Kávé, ízvilág, és ami a barista munkanapok mögött van

Minden munkakörnek megvannak a maga szépségei, árnyoldalai, sajátos nyelvezete, vagy éppen jellemző történetei.

kávé ízjegyek barista munkasprint
Szakma ez már régen, kérem

 A barista, mint szakma egyik érdekessége, hogy nem is olyan régi, sőt, a kávékészítés tulajdonképpen sokkal régebbi tevékenység, mint amióta barista szakmáról beszélhetünk egyáltalán. Emiatt aztán sokszor fordul elő egy kávézóban, hogy a vendég többet tud, vagy legalábbis úgy hiszi, hogy felvilágosultabb az őt kiszolgáló baristánál kávés kérdésekben, hiszen „kávét bárki tud főzni”, „az nem is igazi munka”. Kicsit olyan ez, mint amikor zsenge magyarszakosként tízből kilenc szövegre rávágtam, hogy „na ja, ilyet bárki tud írni”… Ma már fogékonyabb vagyok az egyszerű(neklátszó) dolgok mögöttes tartalmára, de abszolút meg tudom érteni, miért van annyi félreértés a kávé és a kávés szakma körül. Nézzünk meg párat a gyakori vitás kérdések közül, amikkel a barista talákozik munkája során:

kávé ízjegyek barista munkasprint
érdemes végigkóstolni, milyen kávé, milyen pörkölés "mit tud"? Egyre több helyen kóstolhatunk saját pörkölést, a barista-munkások is egyre többet tudnak, beszélgessünk velük!
  1. A Kávé keserű

Mindmáig tartja magát a nézet, hogy a ’kávé’ egy fekete, forró, keserű bögre lé. Nem, dehogy az.

Persze régen, a kávézás első hullámának nevezett sötét korszakban, a mocsári robuszta érában kénytelenek voltak szénné pörkölni a babokat, hogy legalább valami egységes ízt kapjanak végeredményben. Bizony, a széné pörköléstől lesz igazán kesernyés a kávé, ami tulajdonképpen már rég nem is kávé. Az évek során annyira beégett az agyunkba ez az ízjegy, olyan mértékben azonosult magával a kávéval, hogy azóta is tartja magát. Épp a minap egy vendég mindenáron meg akart győzni, hogy a kávé alapvető ízjegye a ’keserű’. Vendéggel nem vitatkozunk, így bátorítottam, hogy csak kóstoljon. Miután megitta a kávéját, kissé csodálkozva mondta, hogy milyen érdekes, gyümölcsös, fűszeres ízeket érzett, semmi keserűség nem volt benne. –Nna, mondom, ugye? – Igen, igen… de azért a kávé mégiscsak a keserű ízjegyek közzé tartozik! – Nno. Hát mit lehet erre mondani? Hiába a sok munka, második, meg harmadik hullám, speciality meg mégspecialitybb, ez a zsigeri vikipédia még mindig működik.

kávé ízjegyek barista munkasprint
Az ízjegy: keserű!... vagy nem. nem. Ha keserű, akkor már rég rossz. hacsak nem azt szereti valaki. De az már ízlés. és az más tészta.
  1. "A kávé egy por"

Bizony az. Előbb utóbb legalábbis. Ahogyan mindannyian. De hogy életét gyümölcsként kezdi, az is faktum. Bizony sokan a mai napig nem akarják elhinni, ha azt hallják, hogy a kávé egy gyümölcs. Ilyenkor mosolyognak, erőltetetten nevetgélnek, hogy, ja persze, a gumi meg fán nő biztosan, Tokaj szőlővesszején meg nesztlét csepegtettél, ők ezt nem veszik be. Még mikor megmutatjuk a zöld kávébabokat, akkor is sokan kétkedően néznek, hogy abból meg ugyan hogyan lesz kávé? Talán, ha bemondaná a tévé, vagy megírná a minden(szirszar)egyben.hu, akkor talán elhinnék, mert a baristának, én úgy látom, egyelőre nem mindenki hisz. Mondom ezt én.

kávé ízjegyek barista munkasprint
És ott a KÁVÉ!
  1. „kérek egy erőset”

Ez a kérés az egyik kedvencem, és ahelyett, hogy belemennék egy kávés blogon abba, mitől is lesz „erős” egy kávé, inkább egy analógiát írnék le, ami épp az eszembe jutott. Arra gondoltam, milyen lenne, ha bemennék, mondjuk a bortársasághoz, és a hatalmas kínálatot látva, végighallgatva a termőterületek, fajták stb. szerinti ajánlatot azt mondanám a sommelier-nek: kérek egy erőset! Jó, jó, hallom is, ahogy felmordul az olvasó, hogy de hát a kávét azért iszom, mert a koffein felébreszt, tehát alapvető ismertetőjegynek kellene lennie az erősségnek, nem az aszalttikmonyaromát kell emlegetni! És végső soron igazat is adok. Mert a szőlőlébe sem véletlenül került az alkohol… aztán meg mégse.

kávé ízjegyek barista munkasprint
Koffeintartalomban nincs különbség egy presso, egy late, vagy épp egy cortado között. A szervezetünk nem érzékeli "lórúgásnak" a tejes italokat, ezért hihetjük, hogy végsősoron gyengébbek. Denem.
  1. „kérek egy normál kávét”

Ez a mondat jellemzően angolul hangzik el turisták részéről. Hogy mit értenek alatta, azt csak ők tudják, ilyenkor általában két dolog történik: hosszú magyarázkodás, kérdez-felelek, barkochba és activity kezdődik annak érdekében, hogy kiderítsük a vásárló szándékát; végül készítek egy americanot. Az esetek többségében ugyanis az egyszeri turista úgy gondolkodik, hogy ami neki otthon megszokott, azt kapja bárhol. Is. Meg mindenhol. Hogy miért hiszi, nem tudom. Az esetek többségében a normál kávé valamilyen hosszú kávét jelent. Persze van tételes árlistánk, de én is úgy vagyok vele, hogy külföldön hajlamos vagyok lazábban venni az ilyesmit. Például legutóbb Ungváron (ok, az pont nem külföld nekem) betértem a Paszizsuba és anélkül, hogy átbújtam volna az itallapot, pökhendien kértem egy Flat White-ot. Nem igazán értették, mit is szeretnék (a Paszizsu amúgy egy jó kávézó), de első kérdésre elmagyaráztam pontosan. És meg is kaptam. Csak épp nem egy „normál flat white” –ot, hanem valami olyasmit…

kávé ízjegyek barista munkasprint
normál kávéból sosem elég!

És a végére pár, baristakedvenc mondat, amiket munkám során szinte naponta hallok:

  • 12 féle kávénk van… - a jobbikból kérek!
  • világos pörkölésű olaszos kávét kérek!
  • cappuccinot kérek, mert ma már ittam egyet (ok, ennek van alapja, de akkor is)
  • arabicából kérem a legerősebbet!
  • hányat iszol naponta?

Tényleg. Ti hányat isztok naponta?