Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

2018-2019-rövidKV

évértékelő évkezdő bekávézó

Jajj, de szeretnék egy kávézót!

És a baj az, hogy végül is van is. Meg nincs is. Nem az enyém, de azért kicsit mégis. Az enyém, de azért kicsit sehogyansem. Az úgy történik, hogy tervezhettem, kiviteleztethettem. És sokat tapasztalhattam. És már elég gyakran pörkölök is. Azt nagyon élvezem, mert az nehéz. És rendelek zöldet. Azt úgy, hogy: ez a név tetszik nagyon, az nem annyira. Ennek a kávénak számok vannak a nevében, akkor tuti jó lehet. Na jó, persze túlzok az iróniával, de azért benne van ez is vastagon. És merem állítani, sok pörkölőnél van ez így. De a lényeg, hogy a polcokon ott a kezem nyoma, és ez jó érzés. És volt sok pozitívum is 18’ban. Például, hogy egy kávém olyan jól szerepelt egy kóstolón, hogy meglepődött, aki ott volt. Én is. Jó érzés, hogy a baristák a kávézóban (ami nem az enyém, de mégis), láthatóan fejlődnek és szeretik a helyüket. Jó érzés, hogy van egy hely, ami tetszik a betérőknek, és nem kell szégyenkeznem sem a kávé miatt, sem a körítés miatt. Fura ez a kis ország, Magyarország és a hozzá kapcsolható kávés közeg. Kicsi, és kusza, és persze mindenki ismer mindenkit. Akit nem, azok nem is érdekesek, pedig dehogynem. Macskák kint és bent is fogják az egeret. De lassan mi is megtaláljuk a helyünket, és talán én is.

Addig is, gyertek be egy kávéra, vagy redbull-kóla-coldbrewra, vagy beszélgetni velem, a kislányokkal, vagy csak úgy. Hozzatok ötletet is és magatokat. 

Az nagyon jó lenne. Akkor írok majd többet is.

2018 kávézó
Ez itt az - kávézó, amit alakíthattam. Hála mindenkinek, aki segített benne.

2018 kávézó
Imádok zöldet rendelni
2018 kávézó
Az ott Geri, a feketefarkú sirály (Larus crassirostris), mert voltam végre NYARALNI!
2018 kávézó
Megunhatatlan része a munkának a pörkölés. Valóban szeretem. Nem egyszerű és nem egyértelmű, kicsit sem. 
2018 kávézó
A sok jó ember, akivel megismerkedtem,  a legjobb dolog 2018-ban. A végtelenül komplex sorsok és kusza életutak lenyűgöznek. A másik pedig a meglepetés, ami a képet elnézve talán érthető. 

 0
Tovább

A kávé, mint ízlés dolga

Mennyi idő egy ízlésfordulat?

Az van, hogy megint lóoldalt váltottam. Nem bírok megülni kávés pejkóm hátán, csak fordul az a nyereg, akármennyire is próbálom kötni az ebét a karomhoz. Hiszem ma is, hogy egy formálódó, önmagát kereső szakmának feszegetnie kell a határait, másképp nem jut egyre a kettőről, és ennek magamon is érzem a hatásait.

 

Igen ez ott egy illy logó, és nem szégyellem! Van, amit nem tud a 100% arabica, sem a kézművesség... Ez nem a legjobb kávé, de egy jó kávés élmény, egy régi íz, egy emlék, egy konzisztens visszatérő. Néha több nem kell, mint az elég.

Amennyire elutasító voltam a filterrel kapcsolatban, úgy vett meg kilóra, amint jobban megismertem a v60-ak világát. Persze nem a papírfilter hozta meg a kedvemet, de akkoriban még szinte semmit nem tudtam a pörkölési mikéntekről, a miértekről meg végképp semmit. Arabica vagy robusta, ennyiben szinte ki is merült a kávéról való tudásom. Ma már bevallom, sokáig úgy hittem, a különféle országokból való származásnak vajmi kevés hatása van az ital ízére, amolyan egyengyümölcsnek gondoltam a kávét. Mert miért is gondoltam volna másképp? A bolti téglákból „főzve” alig éreztem különbséget egy afrikai vagy brazíliai kávé között, világos pörkölésről meg nem is hallottam.

 

Ez csibú, ez omnia, ez tutira jakobsz... neeeem!

Szinte szégyenkezve osontam kiállítótól kiállítóig az első kávébárbazáromon, és hitetlenkedve hallgattam Mantra Krisztiánt, akinek az első filteres élményemet köszönhetem. Ma már tudom, az volt a váltópont, onnantól igyekeztem a vélt csúcsára jutni a kávés világban elérhető tapasztalásoknak, megtalálni a legjobbat… pfujj, micsoda elbizakodottságba oltott naivitás! Eldobtam mindent, amit addig tudtam, és… valljuk be, szerettem. Mert igen, nagyon szerettem azt a sza.t, amit a Ghigo kávéból készítettünk a Millenium Saeco automatával az ungvári piacon. És bizony 10 évvel ezelőtt nagy szó volt, hogy minőségibb kávét használtunk, ráadásul nem másfél deci volt egy presszó. Az a krémes, telt íz, a krémes csorgás hangja máig él bennem, 99%-ig illúzióként. Mert megtalálni újra pont annyira lehetséges, mint az ígyjártamanyátokkalban az elveszett hamburgerezőt. Ott, akkor valami olyant éreztem, amit azelőtt nem, és amibe beleszerettem. Ezt megismételni pont úgy képtelenség, mint újra élni a múltat. Fölösleges is. Nem is lenne jó. Nem is lenne az. Viszont kikerülhetetlenül szembesít a vágyaink, élményeink, értkékrendünk és ízlésünk között húzódó erős kötőszállakra. Tudni, hogy valami ízlik, vagy szabatosan elmondani, miért jó valami, két teljesen más kávéház.

 

Fantasztikus, hogy konkrétan most alapozódik meg a barista, mint szakma. Tessenek csak megnézni egy tetszőleges barista bajnokságot, álleesés garantált. Nem, ott nem főznek kávét, hanem varázsolnak. 

Manapság az újhullámos kávézók létjogosultsága már nem szorul különösebb magyarázatra. Inni egy 90+os kávét, minőséget találni, no nem minden bokorban, de például Pesten már nem nehéz. S most, hogy a szabályozott vízzel készített geishák egyre közelebb hozzák a kánaánt, nna akkor kell rádöbbennem, hogy igen, vágyom egy kellemesen sötétre pörkölt brazil presszóra. Akár egy kis cukorral. Valami baj van velem, az biztos.

Persze nem mondom, hogy ezt tartom a kávézás csúcsának, de ma már nem csúcsokban gondolkodom. Egyszerűen most ez ízlik, ez okozza azt a kellemes érzést, ami a kávézás szertartását annyira kívánatossá tette számomra. Ez egy új hamburgeres, mégis ismerős, otthonos. Jól megfér a mislencsillagos ég alatt, mert nem szakmai, hanem ízlés dolga.

 

 1
Tovább

Ungvár első(?) kávézója

Tree Espresso Bar a láthatáron

Ungvár coffee espresso kávézó
Ilyen hosszú asztalok vannak mostanában minden nagyvárosi specialty helyen. Csak az a csempe, csak azt feledhetném...

Sok oka van annak, hogy valami megtetszik, egy kávé megízlik, megtetszik, szimpatikussá válik valami, valaki, beleszeretek…. a vége ugyan az, írni kell róla. Így lett ez most is, szerelem első látásra.

A neten ismerkedtünk meg, konkrétabban az instagramon. Egy ismerősöm küldte el az elérhetőségét, majd beszédbe elegyedtünk egy kép alatt. Már akkor tudtam, ez valami más, akarom, kell, ennek  jónak kell lennie: súgott a megérzésem. És megint jól (az utóbbi időben párszor megcsalt a dög…). Az első találkozás izgalmát nem is próbáltam leplezni: nagy elvárásokkal nyitottam be a Tree Caffee ajtaján. A Duhnovics utcán lévő nem is olyan kicsi kávézó nem akar beállni az Ungvárra jellemző sorba. Itthonról nézve markánsan különbözik, Pestről tekintve igyekszik hasonlítani valamire.

Ungvár coffee espresso kávézó
Ott egy Fa!

Az összhatás is abszolúte po nás(omu): kicsit fancy, kicsit hipszter, kicsit loft, kicsit classic. Hosszú fa asztal ikeás székekkel, letisztult designe, madzagról pókháló szerűen csüngő dekor-izzók, zöld növények, szóval minden, ami manapság kell egy pesti specialtyhoz… csk ez épp Ungváron. Kontextus! Lehet, hogy az eddig leírtak fanyalgásnak tűnnek, de nagyon nem az. Itt, helyben tekintve a Kávé (specialty) sallangoktól mentes oázisa lehet a hely, ha hűek maradnak önmagukhoz. A hőcserélős Elektra sajnos nagyon nem barátja a kimaxolt presszónak, a Fiorenzato őrlő már jobb választás, viszont ott a kávé, ami az egyik legtutibb ukrajnai pörkölőtől, a coffee25-től érkezik. Egyszerű brasil santos, de közepesre pörkölve. Kevésnek hangzik? Pedig alapvetően innen kell kezdeni a kávézóskodást. Szerintem. Jó alapanyag, ok géppark és hozzá a lelkesedésen túlmutató Szakértelem! Nem én lennék, ha nem fedeztem volna fel apró hibákat, de alig egy hónapja nyitottak, szóval gondolom, túlteszik magukat rajtam és a kritikámon.

Ungvár coffee espresso kávézó
Innen kell fejlődni, az alapok erősek, a hozzáállás példás, engem megvettek kilóra

A lényeg: cukor nélkül fogyasztható és élvezhető presszó, ok tejgőzölési tudás, amivel bőven a legjobb cappuccinot hozták össze szerintem Ungváron jelenleg. Kell ennél több? Hogyne kellene. De olyan erős alapokkal dolgozik a Tree, hogy megkockáztatom, sikeresek lesznek… vagy kiderül, hogy az ilyesfajta igényességre még nincs vevő. Ez a másik oldala az éremnek, de ez hamarosan ki fog derülni.

Addig is mindenki menjen kávézni!

 

 0
Tovább

La Caffetteria – igazi ungvári olasz

Az Era mellett pár lépésre nyílt Ungvár egyik új olasz szeglete, az Oriental Caffé-t forgalmazó La Caffetteria, azaza A Kávézó.

kávé kávézó
A kávézó - nem túl ötletes, de sokat ígérő elnevezés

Két lelkes ungvári kávészerető, Nándi és Ricsi kitartását dicséri, hogy nem csupán egy kávézót akartak nyitni a sok közül. Hangzatos, ugye? A Kávézó. Azt kell mondjam, a hely valóban visszatükrözi a srácok ambícióit. Szép is, jó is, mutatós és kellemes, hangulatos…. atyaég, el sem hiszem, hogy ezeket én írom. Akik ismernek, tudják, hogy nehezen dicsérek. Persze, kicsit talán elfogult vagyok, hisz ismerem a tulajokat, és kissé talán magaménak is érzem, amit csinálnak, de ez legyen a legnagyobb hibám. A srácok vallják, hogy csakis azt várhatjuk másoktól, amit magunktól is. Ha igénytelenek vagyunk, ne csodálkozzunk, hogy ugyan azt kapjuk vissza.

kávé kávézó
Tisztaság, rend, kellemes környezet.

A kávéház „csinálás” Ungváron kényes feladat. Jól akarod csinálni? Pénzt akarsz keresni? Esetleg mindkettőt egyszerre? Sokan úgy képzelik, hogy kávézót nyitni a világ legegyszerűbb dolga, hisz mi kell hozzá? Egy kis helyiség, egy kávégép, pár csésze, valamilyen kávé és már mehet is az üzlet. Mennyi is egy csésze espresso önköltsége? 2-3 hrn? És mennyit lehet elkérni érte? 10-20 hrn-t? Ungváron szinte bárhol eladható 50-100 kávé naponta, és akkor másról nem is beszéltünk. Instant meggazdagodás. Ahha… Sokat nem magyaráznék, aki így gondolja, nyugodtan gondolja újra.

De akkor mi is kell a jó kávézóhoz?

  1. Először is jó kávé.
  2. Ahhoz jó alapanyag.
  3. Az alapanyaghoz jó gépek.
  4. A gépekhez pedig egy hozzáértő barista.
  5. Mindezt öntsük nyakon egy vedér pénzzel.
  6. Helyezzük el mindezt egy jó helyen.
  7. Szerezzük be a megfelelő engedélyeket.

Már nyithatunk is.

kávé kávézó
Az Orientalcaffé (jja, mint az Express) szemes kávéit is megvásárolhatjuk

A srácok végigjárták, amit végig kellett, a végeredmény pedig egy kellemes, világos kis hely nem messze a BÁMtól. Amikor beléptem a kávézóba, egyből feltűnt a tisztaság. A La Spaziale ragyog, mellette két f64-ben egy 80/20-as olaszos keverék és egy százas arabica lakik az Orientalcaffé pörkölőtől. Sötét pörkölésről beszélünk, de a szemek nem olajosak. Kis pörkölési hibát sajnos találtam a szemek között. Először pressonak, majd ristrettonak kóstoltam meg, végül cappuccinot kóstoltam.

kávé kávézó
Csokoládé, karamell, dió és mogyoró ízjegyeit fedezni fel a ristrettoban. Nincs bántó utóíz, igazi reggeli ébresztő olasz ital.

Számomra egyértelműen pozitív élményt nyújtott a rövid ital, cappuccinoban is szépen muzsikál az olasz blend. A presso mennyiséget én kissé üresnek találtam, de nem bántóan. Amit fontosnak tartok megemlíteni, hogy a lelkes barista kifejezetten önkritikus, a tisztaságra ugyanolyan gondosan figyel, mint a kávéitalok esztétikus kinézetére. Engem meggyőzött a minőség, az olaszos kávék kedvelőinek kifejezetten ajánlott a hely!

Hova menjek, ha megkóstolnám ezt az Orientalcaffé-t?

A La Caffetteria címe: Ungvár, Hryboiedova u. 3.kávé kávézó

 0
Tovább

És miben reménykedhet egy barista?

Kávés szakma, kávé…zó  – miben reménykedhet a barista?

kávézó kávé presszó ízlés
Engem is

Már egy ideje, hogy baristaként dolgozom a Duna parti városkában, gyűlnek lassan a tapasztalatok. Ahogy halad az idő, egyes elképzelések úgy kopnak el, hogy újabbaknak adják át a helyet. Egyre több kávézót látogatok meg, egyre több kávét kóstolok, egyre több baristával beszégetek, egyre inkább látom, milyen mély a kávékultúra. A kékmadárban lassan megvan a napi száz lefolyás, megyeget a tejkrémrajz, kezd rutinná válni sok dolog, amely először gondot okozott. Ki tudja, a végén még lesz belőlem valami? Remélem.

Ahogy magára a kávézás kultúrájára is reménykedve tekintek. Napi szinten kérdezgetik a betérők, miben is áll a presszókészítés, mitől lehet élvezetesebb egy csésze kávé, és igen, csepp a tengerben, de én is igyekszem hozzácsepegtetni a magamét. Lesem a pörköléseket, keverékeket próbálgatok, arányokat igyekszem kikóstolni, figyelem az öregedést, szagolgatom az őrleményeket, tapogatom a szemcséket, méregetek, forralok, kóstolok. Olykor már tanácsot is merek adni…

kávézó kávé presszó ízlés
Annyi minden, tényleg sok dolog kell egy jó csésze kávéhoz is

De tény, a közízlés még mindig a régi képlet szerint értelmezi a Kávét. „Jó” kávé, amelyik erős. „Erős” kávé a testes, rövid presszó. Ez a képlet akkor borul, amikor nagyon tisztelettudóan visszakérdezek: az íze legyen erőteljes, vagy több legyen a koffein? De hát ahány ember, annyi féle ízt érzékel erőteljesebbnek. Gergő barátom egy csipet chilitől is megborzad, de a borsot két marokkal szórja. Akkor neki mi is az „erős”?

Azt hiszem, egy jó barista visszakérdez. Nem mindenáron tukmál, nem dugja el a cukrot a pultról (komolyan, vendégek mesélték!), de jelen van, nem kioktat, de tájékoztat, mesél, beszél, kommunikál. Más lenne, ha a többség tudná, mit is szeressen? Mert az sem egyszerű. Szereted a kávét? Akkor mit is szeretsz tulajdonképpen? A koffein üdítő hatását? A forró ital testességét? A keserűséget? Az erőteljes ízjegyek harmóniáját kereset netán? Mindezt egyben egy –két rövid hörpintésben, vagy egy tejes italban? Hosszú kávéban, vagy presszóban?

kávézó kávé presszó ízlés
Valahogy így: nem kell fellengzősködni, pláne nem kioktatni. 

Én valóban remélem, hogy nem felesleges munka tizenkét féle kávét tartani, hosszú menüt írni, folyamatosan tájékoztatni a vendégeket, vízkeménységet méricskélni... Olyan kulturális jelenléte van a kávénak itt, a Duna mentén, amit hirtelen nem is tudom, mi helyettesíthetne? Valódi szépségét változatossága adja, változatosságot pedig a barista – jó esetben - garantálja. Nem szeretem az újhullámot? Ahhoz, hogy lássam, mennyire izgalmas, akár utálhatom is. Nem iszok cappuccinot, csak szökőévente? Elkészíteni ettől még kifejezetten élvezem. A kávézó kicsit én vagyok.

És, hogy miben reménykedem leginkább? Még mindig ugyan abban. Vannak dolgok, amik nem bírnak megváltozni… Szóval igen. Kávézó. Saját. Vagy legalább részben saját. Remélem hamar. Ha ő is akarja

kávézó kávé presszó ízlés
Tudom-e már, hogy mit vennék a nyakamba? 

 0
Tovább

BP KV O-kép

Budapesti kávés körképem első rövid szelete. Fogadjátok pozitívan!

kávé kávézó presszó budapest
Hawaii kávét paskolok

Akkor nézzük, hol kávézzunk Budán… azaz az első kerületben… nno, hát legalábbis kezdjünk neki körülnézni.

Egy ungvári számára egészen megdöbbentő, hogy akár száz métert is gyalogolhat az otthonától, míg egy kávézót talál a Krisztinavárosban. Csak most tudatosult bennem, mennyire hozzászoktam már ahhoz a kávézótúltengéshez, ami odahaza elhatalmasodott. Ennek okairól régebben már írtam, most csak annyit, hogy a fővárost nyilván más szemmel kell néznem kávés szempontból.

Nem minden hátsó szándék nélkül, de őszinte érdeklődéssel legelőször két Macskakő közeli kávés helyet mutatnék be, plusz egy harmadikat, ahol, bár iszonyat pocsék löttyöket csinálnak, mégis igen gyakran látogatom… plusz egy negyediket, amit AZONNAL magamévá tennék, ha tehetném (vagy bármiképp lehetne).

Hattyúház Kávézó (Hattyú Caffee)

Az egyik legszebb "Makovecz épület", amivel találkoztam, a budai Hattyúház, amit Nagy Ervin tervezett . Az igazán izgalmas, organikus formavilágú épület a városrész egyik jellegzetessége (a macskától száz méterre). A csodás kőoszlopok tövében találjuk a Hattyú Kávézót, szendvicsezőt. A kávéjuk korrekt olasz eszpresszó, igazi reggeli koffeinbomba. A babtartályban lévő kávészemek ránézésre kissé olajosan csillognak, ami önmagában még nem jelent feltétlen semmit, de túljutva az ujjnyi vastag sűrű, kissé talán kesernyés cremán máris érződik némi túlpörköltség, égetett kesernyés tónus. Nem mondanám rossznak, inkább karakteresnek, ugyanakkor egytónusú, kissé üres a feketéjük. Aki szereti a robusztás keverékeket sötétre pörkölve, azoknak kitűnő reggeli ébresztő lehet 350 forintért.

kávé kávézó presszó budapest
(van itt hattyú, van itt ház, legyen akkor hattyúház...)

Zing (a Mos...zéll Kálmán téren)

A Moszkva téri Zing-be nem csak jobbfajta burgereket kaphatunk, hanem egy speciális Casino Mokkát is. Meg még másik kazmókat is. A Zing számára készített … full city pörkölésű blendhez decens géppark is jár: La Marzocco karjába kerül az őrlemény, szigorúan mindig dupla: egy a baristának, egy a vevőnek, dicséretes. A sok „hűhó” – drága gépek, spéci kávé, pontos beállítások – ez esetben nem semmiért történik, mert a kávé valóban nem semmi. Rendes testes, kifejezetten élénk, friss savakkal játszó gyümölcsös kávét kapunk, a presszó szabványnál kissé rövidebbre főzve (saccra 20g alatt). Nagyon rendben van ez az új hullámon érkező, de egyértelműen a klasszikus jegyeket újragondoló kávé. Mindenkinek tudom ajánlani, aki szereti a kissé világosabb pörkölést és a vér sűrű rövid italt. Koffeintartalmát alacsonynak gondolnám, én délutáni kávénak is ajánlom. Egy pici negatívumot tudok mondani: a lecsengése számomra okozott egy halvány kesernyés szájízt, amit nem igazán tudtam mire vélni, az is lehet, hogy egyedi eset (közben már másik blend van az örlőben).

kávé kávézó presszó budapest
ott bent van egy LM is...

Záhonyi MÁV büfé

Nem mindig ott isszuk a legtöbb kávét, ahol a legjobb, vagy leginkább ízlik. Hisz nem csak élvezetből kávézunk (másoknál ez a mondat valószínűbben így hangozna: nem csak muszájból kávézunk, néha élvezetből is). Hogyan is hagyhatnám ki utazásaim első számú magyarországi kávéállomását, a záhonyi MÁV büfét. Nno persze, itt nincs karos presszógép, Mahlkönig örlő meg ilyen buziságok. Egy Saeco family automata eszi meg az akciós kávébabokat, és próbál magából valami kávészerűt kiadni. Sajnos kár is erőlködnie, mert mindenfajta szépítéssel együtt is inkább zacclé jön ki a csőrén, mintsem kávé. Az elkészült ital híg, világos, de legalább koffeinben gazdag és jó forró. Ettől még nem írnám le magát a gépet, nyilván sem a célközönség, sem az eladók nem igényelnek ennél jobbat. Számomra így kerek a határátlépés, a teljesség felé pedig még egy fél deci Gergőkedvence Várdakeserű vihet minket. Ne hagyjátok ki!

kávé kávézó presszó budapest
ott bent történnek a csodák: jegyet válthatunk egy másik világba... tényleg.

A „kis” Saeco masinát amúgy nagyon szeretem. A robosztus felépítésű gép rendívül strapabíró, fényévekkel tovább fog szolgálni a tizenévvel fiatalabb átdesignolt társainál. Anno mi is egy ilyennel kezdtünk kávét árulni, még gyrosos koromban. Jó beállításokkal, új késekkel egészen vállalható eredményre képes, az akkori felhozatalban pedig szinte extrémnek számítottunk az alig robusztás blendünkkel (!). Jól emlékszem a csodálkozásra, amikor kiadtuk a saccra 35 ml sűrű cremát az átlátszó műanyag pohárban. A vevők egy része egyszerűen azt hitte, sajnáljuk az italt, spórolunk a kávéval, ezért nem kaptak többet. Más részük kérte, hogy csapoljam több ideig, mert a gyenge kávét szereti, a sűrű rövid neki túl erős… Ennek már tíz éve. Azóta sok dolog történt kávés fronton, de ezek a Saeco-k máig harcban állnak a sarki kocsmák, állomások és abc-k pultjain.

kávé kávézó presszó budapest
Régi ismerős. Sok helyen egyet jelentett a reggeli kávéval a robosztus Saeco. Ne mondd, hogy neked nem jelent semmit!

Csészényi kávézó és pörkölő

Most van bajban a szövegíró, mert feelenget kellene átadnia, ráadásul alaposan. Ahogy beléptem a kávézóba olyan volt, mint mikor Han Solo újra az ezeréves sólyom fedélzetére tévedt: hazaértem. A hely atmoszférája beránt és fogva tart. A dupla belmagasságú helyiségbe lépve a magyarországi kávétörténelembe csöppenünk. Kicsit olyan érzés, mintha múzeumba lépnénk: régi képek, újságcikkek a falakon, csodás kézidaráló installáció, rusztikus bútorok, csak úgy árad a múltszázad eleji hangulat. Nekem valamiért ez jelenti A kávéházi légkört. Ilyesmit nem lehet egyik napról a másikra kivitelezni. Árad a nyugalom és az ízirájder a falakból, ez egy igazi nyugalom sziget. Lájk. A kávé? Az is jó. Nem mondanám kiemelkedőnek a saját pörkölésű blendet, de duplának egészen élvezetes volt. Én kifejezetten éreztem a csészében némi szalma illatot, ami igen friss pörkölést jelezhet. Nem fűszeres, sokkal inkább növényi illatok domináltak, de szerencsére az ízjegyekben ez már nem mutatkozott. Aszalt gyümölcsös savasság vegyült édeskés 

kávé kávézó presszó budapest
Otthonos, egyszerűen otthonos

Ez lett volna az évi első, pozitív hangvételő kávés körkép-szeletem. Fogyasszátok!

 0
Tovább

Csak pozitívan: viszlát, 2016!

O-Ó évi poszt, avagy ha 2016 kávé lett volna...

Koffeinben gazdag, igazán mozgalmas év volt 2016. Sok országban ittam kávét, avagy amit annak neveztek, dolgoztam Csehországban, kávémérgezésig kóstolgattam a KávéBárBazáron és nem utolsó sorban decemberben beálltam a pult mögé. Nem vagyok az az évértékelős fajta, de jó érzés, hogy van mire visszagondolni. Sok gépet vettem/adtam, POD-os és presszógépes vonalon is láttam érdekes dolgokat. Túrtam könyékig vegyszeres lében, bosszantottak beszakadt csavarok, elnyalt menetek, törött kazán és repedt burkolat. De születtek újjá csodás készülékek a kezem alatt, amiket most is elégedetten használ valahol valaki. És Ez jó.

kávé kávézó
Szeretem-hely lehet a Dom 44, a feltételek több, mint jók. Menjetek!

 Jó éve volt a blognak is. Az Origo-s Reblogos címoldalak sokat dobtak a látogatottságon, és bevallom, ez az én munkakedvemet is mindig pozitívan befolyásolta. Persze írhattam volna többet is, sőt, lehettem volna szakmaiabb, precízebb fogalmazásban és helyesírásban egyaránt. Sok szöveg félkészen hever egy merevlemez elfeledett partícióján, vagy talán már el is veszett… de így sem volt mindig egyszerű szülés egy-egy bejegyzést világra hozni. Így megy ez. Annyi bizonyos, hogy akik jobban csinálják az én hobbipróbálgatásaimnál, azok előtt kalapot le, mert sok meló van minden laza cikk mögött.

Így az év utolsó napjára két dologgal tartozom, leginkább talán önmagamnak: mondani pár pozitívumot kávézókról, valamint előállni az új évi „nagy” tervvel. Sokan mondtátok, hogy túl negatív vagyok (mindentudó sznob stb.), a szövegeim alapján az jön le, hogy katasztrofálisan rossz a kávés helyzet Ungváron. Akkor 2016 utolsó bejegyzésében álljon itt csupa JÓ kritika, avagy: ide menjetek, jó lesz!

kávé kávézó
Legelőször magammal vagyok kritikus: Pall Yotz Indian Choco, szimpla presszó, 9g, hosszú hűtőcsapolás után: kiváló klasszikus, csokis blend, de nálam van valami enyhén kellemetlen, fémes mellékzönge, amit nem tudok egyellőre kiírtani. Hogy miben lesz a hiba, nem tudom. A hőfok kardinális kérdés, de még nem magyarázat a jelenségre. Gyertek és ítéljetek!

DOM 44

A Tolsztoj utca új üdvöskéje a DOM 44 kávéház, akarom mondani kávés pince. A kissé csecsás, viszont kifejezetten nagyvonalú bejárat után egyből egy méretes tükör és egy márvány lépcsősor fogad minket. Ami odalent elénk tárul, annak láttán minden kávészerető elégedetten csettintene a nyelvével: a két részre osztott beltérben két pulton két full extrás kávégép lakik E64 őrlőkkel támogatva. A házi blend-et egy Faema Emblemán készítik, míg a túloldalon egy Brasilia Excelsior karjába válogathatunk 20-30 féle SO és prémium blendekből. A házi keverék egy olaszosan markáns ízvilágú, halványan gyümölcsös jegyeket mutató arabica túlsúlyos kávé. A jó hőfokon csapolva kifejezetten testes, illatos presszót kaphatunk. Másik vonalon dupla pénzért érdemes kóstolgatni a kínálatból. Egy doppio Maragogype kijön 40 hrivnyából (450 HUF), és ennyiért már minden tekintetben a jó kávé világába váltunk jegyet. Összegezzünk: látványosan nagyvonalú felszerelés és berendezés, kellemes környezet, bő kávékínálat… keresztben az ujjaim, mert ennyi belefeccölt munka után csak felvesznek egy baristát… na ja, ez az egy, ami hiányzik – és akkor verhetetlen kávés ház lesz a Dom 44.

kávé kávézó
dupla Maragogype: finom!

 Ami a Terv-et illeti

ha nem is ötéves, legalább nagy: januártól következetesen végigjárom új lakókörnyezetem kávézóit, kávés zóit, no meg persze a nevesebb budapesti kávéházakat. Nagy szerencse, hogy lakásom és munkahelyem térképészetileg szinte pontszerűen jelölhető, így e pont körül igyekszem minél nagyobb sugarú körben felmérni a kávés lehetőségeket. Persze ez önmagában még nem is lenne olyan nagy dolog, de írni is fogok a tapasztalataimról. Hetente. Vagy akár többször is.

Ennyit erre az évre. (ja igen, közben íródik egy tanulmány is, metafizika, kisebbségi irodalom meg amit akartok, szóval szurkoljatok, hogy jöjjön az ihlet). Már csak egy dolog maradt:

Mindenkinek koffeinben gazda, erőskávés, csokibonbon, mokkacukor, gyümölcssavas, méz sűrű crematengert kívánok! A presszó legyen veletek!kávé kávézó

 0
Tovább

Kávé? Kultúra? Ugyan, kérem!

Nincs itt, kérem, kávékultúra… kávé is csak "po násomu".

Nem, nem, hiába nevezzük át a dolgokat, hiába hívjuk Buksit Cézárnak, feleslegesen aggatunk különféle jelzőket arra érdemtelen dolgokra, a régi igazság érvényben marad: nem lehet (de legalábbis nem érdemes) szarból várat építeni.

kávé kávézó presszó ungvár vélemény
Nicsak, pár tízezer dolláros befektetéssel már a központban is kávézhatok kb úgy, mint otthon. Vagyis nem, otthon nem iszok zaccos égetett fekete izét... Kár érte (és kár a ránézésre bécsi pörkölésű Lavazza kávéért is) , mert a buldogos, bár nem tett buldoggá, kifejezetten kellemes hely. Az meg külön izgi, hogy az ablakából egy kávézóra látni rá! 

Mióta kávézóban dolgozom, jelentős arcnövekedést figyeltem meg önmagamon. Az utóbbi időben amúgy is mérőpohárral a zsebemben jártam kávézni, és többször is vitába keveredtem a baristákkal… azaz ez ebben a formában nem is igaz. Vagyis az arcom kávés témában tényleg nagyobb az átlagnál, de a vita és a „barista” megjelölések túlzóak ebben a kontextusban. Egyszerűen arról van szó, hogy egyre nehezebben viselem, hogy kitűnő központi helyeken nyitott kávézókban – ahol látszólag minden adott egy tökéletes shot elkészítéséhez –, szénné égetett híg löttyöket tesznek elém eszpresszó címén.

Kedves Baristák: lécci, néha igyátok meg, amit főztök!

És ilyenkor már nem mindig tudom magamban tartani a véleményemet, és ebből olykor veszekedés lesz. Vitának legalábbis nem nevezném azt az épületes eszmecserét, mely során én igyekszem tapintatosan rámutatni a nyilvánvaló tényekre – a decinyi valami sehogyan sem 30 ml (többet is kaptam, befoghatnám), vagy a lefőzés után percek múlva is a számat is égető kávé nehezen jött le 93 fokon (ebben a hideg időben igazán örülhetnék ennek és befoghatnám), a „keserű szén” ebben az esetben nem célként elérendő ízjegy (kuriózum, „po zákárpátszké”, szóval befoghatnám)  … – az officiánt/ka pedig a tagadás, magyarázás, mutogatás után kivágja a tromfot: 5 éve dolgozik baristaként és különben is, a főnök neki így mutatta (szóval befoghatnám)! Jahh, kérem, akkor minden rendben, én kérek elnézést. Elnézéseket. Elnézéssokat. Mert, ugye, úriember vagyok, szóval befoghatnám.

kávé kávézó presszó ungvár vélemény
A Korjatovics tér melleti helyet nagyon ajánlanám, de sajnos abszolút Unlike! Itt se kávézz, ha csak nincs kevlárból a szád. Valami 70/30-as kávét égetnek azon a helyen, ahol én szerettem volna kávézdát, de nagyon. 

De nem fogom. Mert egy ideje a vízlágyító patronból is az folyik idehaza, hogy „Ungvárt for kávéfővárosa az Ukrajának. Nek. Akkor ide csak egy megjegyzést írnék: Nincs a városban egy hely, ahol folyamatosan JÓ eszpresszót főznének! Véleményemet bármikor örömmel megváltoztatom, csak tessenek rá okot adni..  Mert hogy temérdek kávét iszik az ungvári, az tény. Hogy szebbnél szebb kávézóink vannak egymás hegyén hátán, dicséretes. Hogy egyre több helyen használnak minőségi kávékeverékeket, az is igaz. Hogy a legmodernebb gépekkel van felszerelve az utolsó városszéli ABC kávés pultja, ezt is rég megszoktuk. De tessék megérteni, hogy ezek együtt sem jelentenek olyat, mint „kávés kultúra”. Mint ahogy a műveltség sem azt jelenti, hogy beköltözünk egy könyvtárba és minden nap elolvassuk a háború és békét visszafelé kétszer. Bizony nem ártana érteni is, amit csinálunk. Érteni és élvezni. Urambocsáss, ha megkérdezem, hogy miféle kávé van a darálóban, akkor nem egy márkára vagyok kíváncsi, hanem egy picivel többre. Talán még az is érdekelne, hogy az A, R arányokon túl honnan származnak, hogyan pörkölték, meg efféle „buziságok”.

kávé kávézó presszó ungvár vélemény
Ne kocogtassatok, léccivess! Ajj, az a karba örlős Fiorenzato F64 Evo sem ment meg minket a csalódástól - a Szonecsko kávés részlege is leszerepelt. (persze még belejöhetnek, a felszerelés nagyon rendben van). S ha mindez nem lett volna elég egy napra: ma még az Eat Me-ben is elégették a presszót a szép kislányok!

És félreértés ne essék, nem kérem számon azokon a szegény srácokon a szakmát, akik valahogy odakeveredtek a pult mögé. Szó sincs erről. Tudom én, milyen érzés bénázni a géppel, kétségbeesett fejjel kilöttyinteni a második csésze italt is, mert szemmel láthatóan nem sikerült. Vagy milyen hervasztó, amikor ledaráltál több adag kávét és csak főzéskor derül ki, hogy befullad tőle a csapolás. De ezeken túl kell esni. Tanulópénz, ha úgy tetszik. Mert egy jó keverék kényes a hőfokra, utána kell állítgatni a darálót ésígytovább. Kocogtatjátok tömörítés közben a tamperrel a kosarat? Most komolyan? Hűtőcsapolás nektek az, amikor a 100+ fokos víz/gőzzel csak méginkább felmelegítitek a főzőfejet, majd rakjátok is fel a kart? Ezt most tényleg valaki így tanította? Elnézést, de ennél egy este fórumozással is többre mennétek (ebben az esetben tényleg így is van).  

Mivel többen is felhívták a figyelmemet arra, hogy sok esetben könnyen félreérthető, amit írok, vagy ahogyan fogalmazok - lásd kommentek -, ezért pár dolgot árnyalnék a fentebb leírtakon.  Először is nem tartom magamat sem mindenhatónak, sem mindentudónak. Nem okítok senkit, egyenlőre magam is tanulom a kávé készítést (-csapolást, -főzést, -extraktálást, vagy kinek hogyan tetszik.)Véleményem van, amit leírok és vállalok. Jelen cikkben például a "kávé kultúráról", mint olyanról. A kommentekben számon kérték rajtam, hogy a cikkből úgy látszik, nem tudom, mi is az a hűtőcsapolás? Szerintem meg de. De! Ahány géptípus, ahány beállítás, ahány konkrét eset, ahány kávé ..., annyi féle hűtőcsapolás lehet jó. Nem vagyok orákulum, ezért nem is általánosítok. De van szemem, és talán annyi tapasztalatom, hogy megítéljem, ha valaki elégeti a kávét. Fentebb egy konkrét ilyen tapasztalást betűsítettem meg, semmi több. A kávézóban a kisasszony mindent könyv szerint csinált, kivéve, hogy tömörítés közben és után alaposan megkocogtatta a szűrőt, majd hűtőcsapolt, olyan 3 másodpercig láthatóan 100 fokos víz/gőzt. Nem várta meg, hogy akár kicsit is lenyugodjon a kifolyó víz - erre nem tudok mást, mondani, mint hogy ez így nem jó. Mert lehet olyan a gép, hogy nem engedi x foknál magasabbra a kávéra érkező vizet, de itt láthatóan túl volt hevülve a rendszer. Ha szemre is gőz jön a fejből, akkor az akárki akár mit mond, kávé Főzés. Hogy ennek megfelelően rettenetesen égett íze is volt a kávénak, az gondolom már egyértelmű. És igen, még mielőtt ebbe kötne bele valaki: ránézésre bécsi pörkölésű kávé volt a tartályban, szerintem sötétebb nem. Szóval igen, sok mindent nem tudok, sok tekintetben tapasztalatlan vagyok. A kommenteknek örülök, és továbbiakban igyekszem szabatosabban fogalmazni. Ezt akár vehetitek újévi ígéretnek is! 

 

kávé kávézó presszó ungvár vélemény
én véleményem: még így is mindenki jobban járna...

Persze lehet, hogy az én igényeim nőttek túl nagyra, főleg mióta a pult mögött is kávézok. Sőt, ez így van. Meg ízléssel sem érdemes vitatkozni. Egyet viszont tudok: a kávés kultúra ott kezdődik, ahol ez a sok mocsárízű faszénlé végre eltűnik. Amíg egy kotyogóssal harmonikusabb ízvilágú kávékat lehet készíteni, mint fullextrás modern gépparkkal, addig sajnos minden más csak duma.

A végére egy kis önreklám: kidoboltatik, hogy január 8-án szeretettel várunk minden kávészeretőt Budán a Macskakő Kávékupéban egy évkezdő (meg ugye nekem pláne az első lesz) kávés találkozóra! Alant kattintva elérhető az esemény facebook oldala, meg a Macskakőé is. Karos gépek és jó társaság. 

(Coffee & Machines jobban hangzana?)kávé kávézó presszó ungvár vélemény

 7
Tovább

Kő' KV? Macskakő!

Egy kávézó kezdete, avagy így neveld a Macskaköved

kávézó macskakő
Kicsi, sok még vele a teendő, de nagyon izgalmas

...végre is, körülöttem budapest. Kávézós terveim az Ungba hullotak, hogy majd a Duna mossa partra egy raklapnyi szentimentalizmus hátán. Hogy a vizek efajta öncélú sodrása nagyon is erős metaforikussággal bír az életben... végül is gondoltam volna. Most a saját bőrömön érzem Buda kissé nyomasztó robosztusságát, és nem utolsó sorban az új munka izgató-flusztráló felelősségét. Igen, én ilyen lovat akartam... vagyis macskát. Macskakő-t. 
Az ölembe hullott, a sok kilátástalan keresgélés után, mintegy villámcsapás, kifejezetten túl szép. Most pedig már igaz is, leírhatom, kimondhatom: kávét főzök, kávézót vezetek. Persze nem az én kávézóm, meg kicsike is, délután átalakul spéci sörözővé (eszméletlen választékkal), de reggel 8-tól délután 4-ig én vagyok az úr. Most van a próbanap, nem jött még be senki. Hát igen, kissé félreesik a budai forgalmas utcáktól, épp csak annyira van távolabb a Moszkva tértől és a Mamuttól, hogy véletlenül nem igen jár erre senki (egy utcával feljebb). Pedig megéri betérni, és ezt nem csak úgy mondom. Pall&Yotz kávéit készíthetem egy Compak k10 és egy Rancilio s27-el közösen.

kávézó macskakő
Nem véletlen, hogy a daráló majdnem akkora, mint a presszógép, nagyon rendben van ez így

A kis Rancilio (barátoknak rancsi) nagyszerűen teszi a dolgát, a Compak kúpos kései pedig olyan őrleményt készítenek a friss pörkölésű szemekből, hogy azért jár a taps. Persze, csak most ismerkedünk, de a minőségérzet máris magabiztossá tett, kapaszkodjon meg mindenki: tejhabot is simán csináltam eslőre! Ennyit számít egy hozzáértő kezek között felújított gép, meg persze a brutális daráló. Ha lesz egy normális tamperem, szerintem új vallást is alapítok (Fragola maroktamperére kaptam ígéretet...). Tudom, sokat kell még tanulnom, de - és ez Juhhééé - elkezdődött! Szeretnék lateartkodni, mesteri presszókat főzni, mindezt üzembiztosan akárhányat, akár nem. 

kávézó macskakő
ha nem én fényképezek, akkor én is ott vagyok, ahol most nem látszom


De persze ez a hely egyszerre sörszentély és kávézó (Sörtársaság és Kávékupé), így más vonalon is okulnom kell. A zavarba ejtő sörkínálat nagyrészt, bevallom, nekem még kínai: ipa, pipa, apa, anya, miegymás, plusz a csapolás, meg ugye minden sörnek megvan a maga története, ami borzasztó izgalmas, és kell is tudnom. Olyan extrém cuccok sorakoznak a polcokon az angliai Brew Dog-tól az etyeki sörészetig, hogy csak pislogok. Komolyan, a sörkedvelők itt tutira megtalálhatják a maláta szent grált, többször is. No és nekem ehhez mérten kell a kávés vonalat meg- és felhúznom, nincs mese. Az alapanyagon nem fog múlni, PY szerencsére érti a dolgát. 

kávézó macskakő
én pedig ezt látom a pult mögüll


Hát itt tartok most, Budán, a Macskakőben. Kívánjatok szerencsét. No meg persze járjatok erre, nézzetek be, kóstoljatok, szervezzetek ide programot, igyatok meg napi sok kávét... én itt leszek!
Update: megjöttek az első vendégeim! Kéd dupla presszó és két Békési Whisky, szóval volt ízlésük. Persze zavaromban alig bírtam beállítani a darálót a frissen bontott Black LXR-hez, így harmadszorra jött össze a dolog, viszont a kávé valami isteni! 

kávézó macskakő
Nem kérdés, hogy nagyszerű kávé a Pall&Yotz pörkölés, de nem adja magát könnyen. Sokat kell még gyakorolnom, szóval ne kövezzetek meg, ha még nem az igazi
kávézó macskakő
Itt vagyunk: Budapest, Fiáth János u. 8.

 0
Tovább

Rövidkv, avagy a Kávé és főzője

blogavatar

Még egy blog, ahol kávé címszó alatt a szerző önmagáról pukkantgat el kisebb-nagyobb lufikat. Ejj, de azért lesz szó kávézókról, kávékról és minden firlefrancról, ami egy kávészeretőnek érdekes lehet. Elöljáróban talán még annyit, hogy: igen, szeretem a kávét, leginkább a rövidet, inni is, készíteni is, pörkölni is és a történeteket is, írni is, a kávézókat is – azokat nagyon – a kávéfőzőket, a különféle kávés kütyüket, és úgy általában a k és a v betűket. Ha tetszenek az írásaim, teccikeld, esetleg örvendeztess meg egy megosztással.

Utolsó kommentek