóból is származhatna ránézésre. Meglepett a beépített vízszűrő tartály is, amelyben ránézésre műgyanta gyöngyök voltak. Mondjuk ennek a cseréléséhez az egész burkolatot bontani kell (vagy lehet, ezeket nem is kell cserélni? No már mindegy, szenes-gyantás vízszűrő került a helyére).

Összességében egy jól átgondolt, tankszerűen megépített gép hatását kelti az EP Matinée, a kis beépített megvilágítás pedig a cseresznye a kávétortán - esti főzésre fel!

Jó, jó, de milyen kávét főz? Mint mondandóm elején említettem, első találkozásom a műfajjal elég lehangolóra sikeredett. A Pod-ok sikere után viszont úgy éreztem, lehet, nekem is meg kellett érnem a jó kávékhoz, mint ahogy a legjobb konyakot is kiköpi a gyermek, bámilyen szivarral is kínáljuk hozzá. És valóban. A kis gép, amelyik pár órával azelőtt még csak egy halom fémlap és drótkupac volt az asztalomon, most brillirozott. Ha hinnék a tárgyak lelkében, azt mondanám, hálás. Olyan kávékat csapoltam (na jó, nyomtam a gombot), hogy állva nem is akartam meginni. Gyönyörű krema, példaszerű lefolyás, testes, aromás kávé. Persze nem akarok túlzásokba esni, hiszen eddig csak néhány falyta kávéval próbálhattam ki, és volt olyan, amelyiknél a POD jobb eredményt hozott. Sajnos karos gép híján a szemeskávéból főzött verzióval nem tudtam összehasonlítani, de az biztos, hogy az átlagos kávézói produkcióval nevetve feleszi a versenyt.

És most amolyan Szirmai Gerősen: értékeljünk! Megkedveltem-e az EP kapszula világát? Abszolute. Ajánlanám-e másoknak? A költségek reális átgondolásával teljes mértékben. Megtértem-e a kapszulás kávékhoz és soha többé darálós tamperelős bohóckodás és a kis gép is marad az asztalomon örökre? Ejj, hát nem. Bármennyire is csodás a végeredmény, sajnos vágyom azokra a rítusokra is, ami a darálós-karos kávé főzéssel jár.

Lavazza eladó!

 0
Tovább

Covim Gold Arabica - kóstoltam 3.

Értékelés: Nehéz dolgom van a Gold Arabica értékelésénél. Könnyű lenne elintézni valamilyen sablon szöveggel: arabicához mérten elfogadható minőségű (hamar összeesik), egészen szépen texturált crema, csokis mellékíz, mely végigkúszik egészen a nyelvhátig, hogy ott fanyarkás gyümölcsösségben végződjön, lágy koffeinosság, egytónúsú, mégsem egyszerű ízvilág, stb. Viszont úgy vélem, ez nem fedné teljesen azt a fajta ízélményt, amit ez a kávé ad. Ha az orocrema egy igazán elit robusta élményként definiálható, akkor a Gold Arabica igazán „arabica-élmény”. Bármennyire izgalmas, bennem mégis hagyott némi kétséget afelől, mennyire innám szívesen nap, mint nap, pláne nem gyors reggeli kávénak való. Azért sem, mert Pod-os kiszerelésben is igen érzékeny a lefőzésre. Jelen tesztben az EP kapszula sokkal jobban teljesített, pedig a Pod csomagolása, tömörsége és illata is rendben volt. Ha nem megfelelő a víz hőfoka, vagy nem elég friss az őrlemény, egyszerűen nem jönnek elő az ízek, „üres” marad a kávénk.

10 perc múlva: Bizony, ez a kávé sem koffeinmentes, akármennyire is tűnik elsőre lágy italnak. Sokkal kulturáltabban indítja be a szervezetünket, mint a robustás társai, de azért megteszi a magáét. Érzetre valahol fele annyira pörget, mint egy robustás keverék.

Covim arabica cupping
A Lavazzaval lefőzött kapszula sokkal testesebb kávét eredményezett, mint a Spinel és a POD

 

kávé

Crema  

Íz(világ)  

testesség

  Ár/érték

  Összesen:

Covim Gold Arabica E.S.E Pod

  2

  6

   3

    6

      17

Covim Gold Arabica EP kapsz.

  4 

  7

   3

    7

      21

A pontozás:

Krém egységessége, tartóssága: 1-5 pont
Íz harmónia: 1-10 pont
Testesség: 1-5 pont
Ár/érték arány: 1-10 pont 

A genovai COVIM évtizedek óta meghatározó szerepet tölt be a nemzetközi kávépiacon. Az üzem világszerte egyedi összetételű, kiváló minőségű kávéfajtákat kínál. A különleges, kíméletes - forró levegővel történő - pörkölés során a kávészemek nem pörkölődnek túl, és ezáltal fogyasztáskor nem lép fel kellemetlen savas utóhatás. A pörkölési eljárás és az összetétel garantálja a sajátos, markáns Covim-ízvilágot, valódi „olasz” gasztronómiai élményt nyújtva az ínyenc fogyasztók számára. 

 0
Tovább

Covim Orocrema - kóstoltam 2.

Covim Orocrema E.S.E. Pod és EP kapszula - 15% arabica, 85% robusta

Értékelés: Az Orocrema egy régi vágású, erőteljes olasz eszpresszó. Nem játékossággal, hanem céltudatossággal jellemezném, kevésbé akar elvarázsolni bennünket ízorgiával, cserébe felébreszt egy csapásra. Eléggé egytónusú ital, én ezt nevezném (vitathatóan) „olaszosnak”.

cupping Covim POD EP
A crema csodásan fest, de hamar elgyengül

Rendkívül testes, csapolás után kifejezetten szép cremával, ami azonban hamar elvékonyodik, összeesik. Nincs benne semmiféle bántó, vagy véleményes felhang, ezzel együtt nem is vonja magára a figyelmünket.

Különvélemény: miután leírtam saját érzékelésemet, természetesen azonnal elolvastam, mit írnak mások a kávéról. Nos, a leginkább emlegetett csokoládésság – elképzelhető, hogy nekem ez kissé mást jelent – számomra nem egyértelmű. Én pont, hogy egyes csokoládékban vélem felfedezni az Orocremára igen jelemző Kávésságot (így, nagy betűvel). A kávés csokoládék például pont ezt a fajta erőteljes, „drága” robusta ízvilágot hozzák, amit a Covim keveréke.

10 perc múlva: Bizony, ez a kávé nem finomkodik, beindítja a testet és szellemet egyaránt. Az erős kávék kedvelőinek ajánlom jó szívvel, estére semmiképp.

Jelen esetben a két kiszerelés - Pod és kapszula - nem hozott érdemi különbséget.

A pontozás:

Krém egységessége, tartóssága: 1-5 pont
Íz harmónia: 1-10 pont
Testesség: 1-5 pont
Ár/érték arány: 1-10 pont 

kávé

Crema   

Íz(világ)

   testesség

  Ár/érték  

Összesen:

Covim Orocrema E.S.E Pod

   3

     6

      4

     9

   22

Covim Orocrema EP kapszula   

   3

     6

      4

     9

   22

A kóstolással kapcsolatos gondolataimról itt írok.

"A genovai COVIM évtizedek óta meghatározó szerepet tölt be a nemzetközi kávépiacon. Az üzem világszerte egyedi összetételű, kiváló minőségű kávéfajtákat kínál. A különleges, kíméletes - forró levegővel történő - pörkölés során a kávészemek nem pörkölődnek túl, és ezáltal fogyasztáskor nem lép fel kellemetlen savas utóhatás. A pörkölési eljárás és az összetétel garantálja a sajátos, markáns Covim-ízvilágot, valódi „olasz” gasztronómiai élményt nyújtva az ínyenc fogyasztók számára."

 0
Tovább

Kávét szavakba önteni, avagy kóstoltam 1.

Covim Granbar 50/50

Még mielőtt bárki azt hinné, a kávé kóstolás nem más, mint úri passzió, kellemes szórakozás, kisujjfeltartós élvezkedés, máris leszögezném, hogy... igen. Legalábbis addig, amíg nem a klaviatúra előtt ülve tesszük, hogy érzékszerveink által agyunknak közvetített ingereinket azonnal szavakba önthessük.

Mint tudjuk, egyfelől torzulás nélkül nem lehet érzékelésről írni, másfelől némi kényszer mindig lesz a dologban. Ez persze így normális, nyelvi kompetencia, természetesnek vett íráskészség meg anyanyelvi világba-beleszületettség ide vagy oda, érzéseink, érzékeléseink leírásában mindig van némi bizonytalanság.

A kóstolás és annak megírásának egyik inspirálója maga a Covim kávék forgalmazója, aki volt olyan kedves és megajándékozott egy doboznyi Pod-dal és EP kapszulával.cupping Covim POD EP

Mivel nem vagyok profi, de valamiféle konzisztens leírásra törekszem, így igyekeztem művellődni az interneten a „coffee cupping”-ot illetően. Találtam pár igen jól használható leírást, amelyeket átböngészve két megállapításra jutottam. Egyfelől arra, hogy ha minden protokolt szeretnék már most szigorúan betartani, nehézkessé válna a kóstolás, kevésbé élvezném a dolgot. Ezzel együtt a szövegem is száraz zaccá változna. Másfelől úgy gondolom, ez egy folyamat, amely során akár el is juthatok arra a szintre, hogy mindig szubjektív véleményem elég jó közelítést adjon másoknak ahhoz, amit ők is tapasztalhanak ugyanazon kávé otthoni fogyasztásakor.

cupping Covim POD EP
Covim Granbar E.S.E. POD

Tehát ha első körben nem is feltétlenül szabályszerű leírások születnek, az betudható a műfaj (elvégre is ez egy blog) korlátainak, behatárolt szókincsemnek, valamint az autodidaktaságomnak (ha van ilyen szó). Ugyanakkor törekedni fogok, hogy e téren is kiműveljem magamat valamennyire (lehetőleg szeretnék P. Boborján után én lenni a legkávétkóstolóbb ember a világon).

A kóstoláshoz tisztított palackozot vizet (morshinska) és két otthoni felhasználásra szánt presszógépet használok. Pod-hoz Spinel Tour-t, EP kapszulához pedig Lavazza Espresso point-ot. Mindkét készüléket én újítottam fel, így tisztában vagyok a képességeikkel, nagyszerűen megfelelnek az elvárásaimnak.

cupping Covim POD EP
Covim Granbar EP kapszula

A legelső kóstolós kísérlet inkább egy baráti találkozó volt, mintsem „szakmai” eszmecsere. Annyi mindenesetre kiderült, nagyon más, amikor „csak úgy” iszunk egy kávét beszélgetés közben, és esetleg rácsodálkozunk, hogy hmm, nem is rossz,  és más, amikor azért iszunk, mert kóstolunk és beszélnünk „kell” róla, hogy hmm, ilyen, meg ilyen. Arról nem is beszélek, mit jelent egymás után meginni x kávét, ahol x nagyobb, mint 5 (amúgy nem, nem ittuk végig a kávékat...).

Covim Granbar 50/50

"A genovai COVIM évtizedek óta meghatározó szerepet tölt be a nemzetközi kávépiacon. Az üzem világszerte egyedi összetételű, kiváló minőségű kávéfajtákat kínál. A különleges, kíméletes - forró levegővel történő - pörkölés során a kávészemek nem pörkölődnek túl, és ezáltal fogyasztáskor nem lép fel kellemetlen savas utóhatás. A pörkölési eljárás és az összetétel garantálja a sajátos, markáns Covim-ízvilágot, valódi „olasz” gasztronómiai élményt nyújtva az ínyenc fogyasztók számára." 

A pontozást és a táblázat alapját a kávékorzó-ról lestem el (remélem, nem bánják), ebben a formában egyszerű, jól áttekinthető az értékelés.

A pontozás:

Krém egységessége, tartóssága: 1-5 pont
Íz harmónia: 1-10 pont
Testesség: 1-5 pont
Ár/érték arány: 1-10 pont 

kávé

 Crema  

Íz(világ) 

Testesség  

Ár/érték  

Összesen:

Covim Granbar E.S.E Pod 

  4

 8

  3

  8

       23

Covim Granbar EP kapszula

  3

 8              

  3

  7  

       21

Értékelés: A Covim Granbar fele-fele arányú robusta-arabica keverék, melyben ízre az arabica, küllemre a robusta jegyei dominálnak. Ebben a formában igen szerencsés elegyét kapjuk a szép és ízletes italnak. A crema gyögyörűen texturált, többtónusú, sötét- és aranybarna, a robustára jellemzően elég vastag, a cukrot szépen megtartja, tartós és szépen festi meg a csésze szélét. Illatos kávé, erőteljes jegyekkel, melyben elsőre az arabica, majd a robusta dominál. Kissé karcos, folyamatosan megmaradó karamell, enyhe csokoládé és friss gyümölcsösség vegyül igazán izgalmas harmóniába pici savanykás-beaujolais felütéssel a végén, kakaós/mokkás utócsengéssel. Koffeintartalma meggyőző, de nem bántó, reggeli kávénak ajánlanám. Nem túlságosan, de harmonikusan összetett, egyszerű ízvilágú ital, amely espressonak és tejes italok alapjának is megfelelő lehet.

E.S.E. Pod – a podos kiszerelés kifejezetten jól tömörített, a lefolyási idő minden különösebb állítgatás nélkül is tökéletes volt.

EP kapszula – a kapszula csomagolásából elszökött a csomagoló gáz, így volt némi félelmem a végeredményt illetően. Alapvetően a kapszulás verziót vártam jobbnak, de talán a csomagolás hibájából, vagy más okból, de ebben az esetben egy hajszállal a Pod teljesített jobban. Bár a lefolyási idővel itt sem volt gond, a crema nem lett olyan izgalmasan szép és hamarabb is veszített tartásából. Az összevetésben kiérződött, hogy a kávé testessége is kissé üresebb lett, nem bántóan, de észrevehetően kevesebbet nyújtott, mint a Pod-os lefőzés.

Érdekességképp ajánlom a kávékorzó és az olaszpresszó Covim tesztjeit.

 0
Tovább

Rövidkv, avagy a Kávé és főzője

blogavatar

Még egy blog, ahol kávé címszó alatt a szerző önmagáról pukkantgat el kisebb-nagyobb lufikat. Ejj, de azért lesz szó kávézókról, kávékról és minden firlefrancról, ami egy kávészeretőnek érdekes lehet. Elöljáróban talán még annyit, hogy: igen, szeretem a kávét, leginkább a rövidet, inni is, főzni is, és a történeteket is, írni is, a kávézókat is – azokat nagyon – a kávéfőzőket, a különféle kávés kütyüket, és úgy általában a k és a v betűket. Ha tetszenek az írásaim, teccikeld, esetleg örvendeztess meg egy megosztással.

Utolsó kommentek