Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Medelin - hazai kávé hazai igényekhez

Mármint hogy a cég hazai - a kárpátaljai Medelin E.S.E. POD-jai jártak nálam.

POD Medelin kávé vélemény
Információ túltengés a csomagoláson és nem csak ott...

Rendhagyó kávékóstoláson vagyok túl, amit rendhagyó véleményezéssel adok most át a net népének. A hazai gyár és forgalamzó Medelin podjait kóstoltam meg alaposan. A három kávé a cég által lenagyobb mennyiségben forgalmazott kávékeverékek: Italiano (fekete), Master Mix (fehér) és Premium (bronz).  A felsorolás árbéli növekedés szerinti, lássuk eszerint, hogyan teljesítettek egy Euromatik Vapore előadásában.

A teszt során először saját tapasztalataimat ítam le, utána néztem utána a honlapon leírtaknak. Az ár/érték arányt árnyalja a tény, hogy mindhárom POD olcsó: 3,12, 3,45 illetve 3,85 UAH (kb.: 33, 36, 42 HUF)

Espresso Italiano

A Medelin honlapja szerint a következő ízjegyeket fedezhetjük fel ebben az "elit keverékben" (pontosabb információt nem kapunk a kevert kávékról): olajos, erős de nem savas ital, intenzív csokoládésság, columbiai arabikákra jellemző bársonyosság, erőteljes utóíz némi karamellával.

Saját tapasztalatom: egyszerű kávé, kissé üres. A POD, bár a csomagolás és a tömörítés is ránézésre példaszerű, gyorsan lefolyik, a krema szép, de vékony, a cukrot csak lassítani tudja, hamar eloszlik. Sem savasság, sem csokoládésság nem jellemzi, némi kakaós felhangot illetve kellemes karamella utóízt kaupunk. Érzetre 60/40-es R/A keveréknek tippelném, nem erős, de határozott koffeintartalommal, amely nem bántó, de kissé semmilyen.

Ár/érték: 10/6

Espresso MasterMix

A honlap szerint kb. ugyan az. mint az előbbi, de ez már némi kellemes savassággal, megkapó harmonikussággal illetve erőteljes karamellás lecsengéssel kecsegtet bennünket. Ezesetben is be kell érnünk a keverék kapcsán a "két fajta elit kávé szabadalmaztatott keveréke" információval.

Saját tapasztalatom (és nem csak), hogy ez az ital sikerült a legsemmitmondóbbra. Kifejezeten üres, gyenge kávé, melynek nem hogy a kellemes savassághoz, de semmiféle savas ízjegyhez sincs köze. Bár a csomagolás és a POD tömörsége ezesetben is nagyon rendben volt, a 30 ml alig 3 mp-alatt jött le - esküszöm, gyorsabban folyt le a kávé, mint amennyi vizet szállít a pumpa üresjáratban. Ha tippelnem kellene, azt mondanám, vagy nagyon öreg (a dátum szerint pár hónapos csomagolás) kávét kaptam, vagy az őrleménnyel vannak kritikus gondok, vagy a termés volt kritikán aluli. Nem jó.

Ár/érték: 10/3 (mert még így is nagyon olcsó)

Espresso Premium

"2006 legjobb külföldi terméke" díj nyertes kávéja (?) (két elit kávé keveréke blabla...). Finom, aromás, kellemesen erőteljes kávé.

Az év legsemmitmondóbb leírása után lássuk, mit is kapunk a prémiumtól. Nos, nem is keveset. Alapvetően rendben van ez a POD, a lefolyás itt is kissé gyors, de végre értékelhető kremát, testes, halványan de egyértelműen kellemes savakat tartalmazó italt kapunk a pénzünkért. Itt már valóban beszélhetünk csokoládésságról (ok, a honlap szerint pont nem), kellemes lecsengésről és a koffeintartalom sem nem tolakodó, sem nem kevés. Jó kis kávé ez, ami reggeli és napközbeni fogyasztásra is ajánlható. Az első kettőt felejtsük is gyorsan el, a Premium megmenti a Medelin becsületét.

Ár/érték: 10/8

Vásárlási szándékkal ezen a (jujj, de rossz) honlapon lehet keresgélni.

 2
Tovább

POD-ból nem árt a sok

Grimac Terry Opale

Rég írtam már kávégép tesztet. Mióta a Famea-La San Marco páros körülbelül az összes kávés igényemet kielégíti (egyszersmind váratlan új elvárásokat teremt), kevesebb figyelmem marad az általam nagyon kedvelt POD-os gépekre. Pedig nem véletlen, hogy annyira megkedveltem ezt a fajta kávékészítési rendszert. Nem csak az egyszerűsége miatt, hanem a megismételhető konzisztens lefolyások miatt is merem ajánlani azoknak, akik szeretnék az ízletes olaszos presszókávét otthonukban különösebb macera nélkül elkészíteni. Több, mint tíz féle POD-os gép, valaint a kapszulás rendszerek alapos megismerése után már ajánlani is merek, persze csak óvatosan.

kávé kávéfőző kávézás POD presszó coffee
Átgondolt belső szerkezet egy kevésbé átgondolt külső alatt

Nyilván nem mindenki szedi szét azonnal a hazavitt konyhai gépeit, megkockáztatom, hogy a normális többségnek meg sem fordul a fejében ilyesmi. Azt sem kell mindenkinek tudnia, hogyan működnek a gépek, mitől lesz jó, vagy rossz egy készülék, pláne nem mindenki mérnök, hogy értsen is hozzá (pláne nem mindenki irodalmár, hogy kávégépekkel foglalkozzon…). Ezért is bízunk márkákban, hozzáértők elmondásában, fórumokban, Szentekben és fohászokban, végső esetben pedig a bolti eladók tanácsaiban. Ezért is lehet túlárazni egy bejáratott márkát, vagy lehetetlen eladni egy új modellt megfelelő hátszél nélkül. Amikor az első podos készüléket megvettem olaszpresszo.hu-tól kerek 45 ezer forintért, még szinte semmit sem tudtam erről a világról. Ami leginkább kíváncsivá tett, az egy véletlen bolti látogatás volt: POD-ok után keresgélve egy debreceni kávés szaküzlet polcán megláttam az én Tecnosystemem unokáját (Blitz), újonnan, kerek 249 ezer forintos árcédulával. Döbbenetemet kicsit sem tudtam leplezni, többször is visszatértem a boltba érdeklődni, nem tévedés-e: ők jó árat írtak ki, illetve tényleg azt a gépet látom, amit látok, valamint mégis miben reménykednek? (Egy héttel később megvásároltam az ukrán olx-en ugyanazon modell használt példányát 17 ezer forintos áron, csak, hogy szétszedhessem.)

Ezek után sokkal kritikusabb szemmel kezdtem vizsgálni az általam beszerzett készülékeket. A zseniális megoldások éppúgy izgattak, mint az érthetetlen fillér.aszó kivitelezés, és mindkettőre bőven találtam példát. így került a kezembe csodás kidolgozású sárgaréz főzőfej, mégcsodásabb krümozott bronz főzőkar, vagy éppen újrahasznosított petpalackokból fröccsöntött sorjás, besárgult, gusztustalan víztartály – ez utóbbit soha az életbe nem fogom tudni megérteni. Megoldások terén is fantasztikus a szórás a zsenialitás és a péntek délutáni „ezmárpedigjóleszígyis, dehanem akkorisleszarom” megoldásokig. Hogy Lavazzáéknál valaki meggyőzte egy értekezleten a többieket, hogy a rugó túl bonyolult megoldás, vagy drága, ő tud jobbat, még valahogy el tudom képzelni. De hogy ezután az általa kávégépbe álmodott, víznyomással működtetett kapszulabefogató sajtójára is rábólintottak, nna ott már lehetnek gondok az ivással. Jja, hogy emiatt kell egy második pumpa, harminc centi csövezés helyett két méter, plusz két csap és maga a böhöm szerkezet? De hát a rugó… kuss! Ez így lesz jó! Működik? Működik. Kérdés van? Nos, nekem lenne, ha tudnék olaszul és nem félteném a családomat az őrültektől.

kávé kávéfőző kávézás POD presszó coffee
Igazán lehetnének kávégépes közönségtalálkozók, ahol a „rajongók” – persze megfelelő biztonsági óvintézkedések után – beszélgethetnének kedvenc márkájuk igazgatóságával.

És ez csak egy példa. Ami miatt feljött ez az egész, az egy régen várt POD-os gép, a Grimac által gyártott Terry Opale. Anno olvastam olaszpresszó profi Grimac-os tesztjét, és azóta szerettem volna egy hasonló gépet kipróbálni. Sajnos a Grimac emblémás készülékek használt ára is meglehetősen magas, így sokáig kellett várnom, míg felbukkant a neten egy nekem való példány. A cég profi presszógépeiről ismert, így alapvetően nagy elvárásaim voltak a POD-os készülékkel szemben is. Azt már most elárulhatom, hogy megérte várni. A kis Opale a megérkezéstől számított fél órán belül már darabjaira szedve hevert a pultomon. Azt már első ránézésre is megállapíthattam, hogy aminek fémnek kell lennie, az fém is, odabent nem spóroltak semmivel. Ez a modell nem rendelkezik gőz funkcióval, viszont  - buta költséghatékonysági megfontolás lehet – a burkolat és a készülékház megegyezik a Vapore jelölésűvel. Kis túlzással mondhatnám, hogy szaladgálni lehet odabent, annyi a hely, a külső műanyag borítás gyenge minőségű, letörő kapcsok tartják a helyén és a festésére még én sem lennék büszke, ha itthon csinálom tecsós spray-jel: ezt elegánsabban is megoldhatták volna. Az összkép mondjuk nekem tetszik, ebben a piros-fekete színösszeállításban egész vidám, mégsem hivalkodó a megjelenése. Node vissza a belsőhöz: már a Spinel gépeknél ódákat zengtem a méretes sárgaréz termoblokk képességeiről, és bizony a Grimacnál sincs ez másképp. Sok a hasonlóság a két gép esetében. Mivel a főzőfej és a vízforraló blokk egymásba van csavarozva, így a víz és a fej hőfoka megegyezik, nagyszerű a hőstabilitás. A víz terítéséért itt is permetező szelep felel, nincs hagyományos felsőszűrő. Véleményem szerint POD-ok esetében ez a megoldás nagyszerűen működik. Összességében azt mondhatom, amit eddig jónak találtam a POD-os rendszerekben, az ebben a gépben mind benne van. A befogatás „szokásos” módon történik, a „ráharapás” erőssége itt is állítható egy gyűrű tekerésével. És van egy dolog, ami végül teljesen levett a lábamról, bár már rég lemondtam róla: vagy elfogyott a raktárról a szinte mindenki által használt műanyag marmonkanna, vagy a Grimacnál nem ezen akartak két centet spórolni, a lényeg, hogy a víztartály értelmezhető minőségű, fedeles műanyag tartály! Ok, ok, kétszer akkora is elférne a rendelkezésre álló helyre, de a minőségével legalább már nincs baj. Hát mi a fejlődés, ha nem ez?

A képeken szereplő készülék megvásárolható a jófogáson.

Alábbi videó nagyszerű példa arra, hogyan ne akarjunk eladni egy kávégépet. Egy dolog, ha nem értünk hozzá, másik, ha ezt azzal magyarázzuk, hogy az úgy van rendjén.

 0
Tovább

A puccér kávéfőzés szépségei, avagy a Naked valóság

2016...

A macskás videók kora lejárt...

nézzünk együtt KÁVÉS videókat! …

Ok, a macskás videók mindig királyok lesznek, de akkor is:

KÁVÉS videók!

kávé koffein kávézás POD presszó coffee

Nézzünk mondjuk – ééés itt most meg kell lepődni: kávés szépségeket! Tádááám. Mert a kávé szép. Nem, nem a dekorációra gondolok, hanem magára a kávéextraktumra, a csapolás hipnotikus tigriscsíkos aranyfolyamára… vagy pl. a tejes-jeges-forró kávéital pohárba folyatott csomolungmai csipkézett tájképére, ami a képzavarok koffeinel túltelített Csimborasszója… Szóval ez egy rövid poszt, mert miért is? Nos igen, rövidkv.. Igazából arról van szó, hogy végre szereztem egy naked (bottomless) portafiltert, azaz puccér (aljatlan? feneketlen?) szűrőtartó kart, ami azon túl, hogy igen kívánatos tárgy, és nagyon szép lefolyásokat lehet vele összehozni, praktikus haszonnal is bír.

kávé koffein kávézás POD presszó coffee
Ha egy kávézóban ilyen kart látsz a barista kezében (hátában, lábában…), bátran rendelj egy feketét!

Tudni illik a puccér kar (maradok ennél a megnevezésnél) használata közben minden bűnre fény derül, amit a barista elkövetett (előző életében): rossz tömörítés (félre-, túl-, alul-), rögös őrlemény, nem megfelelő szemcseméret, azaz rossz daráló beállítás, kopott kések stb. Persze lehet ezeket amúgy is látni a végeredményből, de nem ennyire szembeötlően, hisz itt nincs semmi, ami eltakarná a szűrőt. Nem utolsósorban ez a kar erősen bünteti is a hanyagságot azáltal, hogy hiba esetén összespriccel maga körül mindent, mint egy területharácsoló macska.

Szép kávét szép gépből szép karból! Csak azután legyen szíved meginni a 21g kávéból csapolt presszót…

A demonstráló videókkal saját híján egyenlőre mások bitjeit torlom (értitek, bit torlom… szar idő van, szar viccek van).

Egy szép lefolyás ilyen:

ímhol egy szép példa a félretömörítésre:

Bónusz videó, csak mert nagyon szép:

Küldjetek kávés videókat!

 0
Tovább

Hazajöttem - kávézó?

Régen írtam blogbejegyzést, sok minden történt azóta, hogy utoljára jelentkeztem Csehországból.

Hol is kezdjem, mit is írjak? Inkább csak említem a csalódott lehangoltságot, ami az első napokban – tudtam persze előre – eluralkodik a hazatérőn. Az emlékekben kellemes helyek hirtelen minden élükkel, mocskukkal, bűzükkel tolakodnak a hazaérkező elé, megmarják, bepiszkítják, rákiabálnak, átverik és úgy általában megbosszulják a távolmaradást. Hát igen, itthon kell lenni, itthon kell maradni ahhoz, hogy újra szépnek lássam azt, ami a pár hónapos csehországi elfeledett kisvárosban eltöltött idő alatt kissé megkopott (mivel akartok hazacsábítani, hmm? mivel?). Ó, ez a fránya valóság! Viszont a kávé, nna az legalább jó. Meg persze a konyak. De mondom, minderre számítottam.

kávé koffein kávéfőző kávézás Ungvár Gaggia Spinel Lavazza POD kapszula presszó fesztivál coffee kávé koffein kávéfőző kávézás Ungvár Gaggia Spinel Lavazza POD kapszula presszó fesztivál coffee
Pilzen-Prága-Kassa-Tisza konyak - hazajöttünk

A Nagy Terv ugye a saját kávézda (nem, nem fogom így nevezni) beindítása, ahol végre prémium presszót kaphatnak a jó kávéra éhes(?) ungváriak. Lestem Csehből is nagyon, hogy mi újság otthon kávés fronton, miről késtem le, miben tudok újítani. Szurikátáim folyamatosan küldték a képeket, infókat: most itt nyílt kávézó, most ott árulnak szemes kávét… Itthon aztán gyorsan magam is végigjártam a lehetséges „versenytársakat”, erről röviden:

  1. a passzázsban az Über Coffee teljesen jó kávét ad, bár olcsó Alvaro blendel etetik Elektrát, a tulaj pl. tanult barista és ez látszik is. Viszont: nem konzisztens az eredmény, a tejes italok pedig valamiért nem az igaziak. Kicsi hely, nem leülős, elmegykávé (to go), a fiatal kiszolgáló miatt néha tiszta óvoda az egész, lehetetlen vásárolni.
  2. EatMe és az alternatív kávék – hát igen, ez a pillanat is elérkezett, leírhatom, hogy Ungváron is lehet inni Hario-s csepegtetős pouroweres kávét. És nem én készítem. No ezzel még meg tudnék barátkozni – még mindig csak barátkozom ezzel az újhullámmal – de az elsőség elvesztése fáj. És ami a legdühítőbb az egészben, hogy a barista jó. Igen, jó, érti a dolgát és ráadásul jó fej (már amennyire egy teltházas délelőtti pár perces szóváltásból megítélhetem). Szóval most hogyan utáljam?
  3. FainaKává – perecsenyi pörkölő cég, iszonyatos választékkal, kritikán aluli terjesztői hálózattal. Az árak elfogadhatóak, sok helyen elérhetőek a városban, viszont azon túl, hogy mi a kávé neve, nem sok infót tudhatunk meg tőlük, pl., hogy mikori pörkölés, milyen osztályzatú szemeket vásárolnak, SO-e stb. Szelepes aromatasakról se álmodozzunk, vagy visszük a markunkban, vagy szatyorban kapjuk a kávét. De vannak, dolgoznak, egyenlőre jónak tűnik a dolog, kérdés, mit tudnak kezdeni ezzel a fertelmes terjesztéssel.
kávé koffein kávéfőző kávézás Ungvár Gaggia Spinel Lavazza POD kapszula presszó fesztivál coffee kávé koffein kávéfőző kávézás Ungvár Gaggia Spinel Lavazza POD kapszula presszó fesztivál coffee
Egy kapcsoló és két díszcsík hibádzik, amúgy pöpec kis gép. Minden viszonylagos, szerintem bizonyos feltételek mellett otthoni használatra is befogható. A 15 perces bemelegedési idő nem vészes, a fogyasztása sem sok, a beépített víztartály miatt külön csövezni is csak a lefolyóba kell.

Mit ne mondjak, nem tétlenkedtem itthon. Nagy léptekben behoztam a kávégép vásárlási lemaradásomat. Ez két dolgot eredményezett: egyik részről újra térdig járok a jobbnál jobb podos gépekben (vigyétek már el, jófogás a barátotok!), más részről pedig végre nem lukas a cipész cipője, azaz a kávébuzinak is lett jó presszógépe… gépei. Izé. Most nem mennék bele olyan dolgok hosszú fejtegetésébe, melyeket előttem mások már alaposan kifejtettek, inkább linkelek pár hasznos és átfogó írást, amiket én is átrágtam vásárlás előtt. A HP-s fórum guruit innen is tiszteltetem!

Lényeg a lényeg, pont másképp csináltam, mint ahogyan kellett volna. Szóval.

Hosszú vacillálás után „lecsaptam” egy egészen ígéretesnek tűnő Faema e98 Compakt egykaros automata főzőre. Ungvári vétel, szervizből jutottam hozzá egy felújított Gaggia Classic áráért, ráadásul ez a modell belül lényegében egy az egyben azonos a La Cimbali DT1/junior-al (m21?), ami egy remek kis gép hírében áll. Volt nagy öröm otthon, amikor beállítottam a kicsikével s helyet kerestem neki. kávé koffein kávéfőző kávézás Ungvár Gaggia Spinel Lavazza POD kapszula presszó fesztivál coffee kávé koffein kávéfőző kávézás Ungvár Gaggia Spinel Lavazza POD kapszula presszó fesztivál coffeePersze egyből nekiestem, és vagy két hétig nézegettem, mert darálót azt nem sikerült venni. És igen, a hír igaz, megfelelő daráló nélkül ez a gép is olyat produkál, amit az öreg néni is szégyenkezve nyomogatna ki a termoszából a részegpiacon sötétedés után a részeg Szerjózsának rúbel ötvenért. Pár próbálkozás után végül felhagytam a pocsékolással és hozzáfogtam feltúrni a netet értelmes darálóért. Egyszerű új Greaf vagy Iberital szóba sem jöhetett, ezt már régen elvetettem. Szerelni úgy is szeretek, egyértelmű volt, hogy használt ipari cucc eteti majd a Faema karját, hiszen árban kb ugyan az. S itt kezdődtek a problémák. Míg a főzőt viszonylag kevés hezitálással sikerült megvennem, a daráló már más tészta volt. Alapvetően drágálltam a dolgot, valahogy nehezen emészti meg az ember, hogy a kávéfőzéshez nem elég egy drága gép, kell még egy drága gép. Sőt! Bármennyire is perifériának tűnhet a daráló, épp olyan fontos egy csésze ízletes feketéhez, mint maga a főző. Ez van, nincs mese. Említettem már, hogy amúgy mindezt már tudtam mások alapos leírásából? Akkor jó. Hosszú vadászat után végül egy La San Marco SM90-es őrlő landolt az asztalomon, ami igen jó választásnak tűnik egyenlőre.

Te atya ég, mennyit szívtam a daráló vásárlással. Eleve szerettem volna ott venni, ahol a főzőt. Persze hiába vártam hetekig, pont nem hoztak semmit, egy darab darálót sem. Sebaj, ott a jó kis olx, az mindig bejön. Fene tudja, hogy pont most mentek fel az árak, vagy mi az ördög, esetleg csak nekem tűnik úgy, hogy amikor én szeretnék venni valamit, az egekben az árak, de eladni már a feléért sem bírom? No mindegy, sok ígéretes ajánlatot találtam, kijegyzeteltem őket, rendszereztem, utána olvastam mindnek egytől egyig, esténként angol, magyar, orosz, német és cseh fórumokat bújtam, majd nekiálltam telefonálgatni. És ekkor kezdődött az igazi idegbaj. A hirdetések többsége már eleve nem aktuális, egy idő után egyre ingerültebben mondogattam a csodálkozó eladóknak, hogy ha esetleg levennék a francba, talán én sem zaklatnám őket feleslegesen. Másik gyönyörűség akkor ért, amikor az alapvetően kiszemelt Faema darálót szerettem volna megvásárolni, de az odesszai eladó mikor közöltem vele, hogy ungvári vagyok, azt tanácsolta, hogy vegyek inkább itthon, itt olcsóbb és még számot is tud adni. Erre én erősködtem, hogy nem is alkudnék, a Faemámhoz szeretnék egy másik Faemát – mer’ olyan hülye vagyok -, és ugyan már, adja el nekem, ha már hirdeti, még meg is sértődött. Egy hirdetésre a felkerülést követő 15. percben csaptam le, de már elkelt. Megint másik eladó nem értette, hogy hány darálót is akarok venni? Egyet? De hát neki van száz. Egyesével nem adogat el, macera. MMMMi a túró, hát mindenki térdig jár a darálókban, csak én nem bírok venni? Van valahol egy titkos föld alatti folyó, amiben Nyugat-Európa használt kávéfőzői és darálói beözönlenek Ukrajnába, csak épp én nem tudok róla? Csak ez lehet, más magyarázat nincs. Valahogyan gombokért hozzák be ezeket a gépeket, s kezd a piac túltelítődni. Ungváron olyan szervizekben jártam, ahol egyszerre legalább negyven ötven gép lehetett, beleértve csodás rugós-karos főzőket is. Végül is szerencsém volt, a húszadik hirdetés még élt, az eladónak boltja van, ért hozzá, húsz euróért új késeket is beszereltek. Nice.

Most ott tartok, hogy naponta 10-20 kávét főzök, 1-2 liter tejet elpacsálok gyakorlás címén. Mert lehet, hogy tényleg kávét fogok főzni. Másoknak. Ó, ezt nem elkiabálni, mindenesetre izgulok, tervezek, reménykedek. Ha jó lesz, akkor marha jó lesz. Tudjátok, mit? Jó lesz. Node odáig még sok víznek kell átfolynia a vízlágyító patronon, s nekem bele kell jönnöm a tejhabosításba, mert az egyelőre megkérdőjelezhető sikerrel történik.

kávé koffein kávéfőző kávézás Ungvár Gaggia Spinel Lavazza POD kapszula presszó fesztivál coffee kávé koffein kávéfőző kávézás Ungvár Gaggia Spinel Lavazza POD kapszula presszó fesztivál coffee

Az egybojleres hőcserélős (hx) gép sajátossága, hogy csak akkor kapok finom száraz gőzt, ami kell a mikrobuborékos tejkrémhez - azzal lehet rajzolni szépeket a cremára -, hogy ha feltekerem a bojlerben a nyomást (min. 1,3-ra). Viszont ekkor túl forró a kávéra érkező víz, folyton hűtőcsapolni kell, ami nem minden blendnél hoz jó eredményt. Maga a hőcserélés azt jelenti, hogy a bojlerben lévő forró víz sosem kerül közvetlenül a kávénkba. A kazán túlhevített vize egy hőcserélő szifonon keresztül melegíti fel a csapoláskor a kávéra érkező folyadékot.

Macera, ami sok türelmet kíván. Cserébe olyan kávékat főztem már otthon, hogy kalapot le. Meg persze egy csomó ihatatlan löttyöt is.

kávé koffein kávéfőző kávézás Ungvár Gaggia Spinel Lavazza POD kapszula presszó fesztivál coffee kávé koffein kávéfőző kávézás Ungvár Gaggia Spinel Lavazza POD kapszula presszó fesztivál coffee
Eddig nagyon elégedett vagyok Márkóval. Alig rögösít, csendes, gyors, erős, szép.... IloveMárkó

Hát igen, így megy ez.

Állítgatom a darálót, folyatom a vizet, gyakorlom a tömörítést, szitálgatok, méricskélek… Aki nekem azt mondja, hogy a kávéfőzés egyszerű, az még nem ivott jó kávét és fordítva. Persze nem részecsketudomány, de nem is pofon.

U.i.: egy ungvári kávézóba baristát keresnek. Bementem érdeklődni, s ha már ott voltam, megnéztem a gépeket. Az ott dolgozó lány aranyos nagyon, bíztatott, hogy nem bonyolult a dolog, biztosan menni fog. – Milyen kávétok van, miféle keverék? – Passz. Letekertem az egyik kart, megnéztem a fejet – mocskos. Letekertem a mási kart – zacc benne, pogácsa úszik, minden ultramocskos. Gőzkar lötyög, de jön a gőz rendesen. Kerestem a habosító kancsót, nno az sehol nem volt. Kérdezem, tud valami mintát önteni? Nevet, dehogy, jó sok buborékot csinál, és annyi. Na igen, napi 10 óra 150 hrn-ért... Előkerül a kancsó, a hűtőben volt a tej mellett – egy plusz pont. Tamper Mota, domború lappal, persze a sziták laposak. Ejj, no, ugyan miért is nem itt adják a legjobb kávét a város(h)ban?

Nno majd én…

kávé koffein kávéfőző kávézás Ungvár Gaggia Spinel Lavazza POD kapszula presszó fesztivál coffee kávé koffein kávéfőző kávézás Ungvár Gaggia Spinel Lavazza POD kapszula presszó fesztivál coffee
Egy óvoda heti tejfogyasztását pacsálom el naponta, egyelőre szerény eredménnyel. A tej állaga nem az igazi, viszont ki merem jelenteni, ízre már remek capuccinókat gyártok. Gyertek, igyatok!

Update: tudom, tudom, lehet tökéletes tejhabot csinálni french press-szel is, vagy elektromos tejhabosítóval, de itt nem csupán ennyi a lényeg. Meg kell tanulnom, meg akarok tanulni az adott géppel megfeleő habot kreálni - ez egy tapasztalási, tanulási folyamat jókora adag makacssággal párosítva.

 2
Tovább

Megéri felújítottat venni, vagy inkább bízzunk a "jófogásban"?

Jaja, elég hatásvadász cím. De tényleg, hogyan döntsön az egyszeri használtgép vásárló? (döntsön jól, oszt kész.)

Régi ismerős márkajelzés került az asztalomra a napokban. Újabb Euromatik gépet sikerült halásznom a neten, viszonylag olcsón. Ebben az írásban a teljes felújítás helyett leginkább arról a viszonylagosságról beszélek, ami egy valaki által jónak vélt, és egy valóban jó gép között van. Használtvásárlásra fel!

Euromatik POD
ímhol a végeredmény: a burkolatot az előlap kivételével lefestettem. Nem ezzel fogom kivívni a festőszakma tiszteletét, de azt hiszem, jobb, mint amilyen volt. Szerkezetileg a kis félkarú egy igazi öszvér: Euromatik (sgl) aluminium termoblokkja átlagon felüli méretű, benne réz csövezés fut, nem megbontható. Erre jön a Spinel-nél látott főzőfej az injektoros vízterítő rendszerrel - jó döntés. A kifolyó rész műanyag (ejnye), viszont állítható a befogatás erőssége (így kell ezt). A kapcsolón a piktogramm megtévesztő, azon a csenevész csőrön forró vizet adagolhatunk (inkább irodai gép ez). Összességben nagyon kellemes gép, jó tulajdonságokkal, használatra készen várja új gazdáját.

Nem nagy titok, hogy neten bőven lehet találni használt cuccokat az új árának töredékéért, olykor tökéletes állapotban lévőket is. Előfordul például, hogy a gyomorfekélyes nyugdíjas vidéki orvos-gurmé már ránézni sem bír az ajándékba kapott egynapos főzőjére, az eladás nem is pénzkérdés, így olyan árat szab meg, hogy a hülyének is megéri. Ezek persze remek fogások, de csepp a tengerben, és semmi sem garantálja a sikert. Persze, ha valaki ilyesmivel foglalkozik, gyakran vásárol használt gépeket, akkor fog akadni ilyen is, olyan is. Ha egyszer vásároltunk valamit, és mákunk volt, hajlamosak vagyunk az égbe meneszteni saját képességeinket, kitűnő érzékünket, megérzéseinket, szupererőnket stb. Ha viszont belenyúltunk a szöges kakiba, akkor megy a mentegetőzés: ilyen országban élünk, úgy szar az egész yófogás, ahogy van, manapság nem lehet bízni az emberekben, pedig nagyapám még vakon vásárolt a sarki közértben bemondásra méretre öltönyt, megilyenek.  

De mondjuk, hogy objektíven állunk a dologhoz amennyire lehet, tájékozódunk, ahogy lehet, nem álmot akarunk venni, hanem valóságot, még ha ehhez vissza is kell vennünk az elvárásainkból. A hirdetésben minden szép és jó, az eladó a telefonban készséges és őszintének tűnik, az eladás körül semmi szokatlan vagy gyanús körülmény nem merül fel. A kialkudott ár is rendben van (a piaci értékkel összeegyeztethető), a szállítás is zökkenőmentes. És az eredmény: fejcsóválás/vakarás/ütögetés, vérmérséklettől függően. De nézzük sorba konkrét példánkon keresztül: Euromatik slr.

1. A fényképek alapján a gép teljesen ok, ja, hogy egyik oldalról, ahol amúgy semmi más nincs, csak a víztartály, nem fotózták? Ugyan, mi baj lehetne... Nos, csak annyi, hogy itt bizony eszi a rozsda a lemezeket, szépen, körbe csámcsog a tartály körül. Ja, a tartály: a sosemtakaríástól olyan vízkő lerakódás tarkítja a valaha átlátszó anyagot, hogy még pár év és védetté nyilvánítanák, mint stalagmitot. 

2. A gép tökéletesen működik, most is használatban van, otthoni felhasználás, anyukámé, de ő most kórházba került, el kell adni sokmindent. Takaríották, amikor kellett, rendes család, akik odafigyelnek az ilyesmire. Jjjja. Oda. Csak hova? Itt vagy erős túlzások hangzottak el ígéretek formályában, vagy pusztán arról van szó, hogy ami neki karbantartás, az nekem ráolvasás, ami neki takaríás, az nekem vizes ronggyal távolról meglegyintés. Megint el kell mondanom, hogy egyszerűen nem értem, hogyan fajulhat idáig egy háztartási gép bemocskolása. Hiszen ebből itták a kávét! Magukba öntötték, ami ebből kijött! Persze már ebben is kételkedem. Őrzők az őrhelyeken! Figyeljetek a káféfőzők csőreire! Ügyeljetek a tisztító csapolásra! De komolyan. Annyi koksz mocsok jött ki a kifolyó csőréből, amennyi bele sem férhetett. Oldószeres áztatás meg sem kottyant neki, kizárólag a fémkevés pucolásra volt hajlandó megmozdulni az a valami, ami lerakódott az évek során. És ez csak a csőr... Nem, nem értem. Hogy eszük ágában sincs az embereknek két csavart kicsavarni, és olykor belül is takaríani, az még valahol érthető (szerelni kell). Hogy a tömítéseket örökéletűnek hiszik, háááát, nna, legyen (végülis ezért is lehet olcsón kifogni használt "nem működő" gépeket, amiket utána húsz forintért "javíhatunk"). De hogy a testükkel közvetlenülk érintkező felületeket sem tisztítják... Nem, nem és nem értem!

Euromatik POD
Ez a csőrből kitakarított dzsuva tíz százaléka. Nem, nem értem!

3. A gép garantáltan sérülésmentes. Jajj, mamám, hát miért is dobálóznának otthon a kávéfőzővel, vagy ugyan, ha dobálóztak és úgy kispaklizták, hogy én a képeken azt nem látom, akkor megérdemlem. A gép valóban sérülésmentes, forgatom, nézegetem, sehol semmi karc, horpadás. DE, ahogy itthon leveszem a szűrőt a kifolyó műanyag fészkéről mit látok? A műanyag fészek pereme, amire felül a szűrő, meg van rágva. Vagy nem tudom, mit tettek vele, de körben több helyen is kissé lepttogott, mintha megreszelték volna. De miért? Hogyan? Ok, lényegében semmit nem befolyásol, ha nagyon akarom, népi ügyeskedéssel és ragasztékkal kijavítgatható, de attól még mindig ott a kérdés: MIÉRT? 

A fenti példa talán szemlélteti, miért is érheti meg olyantól vásárolni használt gépet, aki ezzel foglalkozik. Mindenki eldöntheti, mennyit ér neki a nyugalom, biztonság, hogy megkíméli magát a nem várt, bosszantó nüanszoktól, nincs zsákba mici. Persze a többség még mindig az olyan hirdetéseket keresi, ahol csupa szépet és jót olvas a termékről, még ha az ár gyanús is. Nehezen viseljük, ha egy húszéves gépről az eladó őszintén elmeséli, hogy bizony használták már párszor, és lehet, hogy a tömítések sem a legjobbak, talán még bizony repedt is a burkolat. Nem, nem, ez nem kell, amíg ott a "kifogástalan állapotban" hirdetett gép, ráadásul olcsóbban. Persze, ki lehet fogni, nekem is sikerült már jópárszor. Meg persze kaki is volt már a palacsintában. Ez már csak ilyen.

Euromatik POD
Amíg száradt a festés, összeraktam a gépet, leginkább kíváncsiságból, mint praktikus okokból. Felfogattam egy hőfokmérőt a termoblokktetejére, ez így persze csak viszonylagos információt ad, de annyi így is látszott, hogy a hőstabilitás nagyon rendben van. A kisebbik Euromatik esetében (SGL Podstar) akár 10 fokot is esett egy csapolás alatt a blokk hőmérséklete, itt max 4 fok volt a megingás. A termetes alu blokkon kívül az automatikus termosztátnak is köszönhető ez, ami igen gyorsan avatkozik közbe. A Francis Francis-nál találkoztam hasonló megoldással, ráadásul a termosztát egy kis potméterrel itt is állítható (bár ezt nem próbáltam, nem volt rá szükség). 
Euromatik POD
Tisztítás után az alkatrészek. Az alapról csak csiszolópapírral tudtam eltüntetni a rárakódást, a kezem pedig igen érdekes színekben pompázott a különféle vegyszerekben matatás miatt. A képeken jól látni az egybe öntött méretes termoblokkot, a háromjáratú szelepeket, valamint az ötletes befogató rendszert. Mivel két tengelyen van rögzítve, a fej alap állapotában felén dől kissé, ezzel megkönnyítve a POD behelyezését. Semmi bonyolult megoldás, csupán egy kis gondolkodás. Alaphelyzetben befogatás itt is nyitott álapotban van. A pumpa 70 wattos, sajnos a fém házban hangja van rendesen. Jobb felül látni a termosztátot és a kis szabályozható áramkört. 

 0
Tovább

POD-os történet 2.

Tecnosystem Blitz 207

Újabb szinte hibátlan készüléket sikerült kihalászni az ukrajnai használt piacról. Nagy öröm ez még mindig. A csomagolást tizedjére is ugyan azzal az izgalommal bontom le, mint hatévesen a karácsonyfa alatt az ajándékokról. Az alábbi sorok kb. kizárólag dícséretet tartalmaznak, pedig az ilyesmi igazán nem szokásom.

POD Tecnosystem használt gép
Egy dolgot tud, de azt kitűnően

Volt már ilyesmi POD-os gépem, az egy Magic Coffee volt, amit anno Debrecenben használtam. Az a gép volt az első kapocs a POD-os világhoz. Azóta sokféle gép megfordult nálam, de a Tecnosystemre mindig vágytam. Magát a belső felépítését jól ismerem, nem éppen egy ördöklakat, de nem is kel annak lennie. Ami a jó kávét biztosítja, adva van: egészen nagy és súlyos  belső fűtésű réz kazán, minden része, amivel a POD érintkezhet jó hőtartású fémből készült. Az emelőszerkezet egyszerű, szintén robosztus felépítésű, összességében az egész gép elpusztíthatatlan hatást kelt. Külsőre nem éppen egy iparművészeti csoda, ízlés dolga, de egyértelműen nem otthoni környezetbe szánták. A porfestett fém burkolat, a lemezből hajlított befogató kar, a rozsdamentes csészemelegítő fedél, a kapcsolók mind tisztességes munka, de minden finomság nélkül. Kis kávézóban, irodában funkcionálhat legjobban. Nem tudom, mi lehet ennek a pontos oka, de gőz funkció nics. Ezt én azzal tudom magyarázni, hogy a Blitz szériát konkrétan olyan helyekre szánják, ahol a gyors egymás utáni kávéfőzés illetve forróvíz adagolás a fontos. A víztartálya 5 literes, ha üres a tank, egy biztonsági relé lekapcsolja a gépet (konkrétan egy kis mérlegen ül a tartály). A legszebb része a készüléknek mindenképpen a csillogó krómozott főzőfej és a POD-ot tartó csőrös kar, mögötte a tükröződő acél felülettel.

POD Tecnosystem használt gép
Robosztus gép

Összehasonlítva a Spinel termoblokkos gépeivel két nagyobb különbséget említenék (a termoblokk-kazán ellentéten kívül). Az első a POD befogatásának erősségét szabályozó megoldás. Míg a Spinelnél ez csavarhúzó nélkül szabadon elvégezhető bármikor a főzőfej elcsavarásával, addig a Tecnosystemnél egy csavar oldása után adódik erre lehetőség. Ez nyilván annak köszönhető, hogy ezeket a gépeket egy konkrét POD forgalmazásához szokták beüzemelni és így nem állítgatják naponta. Nem nagy ügy, a Spinel megoldása praktikusabb otthon, a Blitzé biztosabb a napi sok lefőzés esetén. Másik különbség a POD befogatása illetve a kifolyó rész nyitása. Ebben a kérdésben is előjön a mire-szánták-a-gépet logika. A Spinelnél a befogatás alap esetben zárva van, ez jót tesz az egész rendszer hőstabilitásának és minden alkatrészt melegen tart. A Blitz alap esetben nyitva van, ami lehet, hogy praktikusabb, amikor folyamatosan működik egy gép, és ebben az esetben az átmelegedéssel sincs gond. Mondjuk otthoni körülmények között zárva is tarthatjuk a fejet, végülis ezen nem fog elvérezni a Blitz.

POD Tecnosystem használt gép
Ízlés dolga, szerintem szép ez a főzőfej. Egyszerű mechanika, mindenhol fém és króm. Csak a vaku...

Összességében azt mondhatom, hogy egy igazán robosztus, otthoni felhasználásra is nagyszerű gép a 207-es modell. Ha le tudunk mondani a gőzölésről, vagy megoldjuk másképp, akkor jobb dolog nem is történhetne egy POD-dal, mint hogy a Blitz „szájába” kerül.

Némi negatívumot azért csak összekaparok a végére. Én egy állítható termosztátot kifejezetten hiányolok, hogy legalább a robusta és arabica között lehessen váltani hőfokot. Állítható OPV tudtommal nincs a gépben, ennek hiányát annyira nem látom, mágnesszelep viszont kettő is akad - egy  elveszi főzés után a nyomást, egy pedig a forró víz adagolásakor nyit. Már a sokadik Tecnosystem gép ez nálam, és itt is tapasztalom, hogy a fej hajlamos a csöpögésre. Nem drámaian, hanem azon a sunyi módon, hogy az ember nem tudja eldönteni: hozzá kellene ehez nyúlni, vagy nem? Régebbi példából okulva én azt mondom, amíg valakit nem zavar, addig nem érdemes foglalkozni vele. 

Ami az árát illeti, nos az igen érdekes dolog. Egy debreceni barista szaküzletben láttam álleszakító 245 ezres árcímkével. Nyilván ez annyira sok, hogy bottal sem piszkálnám. Az ukrajnai POD-os kávé forgalmazók kihelyezett gépei viszont a használt oldalakon már abszolut jó áron beszerezhetőek. Persze egy ridegtartásban használt és elhasznált gép már csak fémhulladéknak jó, de ha nagy baja nincs (anyagfáradás), akkor a tömítések cseréjén kívül más problémára nem nagyon kell számítani egy tízéves példánynál sem.  

POD Tecnosystem használt gép
Nagyon jó a szerelhetőség, a burkolat 6 csavar oldásával egyben levehető. Itt is az a ronda víztartály... Jól látszik, hogy a gép belseje némi portól, az illesztéseknél előforduló letörölhető felületi rozsdafoltoktól eltekintve nagyszerű állapotban van. Ne feledjük, használt gép. 

 0
Tovább

Covim Gold Arabica - kóstoltam 3.

Értékelés: Nehéz dolgom van a Gold Arabica értékelésénél. Könnyű lenne elintézni valamilyen sablon szöveggel: arabicához mérten elfogadható minőségű (hamar összeesik), egészen szépen texturált crema, csokis mellékíz, mely végigkúszik egészen a nyelvhátig, hogy ott fanyarkás gyümölcsösségben végződjön, lágy koffeinosság, egytónúsú, mégsem egyszerű ízvilág, stb. Viszont úgy vélem, ez nem fedné teljesen azt a fajta ízélményt, amit ez a kávé ad. Ha az orocrema egy igazán elit robusta élményként definiálható, akkor a Gold Arabica igazán „arabica-élmény”. Bármennyire izgalmas, bennem mégis hagyott némi kétséget afelől, mennyire innám szívesen nap, mint nap, pláne nem gyors reggeli kávénak való. Azért sem, mert Pod-os kiszerelésben is igen érzékeny a lefőzésre. Jelen tesztben az EP kapszula sokkal jobban teljesített, pedig a Pod csomagolása, tömörsége és illata is rendben volt. Ha nem megfelelő a víz hőfoka, vagy nem elég friss az őrlemény, egyszerűen nem jönnek elő az ízek, „üres” marad a kávénk.

10 perc múlva: Bizony, ez a kávé sem koffeinmentes, akármennyire is tűnik elsőre lágy italnak. Sokkal kulturáltabban indítja be a szervezetünket, mint a robustás társai, de azért megteszi a magáét. Érzetre valahol fele annyira pörget, mint egy robustás keverék.

Covim arabica cupping
A Lavazzaval lefőzött kapszula sokkal testesebb kávét eredményezett, mint a Spinel és a POD

 

kávé

Crema  

Íz(világ)  

testesség

  Ár/érték

  Összesen:

Covim Gold Arabica E.S.E Pod

  2

  6

   3

    6

      17

Covim Gold Arabica EP kapsz.

  4 

  7

   3

    7

      21

A pontozás:

Krém egységessége, tartóssága: 1-5 pont
Íz harmónia: 1-10 pont
Testesség: 1-5 pont
Ár/érték arány: 1-10 pont 

A genovai COVIM évtizedek óta meghatározó szerepet tölt be a nemzetközi kávépiacon. Az üzem világszerte egyedi összetételű, kiváló minőségű kávéfajtákat kínál. A különleges, kíméletes - forró levegővel történő - pörkölés során a kávészemek nem pörkölődnek túl, és ezáltal fogyasztáskor nem lép fel kellemetlen savas utóhatás. A pörkölési eljárás és az összetétel garantálja a sajátos, markáns Covim-ízvilágot, valódi „olasz” gasztronómiai élményt nyújtva az ínyenc fogyasztók számára. 

 0
Tovább

Covim Orocrema - kóstoltam 2.

Covim Orocrema E.S.E. Pod és EP kapszula - 15% arabica, 85% robusta

Értékelés: Az Orocrema egy régi vágású, erőteljes olasz eszpresszó. Nem játékossággal, hanem céltudatossággal jellemezném, kevésbé akar elvarázsolni bennünket ízorgiával, cserébe felébreszt egy csapásra. Eléggé egytónusú ital, én ezt nevezném (vitathatóan) „olaszosnak”.

cupping Covim POD EP
A crema csodásan fest, de hamar elgyengül

Rendkívül testes, csapolás után kifejezetten szép cremával, ami azonban hamar elvékonyodik, összeesik. Nincs benne semmiféle bántó, vagy véleményes felhang, ezzel együtt nem is vonja magára a figyelmünket.

Különvélemény: miután leírtam saját érzékelésemet, természetesen azonnal elolvastam, mit írnak mások a kávéról. Nos, a leginkább emlegetett csokoládésság – elképzelhető, hogy nekem ez kissé mást jelent – számomra nem egyértelmű. Én pont, hogy egyes csokoládékban vélem felfedezni az Orocremára igen jelemző Kávésságot (így, nagy betűvel). A kávés csokoládék például pont ezt a fajta erőteljes, „drága” robusta ízvilágot hozzák, amit a Covim keveréke.

10 perc múlva: Bizony, ez a kávé nem finomkodik, beindítja a testet és szellemet egyaránt. Az erős kávék kedvelőinek ajánlom jó szívvel, estére semmiképp.

Jelen esetben a két kiszerelés - Pod és kapszula - nem hozott érdemi különbséget.

A pontozás:

Krém egységessége, tartóssága: 1-5 pont
Íz harmónia: 1-10 pont
Testesség: 1-5 pont
Ár/érték arány: 1-10 pont 

kávé

Crema   

Íz(világ)

   testesség

  Ár/érték  

Összesen:

Covim Orocrema E.S.E Pod

   3

     6

      4

     9

   22

Covim Orocrema EP kapszula   

   3

     6

      4

     9

   22

A kóstolással kapcsolatos gondolataimról itt írok.

"A genovai COVIM évtizedek óta meghatározó szerepet tölt be a nemzetközi kávépiacon. Az üzem világszerte egyedi összetételű, kiváló minőségű kávéfajtákat kínál. A különleges, kíméletes - forró levegővel történő - pörkölés során a kávészemek nem pörkölődnek túl, és ezáltal fogyasztáskor nem lép fel kellemetlen savas utóhatás. A pörkölési eljárás és az összetétel garantálja a sajátos, markáns Covim-ízvilágot, valódi „olasz” gasztronómiai élményt nyújtva az ínyenc fogyasztók számára."

 0
Tovább

Kávét szavakba önteni, avagy kóstoltam 1.

Covim Granbar 50/50

Még mielőtt bárki azt hinné, a kávé kóstolás nem más, mint úri passzió, kellemes szórakozás, kisujjfeltartós élvezkedés, máris leszögezném, hogy... igen. Legalábbis addig, amíg nem a klaviatúra előtt ülve tesszük, hogy érzékszerveink által agyunknak közvetített ingereinket azonnal szavakba önthessük.

Mint tudjuk, egyfelől torzulás nélkül nem lehet érzékelésről írni, másfelől némi kényszer mindig lesz a dologban. Ez persze így normális, nyelvi kompetencia, természetesnek vett íráskészség meg anyanyelvi világba-beleszületettség ide vagy oda, érzéseink, érzékeléseink leírásában mindig van némi bizonytalanság.

A kóstolás és annak megírásának egyik inspirálója maga a Covim kávék forgalmazója, aki volt olyan kedves és megajándékozott egy doboznyi Pod-dal és EP kapszulával.cupping Covim POD EP

Mivel nem vagyok profi, de valamiféle konzisztens leírásra törekszem, így igyekeztem művellődni az interneten a „coffee cupping”-ot illetően. Találtam pár igen jól használható leírást, amelyeket átböngészve két megállapításra jutottam. Egyfelől arra, hogy ha minden protokolt szeretnék már most szigorúan betartani, nehézkessé válna a kóstolás, kevésbé élvezném a dolgot. Ezzel együtt a szövegem is száraz zaccá változna. Másfelől úgy gondolom, ez egy folyamat, amely során akár el is juthatok arra a szintre, hogy mindig szubjektív véleményem elég jó közelítést adjon másoknak ahhoz, amit ők is tapasztalhanak ugyanazon kávé otthoni fogyasztásakor.

cupping Covim POD EP
Covim Granbar E.S.E. POD

Tehát ha első körben nem is feltétlenül szabályszerű leírások születnek, az betudható a műfaj (elvégre is ez egy blog) korlátainak, behatárolt szókincsemnek, valamint az autodidaktaságomnak (ha van ilyen szó). Ugyanakkor törekedni fogok, hogy e téren is kiműveljem magamat valamennyire (lehetőleg szeretnék P. Boborján után én lenni a legkávétkóstolóbb ember a világon).

A kóstoláshoz tisztított palackozot vizet (morshinska) és két otthoni felhasználásra szánt presszógépet használok. Pod-hoz Spinel Tour-t, EP kapszulához pedig Lavazza Espresso point-ot. Mindkét készüléket én újítottam fel, így tisztában vagyok a képességeikkel, nagyszerűen megfelelnek az elvárásaimnak.

cupping Covim POD EP
Covim Granbar EP kapszula

A legelső kóstolós kísérlet inkább egy baráti találkozó volt, mintsem „szakmai” eszmecsere. Annyi mindenesetre kiderült, nagyon más, amikor „csak úgy” iszunk egy kávét beszélgetés közben, és esetleg rácsodálkozunk, hogy hmm, nem is rossz,  és más, amikor azért iszunk, mert kóstolunk és beszélnünk „kell” róla, hogy hmm, ilyen, meg ilyen. Arról nem is beszélek, mit jelent egymás után meginni x kávét, ahol x nagyobb, mint 5 (amúgy nem, nem ittuk végig a kávékat...).

Covim Granbar 50/50

"A genovai COVIM évtizedek óta meghatározó szerepet tölt be a nemzetközi kávépiacon. Az üzem világszerte egyedi összetételű, kiváló minőségű kávéfajtákat kínál. A különleges, kíméletes - forró levegővel történő - pörkölés során a kávészemek nem pörkölődnek túl, és ezáltal fogyasztáskor nem lép fel kellemetlen savas utóhatás. A pörkölési eljárás és az összetétel garantálja a sajátos, markáns Covim-ízvilágot, valódi „olasz” gasztronómiai élményt nyújtva az ínyenc fogyasztók számára." 

A pontozást és a táblázat alapját a kávékorzó-ról lestem el (remélem, nem bánják), ebben a formában egyszerű, jól áttekinthető az értékelés.

A pontozás:

Krém egységessége, tartóssága: 1-5 pont
Íz harmónia: 1-10 pont
Testesség: 1-5 pont
Ár/érték arány: 1-10 pont 

kávé

 Crema  

Íz(világ) 

Testesség  

Ár/érték  

Összesen:

Covim Granbar E.S.E Pod 

  4

 8

  3

  8

       23

Covim Granbar EP kapszula

  3

 8              

  3

  7  

       21

Értékelés: A Covim Granbar fele-fele arányú robusta-arabica keverék, melyben ízre az arabica, küllemre a robusta jegyei dominálnak. Ebben a formában igen szerencsés elegyét kapjuk a szép és ízletes italnak. A crema gyögyörűen texturált, többtónusú, sötét- és aranybarna, a robustára jellemzően elég vastag, a cukrot szépen megtartja, tartós és szépen festi meg a csésze szélét. Illatos kávé, erőteljes jegyekkel, melyben elsőre az arabica, majd a robusta dominál. Kissé karcos, folyamatosan megmaradó karamell, enyhe csokoládé és friss gyümölcsösség vegyül igazán izgalmas harmóniába pici savanykás-beaujolais felütéssel a végén, kakaós/mokkás utócsengéssel. Koffeintartalma meggyőző, de nem bántó, reggeli kávénak ajánlanám. Nem túlságosan, de harmonikusan összetett, egyszerű ízvilágú ital, amely espressonak és tejes italok alapjának is megfelelő lehet.

E.S.E. Pod – a podos kiszerelés kifejezetten jól tömörített, a lefolyási idő minden különösebb állítgatás nélkül is tökéletes volt.

EP kapszula – a kapszula csomagolásából elszökött a csomagoló gáz, így volt némi félelmem a végeredményt illetően. Alapvetően a kapszulás verziót vártam jobbnak, de talán a csomagolás hibájából, vagy más okból, de ebben az esetben egy hajszállal a Pod teljesített jobban. Bár a lefolyási idővel itt sem volt gond, a crema nem lett olyan izgalmasan szép és hamarabb is veszített tartásából. Az összevetésben kiérződött, hogy a kávé testessége is kissé üresebb lett, nem bántóan, de észrevehetően kevesebbet nyújtott, mint a Pod-os lefőzés.

Érdekességképp ajánlom a kávékorzó és az olaszpresszó Covim tesztjeit.

 0
Tovább

Pod-os történet

Bár Franciska új otthonra lelt, idehaza mégis kissé elszaporodtak a kávéfőzők. Messze még a jobb sorsra érdemes Tecnosystem újászületése, helyette mostanában két másik géppel foglalatoskodtam. Az egyik gép egy már régótta vágyott tárgy, a Lavazza Espresso Point 70. A húsz éves kávéfőző eléggé viharvert állapotban került hozzám, és bevallom, ennyire összetett gépet még nem újítottam fel. Igazából a mindvégig azon aggódtam, hogy össze fogom-e tudni rakni a darabokra szedett gépet? Viszont mindezt egy későbbi posztban írom meg, előbb egy másik, igen meggyőző tudású főzőt mutatnék be, nevezetesen egy Spinel Tour-t.

POD Lavazza felújítás Spinel

Az E.S.E. Pod-okkal működő kávéfőző szintén az ukrajnai olx kínálatából került hozzám. Az eladó – szerencsémre – nem is sejtette, miféle kincstől válik meg. Mondjuk megtalálni sem volt egyszerű a hirdetést, lévén annyi szerepelt benne: kávéfőző jó állapotban eladó. Mikor először találtam rá céltalan nézelődés közben, még nem is tudtam, miféle gépről van szó. A viszonylag rossz fotókon egy jellegtelen fekete masinát láttam, csak egy véletlen fórumos beszélgetés során ismertem fel, hogy egy Spinel-t vesztegetnek potom pénzért. Ráalkudtam hát, és pár nap múlva már az asztalomon is volt.POD Lavazza felújítás Spinel

Robosztus gép, mindenféle sallangtól mentes. Mondjuk egy felirat, vagy logó talán elfért volna. Viszont a főzőfejet emelő kar kifejezetten tetszik, gondolom tudatalatt emlékeztet a  karos kávéfőzőkre (ahol a nyomást egy kar mozgatásával állítjuk elő), azon sem lepődnék meg, ha ez lett volna a tervezők célja. A készülék állapotát nehezen tudtam volna megítélni, mivel eléggé koszos volt.

Föl nem foghatom, hogy a kávéfőző miért képez kivételt egyes háztartásokban a tisztítás alól? Egyáltalán hogyan lehet meginni azt, ami egy mocskos gépből kijön (és ez még hagyján, majd nézzék meg a Lavazza-t...)? Persze erről is van egy elméletem: sokan egyszerűen addig használják a főzőt mindenfajta karbantartás, takarítás nélkül, míg teljesen el nem vízkövesedik, vagy nemes egyszerűséggel bele nem rohad a zacc, ki nem virít rajta a rozsda, és/vagy penész, szóval, amíg átfolyik rajta a víz. Ezek az emberek nap, mint nap látják, hogyan málik szét a konyhában a csaptelep a kemény víztől, mégsem gondolnak bele, hogy ugyan ez a víz esze a kávéfőzőt is. Néha megtörölgetik kívülről, de egy öblítő csapolás, vagy szűrőtisztítás már nem megy. Pedig egszerű odafigyeléssel nem csak a gép élettartama növelhető, hanem a lefőzött kávé minősége, élvezhetősége sem romlik.POD Lavazza felújítás Spinel

Mivel mindenképp ki kellett takarítani a főzőt, így természetesen szétszedtem. A burkolatok könnyen lejönnek, jó olasz szokás szerint pár csavar tartja csak a fedelet, előlapot. Odabent ért az első kellemes meglepetés. Minden alkatrész minőségi, ahol lehetett, mindenhol rezet, vagy fémet használtak, nem maradt ki sem az OPV, szem a háromjáratú mágnesszelep. Maga a termoblokk egy darab nagy réz kocka – mondjuk ezen biztosan sokat gondolkodhattak a tervezők, de így legalább nem lehet elrontani. A mérnököt gyermeki énje vezethette a tervezésben, mert a kocka blokkra egy szintén igen súlyos krómozott hengert álmodott. Amíg a tervezőrészleg egyik fele kiskorában az építőkockázással volt elfoglalva, addig egy másik részlegen dolgozók nagy valószínűséggel autókkal játszhattak, legalábbis erre enged következtetni a Spinel szabadalmaztatott vízterítő rendszere. Ugyanis itt nem szűrőn keresztül érkezik a víz a kávéra, hanem egy porlasztón át. Két pici lyukon át spriccel a víz a fémhengerbe csavart zsiguli injektorból. Érdekes megoldás, ráadásul a hőstabilitásnak is jót tesz, hogy a forró víz először a felhevült réztömb belsejére érkezik és ezután a kávéra. A Spinel szerint az injektoros megoldással, valamint, hogy a thermoblokban nem áll a víz, mint egy bojlerben - a felfűtési ciklusban minden kipárolog a réztömb belsejéből -, a vízkövesedés szinte kizárva. Ami a lefolyó kávét illeti, a végeredmény mindenképpen meggyőző.POD Lavazza felújítás Spinel

Külön figyelmet érdemel a Pod befogatásáért felelős emelőszerkezet. A kinti kar odabent súlyos fém alkatrészeket emelget. Plusz pont jár azért az egszerű megoldásért, hogy a főzőfej két része alapból zárt állapotban van és a kart felfelé mozgatva tehetjük be a kávépárnát. Ezzel az egyszerű eljárással az egész fejet folyamatosan melegen tartja a készülék.

Csapolás

A termoblokk elég hamar felmelegszik. Ahhoz sem kell sok idő, hogy a főzőfej is forró legyen, de nem árt azért pár fűtési ciklust kivárni, mielőtt nekiállunk csapolni, ezzel garantálhatjuk a jobb hőstabilitást. Ha előkészítettünk mindent, a kart felfelé mozgatva helyezhetjük be a Pod-ot, majd leengedve a kart egy kis nyomással rögzítjük azt. Maga a főzőfej nagy hengere eltekerhető, ezzel tudjuk szabályozni, mennyire préselődjön a kávépárna, így változtathatunk a lefolyás sebességén. A Spinel igen meggyőzően teljesít az olcsóbb, meglehetősen hanyagul tamperelt Podokkal is. A kicsordogáló lé teljes egészében crema, és ez így is marad a csapolás végéig. Maga az ital rendkívül szép, „cirmos”, illatos és finom is persze. Engem azonnal levett a lábamról a produkció, pedig csak ezután kezdtem állítgatni a főzőfejen. A Poli Caffe arabicájával egész egyszerűen csodát tett.

Persze nem lennék én, ha szó nélkül tudnám hagyni a gép tökéletlenségeit, mert ha nem is nagyok, de azért vannak. Tényleg nem értem, és a tervezők infantilis péntek délutáni megnövekedett figyelemzavarán kívül mással nehezen tudom magyarázni, mi indokolta, hogy a tápkábelt ne hátul, hanem a gép oldalán, középen lent vezessék ki. így garantáltan zavarni fog a drót. De az is eléggé érthetetlen, miét kell egy kicsit sem olcsó termék esetében olyasmiken spórolni, mint műanyag csepptálca, vagy az a minősíthetetlen műanyagipari hulladék, amit víztartály néven besúvasztanak? Itt jegyzem meg, hogy az egész Tecnosystem családra is jellemző ez filléres megoldás, kerüljön akármennyibe is a gép. Apróság, de miért nem lehet egy kis piros szintjelzővel megkönnyíteni a vízszint ellenőrizhetőségét? Hiába vannak kis ablakok vágva a készülék oldalára, ha ezen keresztül csak akkor tudom érzékelni a víz szintjét, ha meglögybölöm az egész kávéfőzőt a vízzel együtt. Az is fura számomra, hogy a kifolyó alsó, fém kifolyó csőrben végződő része műanyag, azt pedig valami igen könnyű fémszerű valami tartja. Mindezek leginkább azért zavaróak, mert minden másban igen alaposan jártak el a tervezők, például resetelhető automoata termosztát is van.POD Lavazza felújítás Spinel Persze, nyilván nem mindenkit zavarnak ezek a dolgok, sőt. Megkockáztatom, a legtöbb vásárlónak fel sem tűnnek. Annyi bizonyos, hogy ez a fajta konstrukció számomra eddig a legmeggyőzőbb a Pod-os gépek közzül. Bár a Tecnosystem Magic Coffee-jai  a brutális réz kazánnal, csodás csőrös kifolyóval mindig is a szívem csücske lesz, a Spinel a maga robosztus egyszerűségével és kitűnő képességeivel megvett magának.

A Covim magyarországi forgalmazója kedves felajánlásából egy doboznyi E.S.E. Pod és EP kapszula érkezett hozzám, amit ezúton is köszönök! Mivel idő közben heroikus küzdelem árán, de elkészült a Lavazza Espresso Point is, ezért adja magát egy kis összehasonlító kávékóstolgatás, alias cupping (ehhez az embert próbáló feladathoz némi baráti segítséget, valamint fél szemmel a Statistics & Standards Committee of the Specialty Coffee Association of America iránymutatásait veszem igénybe).

POD Lavazza felújítás SpinelPOD Lavazza felújítás Spinel

 2
Tovább
«
12

Rövidkv, avagy a Kávé és főzője

blogavatar

Még egy blog, ahol kávé címszó alatt a szerző önmagáról pukkantgat el kisebb-nagyobb lufikat. Ejj, de azért lesz szó kávézókról, kávékról és minden firlefrancról, ami egy kávészeretőnek érdekes lehet. Elöljáróban talán még annyit, hogy: igen, szeretem a kávét, leginkább a rövidet, inni is, készíteni is, pörkölni is és a történeteket is, írni is, a kávézókat is – azokat nagyon – a kávéfőzőket, a különféle kávés kütyüket, és úgy általában a k és a v betűket. Ha tetszenek az írásaim, teccikeld, esetleg örvendeztess meg egy megosztással.

Utolsó kommentek