barista szakma – itt a vége

Kész, passz, vége, finito, konyec és balra el. Minden barista rémálma beteljesedni látszik, igen, nem tévedés, robotokra cserélnek minket is.

NNnnnnnaaaa pppperszeeee!

A fejlődés, mint az emberiség alapvető mozgatója sosem helyes, vagy helytelen, de mindig utat tör, mint a megáradt folyó, megállíthatatlanul új medret ás a talajban, míg a régi nyom kiszárad, s csak emléke marad az egykoron voltnak. Még pár év, és a barista szó hallatán már alig lesznek, akiknek megfakult emlékeiből még feldereng: „ájvé, ezt egykoron még emberek csinálták!”. Pár szűk esztendő, és csupán megsárgult fullHD képek őrzik majd egy régi kor nevetségesen elavult kávékultúrájának szánalmas szokásait…

Nagyon úgy fest, az indusztriális fejlődés a barista szakmát kibontakozása csúcsán derékba is törheti (zavar a képben). Ha úgy tetszik, a kávéfőző mesterek sem kerülhetik el a gépesítés mindent elsöprő hullámát és munkájukat immár processzorok irányította mechanikus karok végzik majd: gyorsabban, jobban, precízebben.

Huuuuu, te meg már többet ne igyááááá'

kávé automata barista
Lois! Tényleg gépekre cserélnek minket?

Nem, nem én találom ezt ki, hanem a 23 éves Henry Hu, aki „forradalmasította a kávékészítést”. Nesze neked: Cafe X! Tessék, itt vannak a videók, amik megmutatják a jövőt.

Há né'má, milyen egyszerű, alig kell összenyomkodnod a világ összes gombját, és máris jön a kávé! És az a late art, azt nézzétek! De most komolyan, ezért valaki tényleg pénzt adna? Te jószagú metilxantin-származék, hát egy robot kar nyomogatja az automata kávé gombját! Hát ehhez meg mi a viharért kell egy másik robot? Óránként akár 120 adag friss italt készít, mert „A fiatal srác még kollégistaként találta ki, hogy megreformálná a kávézást, nagyon utált ugyanis 10-15 percet várni az élénkítőre”… hát micsoda sorok lehetnek arrafelé a tesszkóban az automata előtt, hogy szegény srácnak el kellett aludnia és ilyen kafeikszekről rémálmodott, amíg kivárta a sorát? Hát én ott akarok azonnal automata parkokat üzemeltetni! Követelem a címet!.

A Cafe X lényegesen jobb kávét ad, mint az egyszerű automaták. Ez nem is csoda, hiszen az összeszerelő üzemekben is használt, hattengelyes robotkar frissen őrölt minőségi kávébabbal dolgozik, egyedileg ízesíthető adagokat kínálva, szemben a hagyományos gépi kávéval.” Mivan? Szóval a tengelyen múlik... aham. Barátomnak van egy tizenkét tengelyes Zil fa szállítója, de attól még igen rossz kávét főz, hiába pörkölöm egyből a platón a babokat. Gergő pedig hónapokig ápolt bensőséges viszonyt egy ABB ipari robottal, konkrétan azzal hencegett, hogy az ő robotja akár kávét is főz neki, ha akarja. Mi pedig kinevettük... De hát nem tudhattuk!

Meg mi az, hogy egyénileg ízesíthető adag? Beleköp a robot a kávémba? Brrrr. Felhúztam magam.

kávé automata barista
nosza, ha Detroitot megtisztítottuk, beáll a pult mögé! Tököm tele a sorbanállással!

Persze tutodm én, nem jelent ez az egész semmit, három napig hír, utána a nespresso sem emlékszik rá, vagyis… „Az egyik legnevesebb tehetséggondozó, a Peter Thiel alapította Thiel Fellowship megítélt neki százezer dollárnyi támogatást, maga is alig hitte el (akkor mit szóljak én? a szerk.). Már két helyszínen, Hong Kongban és San Franciscóban működik Cafe X, de Hu azt mondja, hamarosan a technológiai ipar neves szereplői közül is megjelenhet majd a fejlesztés, a dolgozók legnagyobb örömére.” O M G!

Ímhol egy végeredményt tekintve sokkal kifinomultabb cucc. A robotika itt valóban presszógépet kezel, nem is rosszull. Kifejezetten látványos a produkció, de jajj, ha akár csak egy homokszem is kerül a gépezetbe! 

Mondjuk van abban valami perverz, ahogy robotok nyomkodnak gépeken gombokat... vagy nem? 

Halljátok szavaimat: azt nem tudom, üzletileg sikeres lesz-e ez a kávés robotosdi - szerintem nem -, de hogy egy barista munkáját nem a motoros kávézda fenyegeti a legjobban, arra fogadni mernék. 

Aki még bírja cérnálav annak itt egy cikk a kávés kultúra legmélyéről. Annyit mondok csak: Nespresso és Bocuse d’Or... jó szórakozást hozzá.

Az idézett részek az IT café-ról származnak.

 0
Tovább

Kávé? Gép? Új hullám? Jó lesz az nektek

Jó kávé. Hmm... Ízlelgessük kicsit a fogalmat. Jó kávé.

Már több, mint egy hete, hogy ragasztékos fogaskerékként őrlődöm a Cseh gazdaság robotizált motorjában. Lassan kitapasztalom a váltott műszak gyönyörűségeit, a gyári munka műanyag gőzös romantikáját. A változás visszahozta egy régi rossz szokásomat is, a gépezést.

új hullám Csehország automata
csodaország, kávéföld, poharisztán

Még Budapesten alakult úgy az életem, hogy különös vonzódás alakult ki köztem és az város összes kávéautomatája között. Nem tudtam úgy eljutni ából bébe, hogy ne nyomjak egy gombot, ki sem esett a kezemből a műanyag pohár. Persze minősíthetetlen löttyök voltak ezek, sejtettem akkor is, tudom most is. És mégis. Talán az életmód okozza, vagy a levegőváltozás, mindenesetre újra beszippantott a Rheavendors univerzum (tudjátok, ez az a fajta bőség zavara, amikor a tizenhét fále kávés ital között valójában csupán a hozzáadott víz/tejpor mennyiség tesz különbséget, de hogy esetleg lenne egy robistás/arabikás választási lehetőség, na azt már nem).  Tudatos visszafüggősödés ez most, talán nosztalgia is a nyilvánvaló kényszer mellett. Mindenesetre távol szeretett kávéfőzőimtől adja magát, hogy újragondoljak pár dolgot. Kezdem is a legbanálisabbal: mi is az a jó kávé?

új hullám Csehország automata
három deci tömör gyönyör vízből, porból, cukorból és némi papírból... enjoy

Gondolom mindenki számára egyértelmű, milyen is a jó kávé. Mondjuk nekem nem. És itt most nem az ősi „szeretem-nem-szeretem” polémiára gondolok, hanem arra a szociokulturális képességre, amivel ízléstől függetlenül is képesek vagyunk bizonyos dolgokat értékelni. A kávé, mint olyan, azt hiszem, szintén ebbe a kategóriába tartozik. Lehet, hogy Gergő kizárólag a Tecsó gazdaságos őröltet vásárolja ilyen olyan megfontolásból, mondhatjuk, hogy szereti is a szarvasival lefőtt kávét, mégsem állítaná, hogy ezzel el is ért a Jó kávéhoz, mint olyanhoz. Persze ugyanannyira ízlés kérdése ez, mint amennyire a kávékultura köré épült sznobériáé. Mert vannak az elfogadott, bevált (az új hullámosok valószínűleg vitatnák) olasz presszó standardok (7gr, 25ml, 93C fok, 25 mp, presszó finomságú őrlemény, izomból tamperelés/ felületegyengetés stb.), a kávézás kulturája messze túlmutat az olaszos rövid kávé a Jó kávé alapvetésen. Ha úgy tetszik, a sznobéria, ha amúgy, a gazdasági érdekek is lehetnek ugyanolyan erős meghatározók, mint az ízlés. Nekem ne mondja senki, hogy a Kopi Louwak tényleg a legfinomabb kávé a világon. A legdrágább lehet, a legritkább, talán, a legnagyobb marketing bullshit, esetleg, de mégis csak macskakaka (tudom, bélben érlelt, emésztési nedvek által aromásabbá és persze utánozhatatlan ízvilágúvá vált kávészemek, de azért kíváncsi lennék, hogyan vállna be ez a modell – ürülékből túrt bármi -,  mint üzleti stratégia...). Hogy miről jutott ez az egész eszembe? Nos egyik ismerősöm Amerikában van. Ott pedig ugye köztudottan nincs kávé, csak valami híg lötty (nem én mondom, közvélekedés).

új hullám Csehország automata
Régebben marha romantikusnak láttam ezt a fajta kávészorongatós testtartást... és ma is. De az ott nem kávé!

Ezzel kapcsolatban elém került egy régebbi Frei cikk, amiben – nem túl mélyen – ennek a kávéfogyasztási szokásnak jár utána. Nem is a cikk, hanem annek egy része ejtett gondolkodtatóba, ide is citálom. „20 év telt el, de az amerikai kávégépek még mindig egyszerű vízforralók, amelyekbe tömörítés nélkül, lazán kell belemerni a durvára őrölt kávét. Aztán ha felforr a 2-3 decinyi víz, akkor az gyorsan, 20 másodperc alatt átfolyik a filterbe kanalazott kávén. Ennyi. A színe, mint egy erősebb teáé.” Hohó, hát ez teljesen úgy hangzik, mintha a az amerikaiak ezer éve (kis túlzással) újhullámos kávét innának. Na most akkor ezek tudnak valamit, fatális véletlen, vagy divatfordulat, hogy jelenleg egy magára valamit is adó kávészerető hario v60-al készít magának teaféle feketét? Lássuk be, ez is csak egy filteres kávé, meg amaz is. Persze, a harioba körkörös mozdulatokkal töltjük a forró vizet a rusztikus csőrös forralóból, maga a „készülék” is sokkal puritánabb és minden a szemünk, orrunk előtt zajlik, de akkor is.

 Nem ítélkezem az újhullámos kávézás felett, sőtt, magam is vettem a fáradtságot, hogy végigkóstoljam a lehetőségeket. Persze itt is érvényes a tétel, hogy jó kávé csak megfelelő minőségi kávébabból készülhet, legyen akárki is a barista akármilyen géppel, érdemes próbálgatni, hogy mi mivel ad igazán jó eredményt. Egyik másik ital kifejezetten érdekes volt számomra elsőre is, így nem zárom ki, hogy hosszú távon is ízlene a dolog (a cascara például egyből a kedvencem lett, pedig az nem is kávé). Szélesebb közönség számára pedig a választási lehetőségen túl is tartogathat izgalmakat ez a fajta kávéfogyasztás. Szóval igen, lehet újhullámozni, és az amerikaiak sem feltétlenül kávésügérek.

Hogy ezzel nőtt-e a szememben a csepegtetős kávé renoméja? Majd a kávézómban megmondom

végezetül ajánlom a 444.hu kis videóját, amiben a Mantrás srácok mutatják be az újhullámos kávézást.

 0
Tovább

rövidkv, avagy a Kávé és főzője

blogavatar

Még egy blog, ahol kávé címszó alatt a szerző önmagáról pukkantgat el kisebb-nagyobb lufikat. Ejj, de azért lesz szó kávézókról, kávékról és minden firlefrancról, ami egy kávészeretőnek érdekes lehet. Elöljáróban talán még annyit, hogy: igen, szeretem a kávét, leginkább a rövidet, inni is, főzni is, és a történeteket is, írni is, a kávézókat is – azokat nagyon – a kávéfőzőket, a különféle kávés kütyüket, és úgy általában a k és a v betűket. Ha tetszenek az írásaim, teccikeld, esetleg örvendeztess meg egy megosztással.

Origo RSS

Nincs a feltélnek megfelelő hírfolyam!

Utolsó kommentek