hova tovább presszógépek?

Csináld magad kávégép, avagy álmodjunk a fejlődésről

Nem vagyok mérnök, sem mesterember, csupán lelkes hobbista. Amit írok, szigorúan szubjektív tapasztalat, fórumos és netes féltudás.

No de miért nem készít mindenki 'jó' kávéfőzőt? És miért van annyi fajta a boltokban? Egyáltalán mitől jó egy kávéfőző gép? Miért nincs minden gépben állítható hőfokszabályzó és nyomásprofil állítási lehetőség, ha egyszer az JÓ? Van fejlődés ebben a témában, vagy a hatvan éve kitalált konstrukciókat csomagolják újra és újra vagy csak ennyire kusza és unlineáris(?) a fejlődés lélektana?

kávéfőző presszó kávé
Ó, mondd, te mit választanál?

Azt, hogy kinek mi lehet A Jó kávé, egy korábbi írásban már taglaltam. Magam részéről az espresso-t részesítem előnyben, ezért ebben az írásban a presso kávé készítésére alkalmas háztartási készülékekről lesz szó.

Vannak bizonyos kialakult standardok, amiktől időről időre jó eltérni, de alapvetően elfogadottak és beváltak. Ezek alapján beszélek én is "presso" kávéról, ami 30ml 92 fokon lefőzött 12kg erővel tömörített 7 gramm kávét jelent 9 baros nyomáson 25 mp alatt (kbkbkb...). Ehhez jön még a tömörítés módja, a darálmány minősége, a kávéfajta jellemzői... Szóval mire is van szükségünk?kávéfőző presszó kávé

Nagyjából: friss kávéra, megfelelő örlőre, tizedpontosságú mérlegre, tamperre, megfelelő vízre, egy kávéfőzőre, készítési tudásra (ezekről olaszpresszó egy egészen kimerítő cikkben értekezik külön is, ajánlom olvasásra) éééés már főzhetjük is a reggeli presszónkat. Bonyolultan hangzik? Nos, ha ez bonyolult, akkor vizsgáljuk meg a háztartási készülékek és a gyártók felől a kérdést. Mivel lehetne a júzert a saját termék megvásárlására késztetni?

Mit tegyünk a vevő elé, ami megfogja, illetve hol metszik egymást az eladható termék és a jó kávé készítésére alkalmas jó gépezet halmazok? Az eddig hozzám került és csavarjaira bontott készülékek átnézése során két alapvető megállapításra jutottam: 1. az alapok alig változtak az utóbbi évtizedekben 2. nagyon gyakori a gyártók és alkatrészek közötti "átjárás"

kávéfőző presszó kávé
1938 szeptember 5. Ezen a napon szabadalmaztatta Achille Gaggia (a gép mellett áll) a mai értelemben vett presszógép öregapját. Ez még karos/dugattyús mechanizmus volt, de már nem gőzzel, hanem forró vízzel főzött cremás feketét.

Úgy tűnik, az újítások nagyrészt csak korszerűsítésekből állnak, úttörő megoldásokról alig beszélhetünk. A gyártók különféle modelljei között is általában külső/anyagbeli eltérések vannak, mintsem lényegi konstrukciós/funkcionális különbségek. Elgondolkodtató, hogy ha egy presso-képes készüléket olcsóbban is nyereséggel lehet árulni, akkor miért van annyi különböző árú, hasonló adatokkal rendelkező féle-fajta gép egyszerre a piacon? Miért nem vásárol mindenki Gaggia Classic-ot, ha egyszer az a jó, miért van Baby is, meg még hat másik, és az mitől jó, és mi kerül rajta annyiba? Igen sok a kérdés, megannyi gyártástechnológiai és piacpolitikai megfontolás árnyalja a képet.

Játszunk egy játékot: Gondolkodjunk gyártói fejjel! Nézzük, mire készüljünk, ha úgy döntenénk, magunk csinálnánk meg a saját gépünket: cél a tökéletes gép.

kávéfőző presszó kávé
A képen egy százerer forintos gép látható utólagos okosításokkal: PID, nyomásmérő, ipari gőzcsőr, feltételezhetően ipari felső szűrő és réz vízterítő, gondolom rézcsőtuning a kazánon. Vajh miért nem így jön ki a gyárból?

Először is nézzük a technikai oldalt (a játék kedvéért most a gőzölést felejtsük is el): kell egy kazán, hogy felfűtsük és melegen is tartsuk a vizet, kell egy pumpa, ami képes előállítani a megfelelő nyomást és kellő vízhozamot produkál, kell egy vízterítő főzőfej, ami a kar befogatásáért felel és állja a 9 baros nyomást, kellenek csövek és fittingek, kapcsolók és vezetékek, termosztát(ok), tömítések és csavarok, valamint egy készülék ház, amibe mindezt berámoljuk. Alapvetően ennyiből már összeáll a gépünk, de mi igazán jóra törekszünk, ezért kelleni fog egy állítható túlnyomás szelep (OPV), amivel 9 baron tartjuk a víznyomást, egy háromjáratú szolenoid szelep a fölösleges nyomás és víz elvezetésére a főzés végeztével, valamint egy állítható termosztát (PID), hogy kedvünkre állíthassunk hőfokot, valamint egy nyomásjelző, hogy az állítható szelepünkkel bármikor  játszhassunk, ha akarunk.

kávéfőző presszó kávé

 Ok, megvan az alkatrész listánk, hol szerezzük be és milyet? Ó, ez a kedvenc dilemmám: alu bojler, vagy réz? Nagyobb kazán, vagy inkább thermoblokk? Legyen fél kiló fémből, vagy inkább a befolyó vizet melegítsük elő, vagy mindkettő? Hogyan terísük a vizet? Finom szitát alkalmazzunk, vagy porlassztófejet, esetleg porlasztásra szitát, hogy ne csatornásodjon a kávépogácsa? Mekkora legyen a szűrő és a kosár átmérője? Miért pont 58mm az ipari standard, jó lesz az nekem? Csövezést hogyan oldjam meg? Használjak mindenhol réz csöveket, csavaros rögzítést, vagy elég a teflon cső és a szorítóbilincs? Miből készüljön a főzőfej? Krómoztassam le a fejet és a szűrőtartót, vagy megöl a lepattogzó fém? Hány wattos fűtőszálat használjak, és belülről fűtsem a vizet, vagy kívülről a kazánt? Hol mérjen a termosztát hőfokot, hogy valós adatokat kapjak? Milyen pumpát használjak? Jó lesz a vibrációs, vagy kell tízszer annyiért egy rotációs? Én itt megállok, de megannyi kérdés merülhet még fel. De nézzük a következő összetevőt.

Egy fórumos beszélgetés során írta valaki, hogy az 58mm-es szűrőtartó méret elterjedésének mindennél prózaibb oka van. Sem a hőátadáshoz, sem a felületek érinkezéséhez nincs köze, ennél sokal banálisabb a megoldás. A világháború során a minél hatékonyabb termelés és a kompatibilitási problémák miatt sok téren standardizáltak. Ez volt a helyzet a víz-, gáz-, szennyvíz vezetékekkel is. A vízcsatlakozáshoz használt befogatásra pl. 58mm-es csatlakozó terjedt el. A háború után a hadi termelésben használt gépek polgári célokra történő felhasználása hozta magával a szabványokat is, egyszerűbb volt megtartani ezeket, mint lecserélni. Ez a magyarázat - bár nem jártam utána a hitelességének - számomra nagyon meggyőző.

kávéfőző presszó kávé
Ötletekért, leírásokért fel sem kell állnunk a karosszékből. Persze egy dolog az elképzelés, más a megvalósítás. Ha akad a családban fémesztergályos, heggesztő, miegymás, akkor kezdhetünk álmodozni.

Know-how, azaz már tudom mit és miből, de még nem, hogyan? Nna ja, nagyon szépen hangzik az elmélet, de hogy lesz ebből mese? Segít-e rajtunk a hétmérföldes ejtőernyő, vagy jobban hasonlít a vállalkozásunk valamiféle veszélyes, gumi nélküli szórakozáshoz? Talán már körvonalazódik, hogy az amúgy nagyon egyszerűnek tűnő szerkezet megépítése mennyi kihívást jelent, de mi még nem adjuk fel, lássunk pár medvét! 1. Magunk tervezünk meg, találunk ki mindent a nulláról, majd gyártatunk le 2. megvásárolunk szabadalmakat, licenceket. Az egyszerűség kedvéért maradjunk annál, hogy csak saját használatra készítünk gépet, az ötleteket csak "kölcsön vesszük" a siker érdekében. A neten annyi minden fent van, hogy szinte csak össze kell legóznunk a nekünk tetsző leírásokat. Szabadalmi rajzok, méretek, videók és gyártási útmutatók garmadája áll rendelkezésünkre, ha tudunk velük mit kezdeni.

kávéfőző presszó kávé
Fragola útmutatója alapján akár otthon magunk is rézcsövezhetünk, ha akarunk. Ugye, milyen egyszerű?

Mondjuk, hogy tudunk. Kiválasztottunk mindent, anyagot, formát, technológiát és színt. Megvettünk, legyártottunk, kifaragtunk, lefestettünk mindent, összeraktuk, bekapcsoltuk... folyik, csöpög, túlhevít, levállik, beszakad, eltörik. Megjavítjuk, betekerjük, kicseréljük, megheggesztjük, átforrasztjuk. Túl magas a nyomás, hamis adatot ad a hőérzékelő... beállítjuk, kalibráljuk. Tesztelünk, és tesztelünk és ...

És hogy nem adtam választ a legtöbb feltett kérdésre? Nos, igen. A helyzet az, hogy be kell látnunk egy dolgot. Tudniillik, hogy egy kiforrott rendszeren egy kis változtatás is igen drága tud lenni. A fent leírtaból talán kiviláglik, hogy a "tökéletes" otthoni presszógép önmagában is iszonyú sokba kerülne, még ha haszonnal nem is számolunk. És vajon hányan vásárolnánk meg? Hányan engedhetnék meg maguknak? Eleve első látásra túlárazottnak gondolná a többség, jönne a szokásos "mi kerül ezen ennyibe?" mantra. Meg ugye lehet a kotyogóssal is jót főzni, az is kávé...

... és igen, kérem szépen, ilyen a fogyasztó... és ilyen a fejlődés lélektana.

kávéfőző presszó kávé
Örülünk Achille?

 0
Tovább

POD-ból nem árt a sok

Grimac Terry Opale

Rég írtam már kávégép tesztet. Mióta a Famea-La San Marco páros körülbelül az összes kávés igényemet kielégíti (egyszersmind váratlan új elvárásokat teremt), kevesebb figyelmem marad az általam nagyon kedvelt POD-os gépekre. Pedig nem véletlen, hogy annyira megkedveltem ezt a fajta kávékészítési rendszert. Nem csak az egyszerűsége miatt, hanem a megismételhető konzisztens lefolyások miatt is merem ajánlani azoknak, akik szeretnék az ízletes olaszos presszókávét otthonukban különösebb macera nélkül elkészíteni. Több, mint tíz féle POD-os gép, valaint a kapszulás rendszerek alapos megismerése után már ajánlani is merek, persze csak óvatosan.

kávé kávéfőző kávézás POD presszó coffee
Átgondolt belső szerkezet egy kevésbé átgondolt külső alatt

Nyilván nem mindenki szedi szét azonnal a hazavitt konyhai gépeit, megkockáztatom, hogy a normális többségnek meg sem fordul a fejében ilyesmi. Azt sem kell mindenkinek tudnia, hogyan működnek a gépek, mitől lesz jó, vagy rossz egy készülék, pláne nem mindenki mérnök, hogy értsen is hozzá (pláne nem mindenki irodalmár, hogy kávégépekkel foglalkozzon…). Ezért is bízunk márkákban, hozzáértők elmondásában, fórumokban, Szentekben és fohászokban, végső esetben pedig a bolti eladók tanácsaiban. Ezért is lehet túlárazni egy bejáratott márkát, vagy lehetetlen eladni egy új modellt megfelelő hátszél nélkül. Amikor az első podos készüléket megvettem olaszpresszo.hu-tól kerek 45 ezer forintért, még szinte semmit sem tudtam erről a világról. Ami leginkább kíváncsivá tett, az egy véletlen bolti látogatás volt: POD-ok után keresgélve egy debreceni kávés szaküzlet polcán megláttam az én Tecnosystemem unokáját (Blitz), újonnan, kerek 249 ezer forintos árcédulával. Döbbenetemet kicsit sem tudtam leplezni, többször is visszatértem a boltba érdeklődni, nem tévedés-e: ők jó árat írtak ki, illetve tényleg azt a gépet látom, amit látok, valamint mégis miben reménykednek? (Egy héttel később megvásároltam az ukrán olx-en ugyanazon modell használt példányát 17 ezer forintos áron, csak, hogy szétszedhessem.)

Ezek után sokkal kritikusabb szemmel kezdtem vizsgálni az általam beszerzett készülékeket. A zseniális megoldások éppúgy izgattak, mint az érthetetlen fillér.aszó kivitelezés, és mindkettőre bőven találtam példát. így került a kezembe csodás kidolgozású sárgaréz főzőfej, mégcsodásabb krümozott bronz főzőkar, vagy éppen újrahasznosított petpalackokból fröccsöntött sorjás, besárgult, gusztustalan víztartály – ez utóbbit soha az életbe nem fogom tudni megérteni. Megoldások terén is fantasztikus a szórás a zsenialitás és a péntek délutáni „ezmárpedigjóleszígyis, dehanem akkorisleszarom” megoldásokig. Hogy Lavazzáéknál valaki meggyőzte egy értekezleten a többieket, hogy a rugó túl bonyolult megoldás, vagy drága, ő tud jobbat, még valahogy el tudom képzelni. De hogy ezután az általa kávégépbe álmodott, víznyomással működtetett kapszulabefogató sajtójára is rábólintottak, nna ott már lehetnek gondok az ivással. Jja, hogy emiatt kell egy második pumpa, harminc centi csövezés helyett két méter, plusz két csap és maga a böhöm szerkezet? De hát a rugó… kuss! Ez így lesz jó! Működik? Működik. Kérdés van? Nos, nekem lenne, ha tudnék olaszul és nem félteném a családomat az őrültektől.

kávé kávéfőző kávézás POD presszó coffee
Igazán lehetnének kávégépes közönségtalálkozók, ahol a „rajongók” – persze megfelelő biztonsági óvintézkedések után – beszélgethetnének kedvenc márkájuk igazgatóságával.

És ez csak egy példa. Ami miatt feljött ez az egész, az egy régen várt POD-os gép, a Grimac által gyártott Terry Opale. Anno olvastam olaszpresszó profi Grimac-os tesztjét, és azóta szerettem volna egy hasonló gépet kipróbálni. Sajnos a Grimac emblémás készülékek használt ára is meglehetősen magas, így sokáig kellett várnom, míg felbukkant a neten egy nekem való példány. A cég profi presszógépeiről ismert, így alapvetően nagy elvárásaim voltak a POD-os készülékkel szemben is. Azt már most elárulhatom, hogy megérte várni. A kis Opale a megérkezéstől számított fél órán belül már darabjaira szedve hevert a pultomon. Azt már első ránézésre is megállapíthattam, hogy aminek fémnek kell lennie, az fém is, odabent nem spóroltak semmivel. Ez a modell nem rendelkezik gőz funkcióval, viszont  - buta költséghatékonysági megfontolás lehet – a burkolat és a készülékház megegyezik a Vapore jelölésűvel. Kis túlzással mondhatnám, hogy szaladgálni lehet odabent, annyi a hely, a külső műanyag borítás gyenge minőségű, letörő kapcsok tartják a helyén és a festésére még én sem lennék büszke, ha itthon csinálom tecsós spray-jel: ezt elegánsabban is megoldhatták volna. Az összkép mondjuk nekem tetszik, ebben a piros-fekete színösszeállításban egész vidám, mégsem hivalkodó a megjelenése. Node vissza a belsőhöz: már a Spinel gépeknél ódákat zengtem a méretes sárgaréz termoblokk képességeiről, és bizony a Grimacnál sincs ez másképp. Sok a hasonlóság a két gép esetében. Mivel a főzőfej és a vízforraló blokk egymásba van csavarozva, így a víz és a fej hőfoka megegyezik, nagyszerű a hőstabilitás. A víz terítéséért itt is permetező szelep felel, nincs hagyományos felsőszűrő. Véleményem szerint POD-ok esetében ez a megoldás nagyszerűen működik. Összességében azt mondhatom, amit eddig jónak találtam a POD-os rendszerekben, az ebben a gépben mind benne van. A befogatás „szokásos” módon történik, a „ráharapás” erőssége itt is állítható egy gyűrű tekerésével. És van egy dolog, ami végül teljesen levett a lábamról, bár már rég lemondtam róla: vagy elfogyott a raktárról a szinte mindenki által használt műanyag marmonkanna, vagy a Grimacnál nem ezen akartak két centet spórolni, a lényeg, hogy a víztartály értelmezhető minőségű, fedeles műanyag tartály! Ok, ok, kétszer akkora is elférne a rendelkezésre álló helyre, de a minőségével legalább már nincs baj. Hát mi a fejlődés, ha nem ez?

A képeken szereplő készülék megvásárolható a jófogáson.

Alábbi videó nagyszerű példa arra, hogyan ne akarjunk eladni egy kávégépet. Egy dolog, ha nem értünk hozzá, másik, ha ezt azzal magyarázzuk, hogy az úgy van rendjén.

 0
Tovább

Hazajöttem - kávézó?

Régen írtam blogbejegyzést, sok minden történt azóta, hogy utoljára jelentkeztem Csehországból.

Hol is kezdjem, mit is írjak? Inkább csak említem a csalódott lehangoltságot, ami az első napokban – tudtam persze előre – eluralkodik a hazatérőn. Az emlékekben kellemes helyek hirtelen minden élükkel, mocskukkal, bűzükkel tolakodnak a hazaérkező elé, megmarják, bepiszkítják, rákiabálnak, átverik és úgy általában megbosszulják a távolmaradást. Hát igen, itthon kell lenni, itthon kell maradni ahhoz, hogy újra szépnek lássam azt, ami a pár hónapos csehországi elfeledett kisvárosban eltöltött idő alatt kissé megkopott (mivel akartok hazacsábítani, hmm? mivel?). Ó, ez a fránya valóság! Viszont a kávé, nna az legalább jó. Meg persze a konyak. De mondom, minderre számítottam.

kávé koffein kávéfőző kávézás Ungvár Gaggia Spinel Lavazza POD kapszula presszó fesztivál coffee kávé koffein kávéfőző kávézás Ungvár Gaggia Spinel Lavazza POD kapszula presszó fesztivál coffee
Pilzen-Prága-Kassa-Tisza konyak - hazajöttünk

A Nagy Terv ugye a saját kávézda (nem, nem fogom így nevezni) beindítása, ahol végre prémium presszót kaphatnak a jó kávéra éhes(?) ungváriak. Lestem Csehből is nagyon, hogy mi újság otthon kávés fronton, miről késtem le, miben tudok újítani. Szurikátáim folyamatosan küldték a képeket, infókat: most itt nyílt kávézó, most ott árulnak szemes kávét… Itthon aztán gyorsan magam is végigjártam a lehetséges „versenytársakat”, erről röviden:

  1. a passzázsban az Über Coffee teljesen jó kávét ad, bár olcsó Alvaro blendel etetik Elektrát, a tulaj pl. tanult barista és ez látszik is. Viszont: nem konzisztens az eredmény, a tejes italok pedig valamiért nem az igaziak. Kicsi hely, nem leülős, elmegykávé (to go), a fiatal kiszolgáló miatt néha tiszta óvoda az egész, lehetetlen vásárolni.
  2. EatMe és az alternatív kávék – hát igen, ez a pillanat is elérkezett, leírhatom, hogy Ungváron is lehet inni Hario-s csepegtetős pouroweres kávét. És nem én készítem. No ezzel még meg tudnék barátkozni – még mindig csak barátkozom ezzel az újhullámmal – de az elsőség elvesztése fáj. És ami a legdühítőbb az egészben, hogy a barista jó. Igen, jó, érti a dolgát és ráadásul jó fej (már amennyire egy teltházas délelőtti pár perces szóváltásból megítélhetem). Szóval most hogyan utáljam?
  3. FainaKává – perecsenyi pörkölő cég, iszonyatos választékkal, kritikán aluli terjesztői hálózattal. Az árak elfogadhatóak, sok helyen elérhetőek a városban, viszont azon túl, hogy mi a kávé neve, nem sok infót tudhatunk meg tőlük, pl., hogy mikori pörkölés, milyen osztályzatú szemeket vásárolnak, SO-e stb. Szelepes aromatasakról se álmodozzunk, vagy visszük a markunkban, vagy szatyorban kapjuk a kávét. De vannak, dolgoznak, egyenlőre jónak tűnik a dolog, kérdés, mit tudnak kezdeni ezzel a fertelmes terjesztéssel.
kávé koffein kávéfőző kávézás Ungvár Gaggia Spinel Lavazza POD kapszula presszó fesztivál coffee kávé koffein kávéfőző kávézás Ungvár Gaggia Spinel Lavazza POD kapszula presszó fesztivál coffee
Egy kapcsoló és két díszcsík hibádzik, amúgy pöpec kis gép. Minden viszonylagos, szerintem bizonyos feltételek mellett otthoni használatra is befogható. A 15 perces bemelegedési idő nem vészes, a fogyasztása sem sok, a beépített víztartály miatt külön csövezni is csak a lefolyóba kell.

Mit ne mondjak, nem tétlenkedtem itthon. Nagy léptekben behoztam a kávégép vásárlási lemaradásomat. Ez két dolgot eredményezett: egyik részről újra térdig járok a jobbnál jobb podos gépekben (vigyétek már el, jófogás a barátotok!), más részről pedig végre nem lukas a cipész cipője, azaz a kávébuzinak is lett jó presszógépe… gépei. Izé. Most nem mennék bele olyan dolgok hosszú fejtegetésébe, melyeket előttem mások már alaposan kifejtettek, inkább linkelek pár hasznos és átfogó írást, amiket én is átrágtam vásárlás előtt. A HP-s fórum guruit innen is tiszteltetem!

Lényeg a lényeg, pont másképp csináltam, mint ahogyan kellett volna. Szóval.

Hosszú vacillálás után „lecsaptam” egy egészen ígéretesnek tűnő Faema e98 Compakt egykaros automata főzőre. Ungvári vétel, szervizből jutottam hozzá egy felújított Gaggia Classic áráért, ráadásul ez a modell belül lényegében egy az egyben azonos a La Cimbali DT1/junior-al (m21?), ami egy remek kis gép hírében áll. Volt nagy öröm otthon, amikor beállítottam a kicsikével s helyet kerestem neki. kávé koffein kávéfőző kávézás Ungvár Gaggia Spinel Lavazza POD kapszula presszó fesztivál coffee kávé koffein kávéfőző kávézás Ungvár Gaggia Spinel Lavazza POD kapszula presszó fesztivál coffeePersze egyből nekiestem, és vagy két hétig nézegettem, mert darálót azt nem sikerült venni. És igen, a hír igaz, megfelelő daráló nélkül ez a gép is olyat produkál, amit az öreg néni is szégyenkezve nyomogatna ki a termoszából a részegpiacon sötétedés után a részeg Szerjózsának rúbel ötvenért. Pár próbálkozás után végül felhagytam a pocsékolással és hozzáfogtam feltúrni a netet értelmes darálóért. Egyszerű új Greaf vagy Iberital szóba sem jöhetett, ezt már régen elvetettem. Szerelni úgy is szeretek, egyértelmű volt, hogy használt ipari cucc eteti majd a Faema karját, hiszen árban kb ugyan az. S itt kezdődtek a problémák. Míg a főzőt viszonylag kevés hezitálással sikerült megvennem, a daráló már más tészta volt. Alapvetően drágálltam a dolgot, valahogy nehezen emészti meg az ember, hogy a kávéfőzéshez nem elég egy drága gép, kell még egy drága gép. Sőt! Bármennyire is perifériának tűnhet a daráló, épp olyan fontos egy csésze ízletes feketéhez, mint maga a főző. Ez van, nincs mese. Említettem már, hogy amúgy mindezt már tudtam mások alapos leírásából? Akkor jó. Hosszú vadászat után végül egy La San Marco SM90-es őrlő landolt az asztalomon, ami igen jó választásnak tűnik egyenlőre.

Te atya ég, mennyit szívtam a daráló vásárlással. Eleve szerettem volna ott venni, ahol a főzőt. Persze hiába vártam hetekig, pont nem hoztak semmit, egy darab darálót sem. Sebaj, ott a jó kis olx, az mindig bejön. Fene tudja, hogy pont most mentek fel az árak, vagy mi az ördög, esetleg csak nekem tűnik úgy, hogy amikor én szeretnék venni valamit, az egekben az árak, de eladni már a feléért sem bírom? No mindegy, sok ígéretes ajánlatot találtam, kijegyzeteltem őket, rendszereztem, utána olvastam mindnek egytől egyig, esténként angol, magyar, orosz, német és cseh fórumokat bújtam, majd nekiálltam telefonálgatni. És ekkor kezdődött az igazi idegbaj. A hirdetések többsége már eleve nem aktuális, egy idő után egyre ingerültebben mondogattam a csodálkozó eladóknak, hogy ha esetleg levennék a francba, talán én sem zaklatnám őket feleslegesen. Másik gyönyörűség akkor ért, amikor az alapvetően kiszemelt Faema darálót szerettem volna megvásárolni, de az odesszai eladó mikor közöltem vele, hogy ungvári vagyok, azt tanácsolta, hogy vegyek inkább itthon, itt olcsóbb és még számot is tud adni. Erre én erősködtem, hogy nem is alkudnék, a Faemámhoz szeretnék egy másik Faemát – mer’ olyan hülye vagyok -, és ugyan már, adja el nekem, ha már hirdeti, még meg is sértődött. Egy hirdetésre a felkerülést követő 15. percben csaptam le, de már elkelt. Megint másik eladó nem értette, hogy hány darálót is akarok venni? Egyet? De hát neki van száz. Egyesével nem adogat el, macera. MMMMi a túró, hát mindenki térdig jár a darálókban, csak én nem bírok venni? Van valahol egy titkos föld alatti folyó, amiben Nyugat-Európa használt kávéfőzői és darálói beözönlenek Ukrajnába, csak épp én nem tudok róla? Csak ez lehet, más magyarázat nincs. Valahogyan gombokért hozzák be ezeket a gépeket, s kezd a piac túltelítődni. Ungváron olyan szervizekben jártam, ahol egyszerre legalább negyven ötven gép lehetett, beleértve csodás rugós-karos főzőket is. Végül is szerencsém volt, a húszadik hirdetés még élt, az eladónak boltja van, ért hozzá, húsz euróért új késeket is beszereltek. Nice.

Most ott tartok, hogy naponta 10-20 kávét főzök, 1-2 liter tejet elpacsálok gyakorlás címén. Mert lehet, hogy tényleg kávét fogok főzni. Másoknak. Ó, ezt nem elkiabálni, mindenesetre izgulok, tervezek, reménykedek. Ha jó lesz, akkor marha jó lesz. Tudjátok, mit? Jó lesz. Node odáig még sok víznek kell átfolynia a vízlágyító patronon, s nekem bele kell jönnöm a tejhabosításba, mert az egyelőre megkérdőjelezhető sikerrel történik.

kávé koffein kávéfőző kávézás Ungvár Gaggia Spinel Lavazza POD kapszula presszó fesztivál coffee kávé koffein kávéfőző kávézás Ungvár Gaggia Spinel Lavazza POD kapszula presszó fesztivál coffee

Az egybojleres hőcserélős (hx) gép sajátossága, hogy csak akkor kapok finom száraz gőzt, ami kell a mikrobuborékos tejkrémhez - azzal lehet rajzolni szépeket a cremára -, hogy ha feltekerem a bojlerben a nyomást (min. 1,3-ra). Viszont ekkor túl forró a kávéra érkező víz, folyton hűtőcsapolni kell, ami nem minden blendnél hoz jó eredményt. Maga a hőcserélés azt jelenti, hogy a bojlerben lévő forró víz sosem kerül közvetlenül a kávénkba. A kazán túlhevített vize egy hőcserélő szifonon keresztül melegíti fel a csapoláskor a kávéra érkező folyadékot.

Macera, ami sok türelmet kíván. Cserébe olyan kávékat főztem már otthon, hogy kalapot le. Meg persze egy csomó ihatatlan löttyöt is.

kávé koffein kávéfőző kávézás Ungvár Gaggia Spinel Lavazza POD kapszula presszó fesztivál coffee kávé koffein kávéfőző kávézás Ungvár Gaggia Spinel Lavazza POD kapszula presszó fesztivál coffee
Eddig nagyon elégedett vagyok Márkóval. Alig rögösít, csendes, gyors, erős, szép.... IloveMárkó

Hát igen, így megy ez.

Állítgatom a darálót, folyatom a vizet, gyakorlom a tömörítést, szitálgatok, méricskélek… Aki nekem azt mondja, hogy a kávéfőzés egyszerű, az még nem ivott jó kávét és fordítva. Persze nem részecsketudomány, de nem is pofon.

U.i.: egy ungvári kávézóba baristát keresnek. Bementem érdeklődni, s ha már ott voltam, megnéztem a gépeket. Az ott dolgozó lány aranyos nagyon, bíztatott, hogy nem bonyolult a dolog, biztosan menni fog. – Milyen kávétok van, miféle keverék? – Passz. Letekertem az egyik kart, megnéztem a fejet – mocskos. Letekertem a mási kart – zacc benne, pogácsa úszik, minden ultramocskos. Gőzkar lötyög, de jön a gőz rendesen. Kerestem a habosító kancsót, nno az sehol nem volt. Kérdezem, tud valami mintát önteni? Nevet, dehogy, jó sok buborékot csinál, és annyi. Na igen, napi 10 óra 150 hrn-ért... Előkerül a kancsó, a hűtőben volt a tej mellett – egy plusz pont. Tamper Mota, domború lappal, persze a sziták laposak. Ejj, no, ugyan miért is nem itt adják a legjobb kávét a város(h)ban?

Nno majd én…

kávé koffein kávéfőző kávézás Ungvár Gaggia Spinel Lavazza POD kapszula presszó fesztivál coffee kávé koffein kávéfőző kávézás Ungvár Gaggia Spinel Lavazza POD kapszula presszó fesztivál coffee
Egy óvoda heti tejfogyasztását pacsálom el naponta, egyelőre szerény eredménnyel. A tej állaga nem az igazi, viszont ki merem jelenteni, ízre már remek capuccinókat gyártok. Gyertek, igyatok!

Update: tudom, tudom, lehet tökéletes tejhabot csinálni french press-szel is, vagy elektromos tejhabosítóval, de itt nem csupán ennyi a lényeg. Meg kell tanulnom, meg akarok tanulni az adott géppel megfeleő habot kreálni - ez egy tapasztalási, tanulási folyamat jókora adag makacssággal párosítva.

 2
Tovább

Mivel nem főztek kávét  10 éven át a Jóbarátok?

Az egyik kedvenc, „rongyosra nézett” sorozatomban, a Jóbarátokban (Friends) hogy, hogy nem van egy igen szép kávéfőző, azaz igazából kettő. A történések központi helyszíne, a Central Perk kávézó, ahol számtalanszor láthattam a hatalmas, arany-bronz színű főzőt egy másik, szürke gép tetején, de ez idáig mégsem jutott eszembe rákérdezni, miféle géppel készítette borzalmas kávéit Rachel, min is dolgozott Gunther?

kávéfőző film friends
Ennyi kávét még sorozatban nem ittak, mint a narancsszínű kanapén üldögélő barátok.

Vagyishogy mivel nem, ugyanis a Buzzfeed által összegyűjtött okosságokból megtudhatjuk, hogy bár a forgatásokon valóban kávés italok voltak a szereplők előtt a bögrékben, az ominózus kávéfőzőt soha nem kapcsolták be. Az ok prózai, bár a Gunthert alakító színész civilben is kávézóban dolgozott (a negyedik évadig nem is hagyta ott eredeti állását) így kezelhette volna a főzőt, de a gép túl hangos lett volna, zavarta volna a forgatást.

kávéfőző film friends
perk-elt kávé, azaz csésze joe, azaz Central Perk

A nagy kávés kérdés: mégis miféle gép szerepelt a sorozatban?

Akárhogyan is túrtam a netet keresztül kasul, erre az egyszerű kérdésre nem találtam konkrét választ, pedig a Jóbarátokos fanok elég szép tudásanyagot halmoztak már fel. De hát mit tegyen a rajongó, aki szeretne olyan géppel készült kávét inni, mint amilyet a díszlet Central Perkben, vagy a később valóban megnyitott igaziban főznek (már csak főztek)? Mivel készül a Rachel-féle égetett keserűföld-ízű Eight o’clock cup of joe? Nos, hosszas keresgélés után két dologra jutottam: az eredeti díszletben szereplő kávéfőző egy valódi antik darab, az alatta lévő pedig egy kétkaros félautomata presszógép. A filmstúdió által megnyitott kávézóban egy hasonló, de modernebb darab látható. Hogy pontosan mifélék ezek a főzők, erre vonatkozóan száz százalékig biztosat nem mernék állítani, eléggé kusza a kép, de azért volna egy fogadásom. Végül is kettőre szűkíteném a tippjeim számát. Íme az én befutóm és a „bizonyítékok:

Gaggia Orion egy valamilyen LaCimbalin (m27?) – arra, hogy Gaggia és nem Elektra, a bojler tetején látható sas szárny- és fejtartása utal. Más képeken viszont a gép alján látható pár betű, ….tra. Szóval fene tudja.

Update: a sas formája alapján most már leginkább Victoria Arduino gépre tippelek.

kávéfőző film friends
A filmben szereplő géppár
kávéfőző film friends
Ez itt Michael Jackson Gaggia Orionja, tetején a Neverland plakettel. Ilyen lehet a felső rész
kávéfőző film friends
Alul pedig valami ilyesmi LaCimbali m27. A szürke műanyag takarólemez a fejek körül árulkodó.

Ebben a videóban jól látszik a LaCimbali feliat:

Esetleg valamiféle Astoria (Elektra?) Double, vagy valamiféle öszvér megoldás – a filmstúdió által üzemeltetett kávézóban a főző a képek alapján leginkább az Elektra gépére hasonlít:

kávéfőző film friends
Ez nem a filmbéli díszlet: ....tra.
kávéfőző film friends
A bojler teteje Gaggia Orion. Vagy nem.
kávéfőző film friends
Az Astoria-nak is van valami hasonló gépe, itt a tekerők árulkodóak nagyon, más részlet viszont nem stimmel

Aki biztos választ tud erre az égető kérdésre, írja meg!

 1
Tovább

Kávéfőzőt, de milyet?

Ok, kellene egy kávéfőző, de mégis milyen kávéfőzőt vegyek?

kávé kávéfőző presszó
Gaggia, Europiccola, automata, kotyogós, darálós, rézkazános, capuccinátoros, műanyag fabetétes, kétlégzsákos, kerekes mákos tekerős...?

Röviden: mindenfélét. No de mit vegyen, ha nem kávéházat szeretne nyitni, "csupán" kávézni? Nézzük, miket érdemes végiggondolnia vásárlás előtt.

Mit is szeretnék?

Egyszerűnek tűnhet a kérdés, megválaszolni mégsem az. Annyi féle kávé létezik, s elkészítésük módja illetve a végeredmény szempontjából annyi a lehetőség, hogy végiggondolva szinte zavarba ejtő. Ön a lehető leggyorsabban szeretne hozzájutni koffeinadagjához? Vagy Önnek a kávézás legalább annyira rituálé, mint reggeli ébresztő ital? Esetleg az íz miatt szereti?  Nem mindegy, hogy az elkészült presszó hogyan néz ki, milyen a crema, vagy éppen hogy mindegy, csak legyen minél olcsóbb? Szeretné váltogatni a kávés italokat, vagy mindig ugyan azt az ízt keresi? Egyedül kávézik, vagy sokszor főzne a vendégeknek is? Megannyi kérdés, melyekre a kávés ipar sokféle választ adott az évek során. Alább megpróbálom összefoglalni a tapasztalataim alapján kinek milyen kávéfőzési mód, készülék felelhet meg: erősen szubjektív szempontok ezek. Nézzük, mik a lehetőségek.

Alább kis értékelést is adok az egyes kávéfőző típusokról. Gyakran használt kifejezés lesz a sznobság, ebben az esetben erős igényességnek felel meg, viszont véleményem szerint a kávévilághoz jobban paszol ez a kifejezés.

kávé kávéfőző presszó
nem szentírás, de ha minőséget szeretnénk, azt általában meg kell fizetni és macera is lesz vele bőven.

Kávét iszol? Otthon magad főzöd? Érdekel, hogyan működik és mitől lesz jó a presszó? El tudod dönteni, mennyit ér egy jó gép? Érdekel, mitől jó egy kávéfőző? Hiszel a dzsedikben? Fehér vagy fekete? Engem is, ezért egy korábbi cikkemben körüljártam a témát belső nézetből, ha érdekel a dolog, katt ide!

Instant kávé – elsőre talán fura a kávéfőzésnél említeni, mégsem hagyhatom ki a nesz kávékat a felsorolásból. Ez talán a legegyszerűbb és leggyorsabb módja az otthoni kávékészítésnek. (a 3 az 1-bent viszont tényleg felejtsük el.) Mindenféle tévhit ellenére a Nestlé által kifejlesztett eljárással, valódi lefőzött kávéból víz kivonásával készül az instant kávé, mindenféle adalék vagy vegyszer nélkül. Így a minőséget lényegében az határozza meg, hogy lánykorában hogyan is és miből is készült az palackba zárt granulátum.

Élvezhetőségi érték: alacsony. Minőség: akár lehet jó is. Ár: olcsó. Macera: szinte semmi. Sznobsági értéke: 0

kávé kávéfőző presszó
A frissen főtt kávét fagyasztással, vagy forró gőzzel víztelenítik. A Nestlé eljárása elvileg garantálhatja a telt ízeket, kellemes aromát. Kérdés, hogy a nagyipari termelés mennyire barátja a minőségnek?

Moka, vagy gejzír főző, vagy kotyogós – a kávékészítés egy következő szintje, ami egyszerűsége és az elterjedt, bárhol kapható mokaképes őrölt kávék (tégla) miatt töretlen népszerűségnek örvend. A ma ismert, elterjedt, magyarul tévese „kotyogós”-ként emlegetett kávéfőző a Bialeti úr nevéhez fűződő találmány, vagyis a Moka express. A kotyogóst a Szervasi cég  fejlesztette ki, és szerkezetileg kicsit más (belül egy szabályzó súly emelkedése illetve süllyedése miatt hallat kotyogó hangot főzéskor). Ennek a főzési technológiának a legnagyobb hátránya, hogy lényegében gőzzel főzi át a kávét (nem teljesen pontos a megfogalmazás), a túl magas hőfok viszont árt az őrleménynek és végső soron az elkészült italunknak. Persze lehet szeretni ezt a kissé elégetett ízt, sokan egyenesen emiatt tartják úgy, hogy egy kotyogóssal főzött kávé sokkal erősebb, mint egy presszókávé, pedig a koffeintartalomnak ehhez nem sok köze van. Egy magára valamit is adó kávéivó a kotyogóst csupán vészhelyzetre tartogatja.

Élvezhetőségi érték: közepes. Minőség: igen változó. Ár: olcsó. Macera: alig. Sznobsági értéke: 1

A kotyogóssal való kávéfőzést is lehet jól/rosszul csinálni. Némi fogalommagyarázatért érdemes megtekinteni Kávékalmár alábbi remek videóját a tudományos kotyogózásról.

Presszó főző I. – olcsó kategória – Presszó főző alatt értem a zárt kazánú, nagy nyomással működő, manuális főzőket, melynek karjába kézzel töltjük az őrleményt. A különféle kapszulás és tablettás főzőket most nem tárgyalom.  Nyilván mindenkinek mást jelent az olcsóság, most a piaci árhoz képest beszélek – erősen leegyszerűsítve – olcsó és drága presszófőzőkről. Elég, ha egy tetszőleges hipermarket polcán sorakozó készülékeket kettéválasztjuk, és kb. meg is kapjuk a két kategória szereplőit. De mégis mit várhatunk egy 10-30 ezer forintos géptől illetve milyen kompromisszumokat kell kötnünk a relatíve alacsonyabb árért? Csodák nincsenek. Ami az árba belefér, az általában a profi marketing munka, megnyerő reklámok, színes csomagolás és valamilyen jóárasított, műanyagba csomagolt ipari hulladék. Nem igazán tudok mást mondani, ezek a gépek általában pont ott spórolják el a minőséget, ahol a legnagyobb szükség lenne rá. Réz kazán helyett jobb esetben acél, rosszabb esetben porladó alumínium. Erős bronz felsőszűrő/karbefogató helyett jó esetben alumínium, rosszabban bakelit, leggyakrabban rideg műanyag. Tisztességes vízterítő helyett egy darab lyukas szűrő. Gagyi pumpa, ingadozó nyomással, állíthatóság nélkül. Jobb esetben műanyag szelepek, vagy még az se. A felsorolt problémák orvoslására gyakran alkalmazzák a nyomásfokozós kart. A Saeco-Gaggia vonalon ez még néha működik is. Összességében ezek a főzők nem hoznak olyan minőségi változást egy kotyogóshoz képest, ami indokolná a vásárlást. Több a bosszúság velük, mint az öröm. Jó szívvel egyszerűen nem tudom ajánlani senkinek.

Élvezhetőségi érték: alacsony. Minőség: igen változó. Ár: nem fáj. Macera: kevés. Sznobsági értéke: -1

kávé kávéfőző presszó
Kávé ez is, de milyen?

Presszó főző II. – drágább kategória - Amivel legjobban tudom szemléltetni, mire is gondolok, az a kategóriateremtő, az otthoni presszógépek koronázatlan királya, a Gaggia Classic vagy Baby. Ez a gép valahol 100 000 forint alatti árával már erősen tapossa a fájdalomküszöböt, de a kapott minőséget tekintve érdemes elgondolkodni rajta azoknak, akik komolyan gondolják az otthoni presszózást. Nem mellékesen a használt gépek is jól tartják az árukat.

  A Classic-kal mindent megkapunk, amit egy profi gép nyújthat: robosztus felépítés, viszonylag nagy, tehát hőstabil kazán (jobb fajta de még itt is alumínium), minőségi alkatrészeket, súlyos krómozott bronz felsőrész és kar, állítható szelep és visszatérő ág, ipari szabvány szűrőméret (minden kapható hozzá). Ez az a gép, amit már jó szívvel ajánlanék annak, aki nem csak inni szeretne egy jó kávét, de a főzés maceráját is élvezi. Ezek a gépek igényelnek bizonyos megszokást, tapasztalatot. Jó eséllyel eleinte csak híg mosogatólevet főzünk le vele, mire összebarátkozunk, megszokjuk, hogy ide egy idő után már kevés a bolti „tégla” kávé. Bár állítható termosztát itt még nincs, hogy kis ügyességgel szörfölhetünk a hőfokkal, ami a különféle kávéfajták íz világának kibontásához elengedhetetlen.  kávé kávéfőző presszó

Akkor van értelme belevágni egy ilyen főző vásárlásába, ha elfogadjuk, előbb utóbb szükségünk lesz egy presszóképes darálóra, aminek az ára – a kis kézi darálókat nem számolva – valahol 30 000 forintnál kezdődik. Viszont ha kitapasztaltuk, kávéházi minőségben kávézhatunk otthon. Vigyázat! Sok esetben a kávébuzéria elhatalmasodásával járhat!

 Élvezhetőségi érték: magas. Minőség: megszokást igényel. Ár: már érezzük. Macera: van. Sznobsági értéke: 3

Tessék megnézni ezt a videót, erős kedvcsináló:

Presszófőzők több, mint egy havi fizetésért – nos igen, ez az a szint, amikor a géphez tervezünk lakrészt, konyhát, ebédlőt, nappalit… amikor a gép a lélek, és az ember üres testként kering a kávéuniverzum koffeinvonzásában. Itt már műértő kávézásról kell beszélnünk, amikor nem csupán a kávé fogyasztásának puszta tényét élvezzük, hanem a hosszas kutatómunka után kiválasztott kávékülönlegesség ledarálásától az elkészítésén át a róla való beszélgetésig tényleg mindent. A gép itt nem csupán eszköz, hanem mindannak a transzcendens szeretetnek a tárgyi megtestesülése, amellyel a számunkra fontos rituálét elvégezzük. De nem öncélú dolog a minden részletében paraméterezhető gép vásárlása. Ahány kávéfajta, annyi féle nyomás, hőfok, előáztatás igény… De ez már egy másik világ.

Élvezhetőségi érték: magas. Minőség: nagyfokú tapasztalatot igényel. Ár: drága. Macera: sok. Sznobsági értéke: 100+

Tessék egy kis Europiccola használati útmutató. Nem egyszerű és akkor még finoman fogalmaztam:

Automata kávéfőzők – erre a kategóriára – a különféle adagokban árult kávékkal egyetemben – most nem térek ki külön, inkább ajánlom magamat és korábbi írásaimat POD-os témában. Az automata kávéfőzőknek számos előnyük és hátrányuk mellett megvan az a rossz tulajdonságuk, hogy kiveszik a kezünkből a főzés feletti irányítást, elkenik a kávéfőzés élményét. Persze, ez affinitástól függően lehet pozitívum is.

Pozitívumok: egyszerű, egygombos kezelhetőség, folyamatos főzés, reprodukálható minőség.

Negatívumok: macerás igazán tisztán tartani, általában kicsi, nem hőstabil, nem paraméterezhető átfolyós kazán, relatíve magas ár, nehézkes beállíthatóság, ha rossz, akkor mindig rossz.  

Újhullámos főzők és retro főzők – egy jó ideje már ezt sem hagyhatjuk ki a számításainkból. Ahogyan eltűntek az olcsó filteres átfolyós főzők az olcsó presszófőzők megjelenésével a 90-es évektől, most folyamatosan kerülnek előtérbe a különféle szifonos, csepegtetős, filteres kávékészítő készségek. Ezek már nem szükségmegoldások, hanem egy új trend, életstílus kellékek, életérzés generátorok. Én egyelőre második főzőként tekintek ezekre, Gergő például még ellenkezik, de neki is el kell ismernie, hogy sok lehetőséget tartogatnak a megfelelő kézben. Új lehetőségek azok számára, akik a presszó mellett belekóstolnának a kávés ízek egy másik világába.kávé kávéfőző presszó

 6
Tovább
«
12

rövidkv, avagy a Kávé és főzője

blogavatar

Még egy blog, ahol kávé címszó alatt a szerző önmagáról pukkantgat el kisebb-nagyobb lufikat. Ejj, de azért lesz szó kávézókról, kávékról és minden firlefrancról, ami egy kávészeretőnek érdekes lehet. Elöljáróban talán még annyit, hogy: igen, szeretem a kávét, leginkább a rövidet, inni is, főzni is, és a történeteket is, írni is, a kávézókat is – azokat nagyon – a kávéfőzőket, a különféle kávés kütyüket, és úgy általában a k és a v betűket. Ha tetszenek az írásaim, teccikeld, esetleg örvendeztess meg egy megosztással.

Utolsó kommentek