Megéri felújítottat venni, vagy inkább bízzunk a "jófogásban"?

Jaja, elég hatásvadász cím. De tényleg, hogyan döntsön az egyszeri használtgép vásárló? (döntsön jól, oszt kész.)

Régi ismerős márkajelzés került az asztalomra a napokban. Újabb Euromatik gépet sikerült halásznom a neten, viszonylag olcsón. Ebben az írásban a teljes felújítás helyett leginkább arról a viszonylagosságról beszélek, ami egy valaki által jónak vélt, és egy valóban jó gép között van. Használtvásárlásra fel!

Euromatik POD
ímhol a végeredmény: a burkolatot az előlap kivételével lefestettem. Nem ezzel fogom kivívni a festőszakma tiszteletét, de azt hiszem, jobb, mint amilyen volt. Szerkezetileg a kis félkarú egy igazi öszvér: Euromatik (sgl) aluminium termoblokkja átlagon felüli méretű, benne réz csövezés fut, nem megbontható. Erre jön a Spinel-nél látott főzőfej az injektoros vízterítő rendszerrel - jó döntés. A kifolyó rész műanyag (ejnye), viszont állítható a befogatás erőssége (így kell ezt). A kapcsolón a piktogramm megtévesztő, azon a csenevész csőrön forró vizet adagolhatunk (inkább irodai gép ez). Összességben nagyon kellemes gép, jó tulajdonságokkal, használatra készen várja új gazdáját.

Nem nagy titok, hogy neten bőven lehet találni használt cuccokat az új árának töredékéért, olykor tökéletes állapotban lévőket is. Előfordul például, hogy a gyomorfekélyes nyugdíjas vidéki orvos-gurmé már ránézni sem bír az ajándékba kapott egynapos főzőjére, az eladás nem is pénzkérdés, így olyan árat szab meg, hogy a hülyének is megéri. Ezek persze remek fogások, de csepp a tengerben, és semmi sem garantálja a sikert. Persze, ha valaki ilyesmivel foglalkozik, gyakran vásárol használt gépeket, akkor fog akadni ilyen is, olyan is. Ha egyszer vásároltunk valamit, és mákunk volt, hajlamosak vagyunk az égbe meneszteni saját képességeinket, kitűnő érzékünket, megérzéseinket, szupererőnket stb. Ha viszont belenyúltunk a szöges kakiba, akkor megy a mentegetőzés: ilyen országban élünk, úgy szar az egész yófogás, ahogy van, manapság nem lehet bízni az emberekben, pedig nagyapám még vakon vásárolt a sarki közértben bemondásra méretre öltönyt, megilyenek.  

De mondjuk, hogy objektíven állunk a dologhoz amennyire lehet, tájékozódunk, ahogy lehet, nem álmot akarunk venni, hanem valóságot, még ha ehhez vissza is kell vennünk az elvárásainkból. A hirdetésben minden szép és jó, az eladó a telefonban készséges és őszintének tűnik, az eladás körül semmi szokatlan vagy gyanús körülmény nem merül fel. A kialkudott ár is rendben van (a piaci értékkel összeegyeztethető), a szállítás is zökkenőmentes. És az eredmény: fejcsóválás/vakarás/ütögetés, vérmérséklettől függően. De nézzük sorba konkrét példánkon keresztül: Euromatik slr.

1. A fényképek alapján a gép teljesen ok, ja, hogy egyik oldalról, ahol amúgy semmi más nincs, csak a víztartály, nem fotózták? Ugyan, mi baj lehetne... Nos, csak annyi, hogy itt bizony eszi a rozsda a lemezeket, szépen, körbe csámcsog a tartály körül. Ja, a tartály: a sosemtakaríástól olyan vízkő lerakódás tarkítja a valaha átlátszó anyagot, hogy még pár év és védetté nyilvánítanák, mint stalagmitot. 

2. A gép tökéletesen működik, most is használatban van, otthoni felhasználás, anyukámé, de ő most kórházba került, el kell adni sokmindent. Takaríották, amikor kellett, rendes család, akik odafigyelnek az ilyesmire. Jjjja. Oda. Csak hova? Itt vagy erős túlzások hangzottak el ígéretek formályában, vagy pusztán arról van szó, hogy ami neki karbantartás, az nekem ráolvasás, ami neki takaríás, az nekem vizes ronggyal távolról meglegyintés. Megint el kell mondanom, hogy egyszerűen nem értem, hogyan fajulhat idáig egy háztartási gép bemocskolása. Hiszen ebből itták a kávét! Magukba öntötték, ami ebből kijött! Persze már ebben is kételkedem. Őrzők az őrhelyeken! Figyeljetek a káféfőzők csőreire! Ügyeljetek a tisztító csapolásra! De komolyan. Annyi koksz mocsok jött ki a kifolyó csőréből, amennyi bele sem férhetett. Oldószeres áztatás meg sem kottyant neki, kizárólag a fémkevés pucolásra volt hajlandó megmozdulni az a valami, ami lerakódott az évek során. És ez csak a csőr... Nem, nem értem. Hogy eszük ágában sincs az embereknek két csavart kicsavarni, és olykor belül is takaríani, az még valahol érthető (szerelni kell). Hogy a tömítéseket örökéletűnek hiszik, háááát, nna, legyen (végülis ezért is lehet olcsón kifogni használt "nem működő" gépeket, amiket utána húsz forintért "javíhatunk"). De hogy a testükkel közvetlenülk érintkező felületeket sem tisztítják... Nem, nem és nem értem!

Euromatik POD
Ez a csőrből kitakarított dzsuva tíz százaléka. Nem, nem értem!

3. A gép garantáltan sérülésmentes. Jajj, mamám, hát miért is dobálóznának otthon a kávéfőzővel, vagy ugyan, ha dobálóztak és úgy kispaklizták, hogy én a képeken azt nem látom, akkor megérdemlem. A gép valóban sérülésmentes, forgatom, nézegetem, sehol semmi karc, horpadás. DE, ahogy itthon leveszem a szűrőt a kifolyó műanyag fészkéről mit látok? A műanyag fészek pereme, amire felül a szűrő, meg van rágva. Vagy nem tudom, mit tettek vele, de körben több helyen is kissé lepttogott, mintha megreszelték volna. De miért? Hogyan? Ok, lényegében semmit nem befolyásol, ha nagyon akarom, népi ügyeskedéssel és ragasztékkal kijavítgatható, de attól még mindig ott a kérdés: MIÉRT? 

A fenti példa talán szemlélteti, miért is érheti meg olyantól vásárolni használt gépet, aki ezzel foglalkozik. Mindenki eldöntheti, mennyit ér neki a nyugalom, biztonság, hogy megkíméli magát a nem várt, bosszantó nüanszoktól, nincs zsákba mici. Persze a többség még mindig az olyan hirdetéseket keresi, ahol csupa szépet és jót olvas a termékről, még ha az ár gyanús is. Nehezen viseljük, ha egy húszéves gépről az eladó őszintén elmeséli, hogy bizony használták már párszor, és lehet, hogy a tömítések sem a legjobbak, talán még bizony repedt is a burkolat. Nem, nem, ez nem kell, amíg ott a "kifogástalan állapotban" hirdetett gép, ráadásul olcsóbban. Persze, ki lehet fogni, nekem is sikerült már jópárszor. Meg persze kaki is volt már a palacsintában. Ez már csak ilyen.

Euromatik POD
Amíg száradt a festés, összeraktam a gépet, leginkább kíváncsiságból, mint praktikus okokból. Felfogattam egy hőfokmérőt a termoblokktetejére, ez így persze csak viszonylagos információt ad, de annyi így is látszott, hogy a hőstabilitás nagyon rendben van. A kisebbik Euromatik esetében (SGL Podstar) akár 10 fokot is esett egy csapolás alatt a blokk hőmérséklete, itt max 4 fok volt a megingás. A termetes alu blokkon kívül az automatikus termosztátnak is köszönhető ez, ami igen gyorsan avatkozik közbe. A Francis Francis-nál találkoztam hasonló megoldással, ráadásul a termosztát egy kis potméterrel itt is állítható (bár ezt nem próbáltam, nem volt rá szükség). 
Euromatik POD
Tisztítás után az alkatrészek. Az alapról csak csiszolópapírral tudtam eltüntetni a rárakódást, a kezem pedig igen érdekes színekben pompázott a különféle vegyszerekben matatás miatt. A képeken jól látni az egybe öntött méretes termoblokkot, a háromjáratú szelepeket, valamint az ötletes befogató rendszert. Mivel két tengelyen van rögzítve, a fej alap állapotában felén dől kissé, ezzel megkönnyítve a POD behelyezését. Semmi bonyolult megoldás, csupán egy kis gondolkodás. Alaphelyzetben befogatás itt is nyitott álapotban van. A pumpa 70 wattos, sajnos a fém házban hangja van rendesen. Jobb felül látni a termosztátot és a kis szabályozható áramkört. 

 0
Tovább

Használt és jó olasz elfogadható áron Ukrajnában? Létezik.

Életem első vezetőképzőjének megtartása után itt az ideje, hogy beszámoljak a kis Euromatikról. Talán gördülékenyebb lehetne a szöveg, ha elnevezném valahogy, de ez az eljárás - nevet adni a tárgyaknak - sehogyan sem akar szokásommá válni. Elsőre úgy terveztem, mivel sok időm nem volt még a gépre, elintézem ezt a bejegyzést pár képpel. Végül néhány dolgot mégis elmondanék az első tapasztalatok alapján. használt gép Euromatik POD
Lehet puszta véletlen, de az eddig Ukrajnában vásárolt használt kávéfőzőim mind kiváló állapotban kerültek hozzám. Bár ez csak a negyedik gép, így nem vonnék le messzemenő következtetéseket, a dolog mindenképp érdekes számomra. A teóriám az, hogy az ukrán vásárlók között sok az olyan, aki egész egyszerűen nem használja a drága kávéfőzőjét valamilyen banális ok miatt. Semmi sem magyarázza, hogy olykor huszad áron találni újszerű olasz gépeket. A legutóbbi Tecnosystem 10 évesen került hozzám. Látszott rajta, hogy használták valamennyit, majd ahogy volt, eltették. Árulkodó volt a víztartályában lévő gyári drága kétkomponensű vízszűrő betét, valamint a kosárba beleégett zacc is. A nevetséges áron vásárolt minimum 10 éves Gaggia Baby Millennium kazánjában szinte alig volt vízkő, ami két dolgot jelenthet: vagy mániákus módon odafigyeltek, hogy kizárólag lágyított ligeti fecske könnyével használják, vagy, de facto, alig használták a főzőt. A POD-os gépek viszonylagos ritkasága és a POD-ok viszonylagos drágasága is meglátszik a használt gépek árán. Valószínűleg a kutya sem veszi ezeket itthon. használt gép Euromatik PODPersze ez az én szerencsém.
A kis Euromatik (azért írom, hogy "kis", mert az eddigi szupernehézsúlyú társaihoz képest csak váltósúlyban indulhatna) vegyes érzéseket keltett bennem elsőre. Az én szememben a bizalom első forrása egy kávéfőző esetében a súly (ó, nagyonképzavar). A második érdekes dolog a kívül látható anyagok milyensége. Nos a fekete főző mindkét dologban mutat némi felemásságot: van súlya, de egy kicsi még elkelne. A szűrőkosár rögzítésekor a kar elcsavarásához akaratlanul is megtámasztom a gépet fél kézzel - nem igazán elegáns. A másik dolog a kifolyó csőre. Nos, itt nem tudom szebben leírni: az bizony műanyag. Igen, jól olvassák. Nem tévedés. Műanyag. Ejjnye, a teremburáját, ezt meg hogy nem vettem észre, mikor a hirdetés képeit néztem huszadszor is? Hiba. Persze nem kétlem, hogy van, aki túl tudja tenni magát a felsorolt két dolgon. Lehet élni fém kifolyó csőr nélkül is, ugye, csak minek? 

Miután kipuffogtam magam a csőr és a súly problémáján, jobban szemügyre vettem a gépet. A képekről nem tűnt fel, hogy kissé átvariálták a tervezők a megszokott kezelőszervek elhelyezését. Ahol más készüléken a gőzkart keresnénk, ezen ott találjuk a főzés indítóját.használt gép Euromatik POD Ahol pedig a csapolás gombja után matatnánk, ott a gőz/forróvíz választó gombot találjuk, Kissé komplikált megoldásnak találom ezt az elrendezést, de kétség kívül eredeti megoldás. A gép jobb oldalán a tárcsa elforgatásával nem egy csapot engedünk meg, hanem két kallantyút bizgerélünk. Ha jobbra tekerjük, jön a kávé, ha balra, akkor gőz, vagy forró víz.A mellékelt képen jól látszik, mennyivel bonyolultabb lett ezzel a szerkezet. Nos ige, még mielőtt főztem volna egy kávét, levettem a tetejét, hogy belekukkantsak, mi lakik a burkolat alatt. Egyenlőre nem lettem okosabb a kazánnal kapcsolatban.használt gép Euromatik POD Nekem alumínium termo blokknak tűnik, de csak tippelek. Ha az, ekkorát még nem láttam. A vizet egy szép nagy ULKA szállítja. Az anyaghasználat, a vezetékek és úgy általában az egész belső szimpatikus és ugyanolyan megbízhatóságot sugall, mint bármelyik Saeco, vagy Tecnosystem. Maga a POD befogatása is érdekes megoldás: a szűrőtartó és a kar a géphez van rögzítve. Ránézésre olyan, mintha letekerhetnénk, de a mechanika csak nyitni és zárni engedi a szerkezetet. Két spirál vájatban mozog az alsó szűrő és a kifolyó fel le, így szorítva be a POD-ot a felső szűrőhöz. A termo blokk sejtésemet igazolhatja, hogy a gép rekord idő alatt fűt fel, elhiszem a matricának az 1270 Wattot. Komolyan mondom, másodpercek alatt bevetésre kész a kis Euromatik. Van a gépben túlfolyó szelep OPV (avagy biztonsági szelep) is, a felesleges nyomást a víztartályba engedi vissza, de még hogy! A Gaggia Baby köpködött, mint egy kocsis, ez hatalmasakat prüszköl, szörcsögi vissza a forró vizet. Igazán bájos.
 

Első csapolás.
Mire idáig jutottam, igazából már megszerettem a kis dögöt. Bíztam benne, mint egy szimpatikus idegenben, akinek máris szívesen adnánk kölcsön nagyobb összeget. A kedves eladó mellékelt pár POD-ot, így miután feltöltöttem vízzel, nekiálltam csapolni. Ebben az esetben ugye nem nagy truváj, zacskó kibont, pod be, gomb, illetve tárcsa elfordít, voálá. Ennyire egyszerű. A pumpa berreg.. kávé sehol, de a víz csurog mindenfelől a pohárba. Na mondom, szép. Alánézek, hát a kart persze elfelejtettem eltekerni. Ó, hát akkor mégsem te vagy a hibás. Egy tekerés, még egy tekerés, és másodszorra máris csodás sűrű aranysárga kávé csorog a pohárba, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva.
 

 Ha tetszenek az írásaim, teccikeld, esetleg örvendeztess meg egy megosztással.

 0
Tovább

rövidkv, avagy a Kávé és főzője

blogavatar

Még egy blog, ahol kávé címszó alatt a szerző önmagáról pukkantgat el kisebb-nagyobb lufikat. Ejj, de azért lesz szó kávézókról, kávékról és minden firlefrancról, ami egy kávészeretőnek érdekes lehet. Elöljáróban talán még annyit, hogy: igen, szeretem a kávét, leginkább a rövidet, inni is, főzni is, és a történeteket is, írni is, a kávézókat is – azokat nagyon – a kávéfőzőket, a különféle kávés kütyüket, és úgy általában a k és a v betűket. Ha tetszenek az írásaim, teccikeld, esetleg örvendeztess meg egy megosztással.

Utolsó kommentek