Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Megéri felújítottat venni, vagy inkább bízzunk a "jófogásban"?

Jaja, elég hatásvadász cím. De tényleg, hogyan döntsön az egyszeri használtgép vásárló? (döntsön jól, oszt kész.)

Régi ismerős márkajelzés került az asztalomra a napokban. Újabb Euromatik gépet sikerült halásznom a neten, viszonylag olcsón. Ebben az írásban a teljes felújítás helyett leginkább arról a viszonylagosságról beszélek, ami egy valaki által jónak vélt, és egy valóban jó gép között van. Használtvásárlásra fel!

Euromatik POD
ímhol a végeredmény: a burkolatot az előlap kivételével lefestettem. Nem ezzel fogom kivívni a festőszakma tiszteletét, de azt hiszem, jobb, mint amilyen volt. Szerkezetileg a kis félkarú egy igazi öszvér: Euromatik (sgl) aluminium termoblokkja átlagon felüli méretű, benne réz csövezés fut, nem megbontható. Erre jön a Spinel-nél látott főzőfej az injektoros vízterítő rendszerrel - jó döntés. A kifolyó rész műanyag (ejnye), viszont állítható a befogatás erőssége (így kell ezt). A kapcsolón a piktogramm megtévesztő, azon a csenevész csőrön forró vizet adagolhatunk (inkább irodai gép ez). Összességben nagyon kellemes gép, jó tulajdonságokkal, használatra készen várja új gazdáját.

Nem nagy titok, hogy neten bőven lehet találni használt cuccokat az új árának töredékéért, olykor tökéletes állapotban lévőket is. Előfordul például, hogy a gyomorfekélyes nyugdíjas vidéki orvos-gurmé már ránézni sem bír az ajándékba kapott egynapos főzőjére, az eladás nem is pénzkérdés, így olyan árat szab meg, hogy a hülyének is megéri. Ezek persze remek fogások, de csepp a tengerben, és semmi sem garantálja a sikert. Persze, ha valaki ilyesmivel foglalkozik, gyakran vásárol használt gépeket, akkor fog akadni ilyen is, olyan is. Ha egyszer vásároltunk valamit, és mákunk volt, hajlamosak vagyunk az égbe meneszteni saját képességeinket, kitűnő érzékünket, megérzéseinket, szupererőnket stb. Ha viszont belenyúltunk a szöges kakiba, akkor megy a mentegetőzés: ilyen országban élünk, úgy szar az egész yófogás, ahogy van, manapság nem lehet bízni az emberekben, pedig nagyapám még vakon vásárolt a sarki közértben bemondásra méretre öltönyt, megilyenek.  

De mondjuk, hogy objektíven állunk a dologhoz amennyire lehet, tájékozódunk, ahogy lehet, nem álmot akarunk venni, hanem valóságot, még ha ehhez vissza is kell vennünk az elvárásainkból. A hirdetésben minden szép és jó, az eladó a telefonban készséges és őszintének tűnik, az eladás körül semmi szokatlan vagy gyanús körülmény nem merül fel. A kialkudott ár is rendben van (a piaci értékkel összeegyeztethető), a szállítás is zökkenőmentes. És az eredmény: fejcsóválás/vakarás/ütögetés, vérmérséklettől függően. De nézzük sorba konkrét példánkon keresztül: Euromatik slr.

1. A fényképek alapján a gép teljesen ok, ja, hogy egyik oldalról, ahol amúgy semmi más nincs, csak a víztartály, nem fotózták? Ugyan, mi baj lehetne... Nos, csak annyi, hogy itt bizony eszi a rozsda a lemezeket, szépen, körbe csámcsog a tartály körül. Ja, a tartály: a sosemtakaríástól olyan vízkő lerakódás tarkítja a valaha átlátszó anyagot, hogy még pár év és védetté nyilvánítanák, mint stalagmitot. 

2. A gép tökéletesen működik, most is használatban van, otthoni felhasználás, anyukámé, de ő most kórházba került, el kell adni sokmindent. Takaríották, amikor kellett, rendes család, akik odafigyelnek az ilyesmire. Jjjja. Oda. Csak hova? Itt vagy erős túlzások hangzottak el ígéretek formályában, vagy pusztán arról van szó, hogy ami neki karbantartás, az nekem ráolvasás, ami neki takaríás, az nekem vizes ronggyal távolról meglegyintés. Megint el kell mondanom, hogy egyszerűen nem értem, hogyan fajulhat idáig egy háztartási gép bemocskolása. Hiszen ebből itták a kávét! Magukba öntötték, ami ebből kijött! Persze már ebben is kételkedem. Őrzők az őrhelyeken! Figyeljetek a káféfőzők csőreire! Ügyeljetek a tisztító csapolásra! De komolyan. Annyi koksz mocsok jött ki a kifolyó csőréből, amennyi bele sem férhetett. Oldószeres áztatás meg sem kottyant neki, kizárólag a fémkevés pucolásra volt hajlandó megmozdulni az a valami, ami lerakódott az évek során. És ez csak a csőr... Nem, nem értem. Hogy eszük ágában sincs az embereknek két csavart kicsavarni, és olykor belül is takaríani, az még valahol érthető (szerelni kell). Hogy a tömítéseket örökéletűnek hiszik, háááát, nna, legyen (végülis ezért is lehet olcsón kifogni használt "nem működő" gépeket, amiket utána húsz forintért "javíhatunk"). De hogy a testükkel közvetlenülk érintkező felületeket sem tisztítják... Nem, nem és nem értem!

Euromatik POD
Ez a csőrből kitakarított dzsuva tíz százaléka. Nem, nem értem!

3. A gép garantáltan sérülésmentes. Jajj, mamám, hát miért is dobálóznának otthon a kávéfőzővel, vagy ugyan, ha dobálóztak és úgy kispaklizták, hogy én a képeken azt nem látom, akkor megérdemlem. A gép valóban sérülésmentes, forgatom, nézegetem, sehol semmi karc, horpadás. DE, ahogy itthon leveszem a szűrőt a kifolyó műanyag fészkéről mit látok? A műanyag fészek pereme, amire felül a szűrő, meg van rágva. Vagy nem tudom, mit tettek vele, de körben több helyen is kissé lepttogott, mintha megreszelték volna. De miért? Hogyan? Ok, lényegében semmit nem befolyásol, ha nagyon akarom, népi ügyeskedéssel és ragasztékkal kijavítgatható, de attól még mindig ott a kérdés: MIÉRT? 

A fenti példa talán szemlélteti, miért is érheti meg olyantól vásárolni használt gépet, aki ezzel foglalkozik. Mindenki eldöntheti, mennyit ér neki a nyugalom, biztonság, hogy megkíméli magát a nem várt, bosszantó nüanszoktól, nincs zsákba mici. Persze a többség még mindig az olyan hirdetéseket keresi, ahol csupa szépet és jót olvas a termékről, még ha az ár gyanús is. Nehezen viseljük, ha egy húszéves gépről az eladó őszintén elmeséli, hogy bizony használták már párszor, és lehet, hogy a tömítések sem a legjobbak, talán még bizony repedt is a burkolat. Nem, nem, ez nem kell, amíg ott a "kifogástalan állapotban" hirdetett gép, ráadásul olcsóbban. Persze, ki lehet fogni, nekem is sikerült már jópárszor. Meg persze kaki is volt már a palacsintában. Ez már csak ilyen.

Euromatik POD
Amíg száradt a festés, összeraktam a gépet, leginkább kíváncsiságból, mint praktikus okokból. Felfogattam egy hőfokmérőt a termoblokktetejére, ez így persze csak viszonylagos információt ad, de annyi így is látszott, hogy a hőstabilitás nagyon rendben van. A kisebbik Euromatik esetében (SGL Podstar) akár 10 fokot is esett egy csapolás alatt a blokk hőmérséklete, itt max 4 fok volt a megingás. A termetes alu blokkon kívül az automatikus termosztátnak is köszönhető ez, ami igen gyorsan avatkozik közbe. A Francis Francis-nál találkoztam hasonló megoldással, ráadásul a termosztát egy kis potméterrel itt is állítható (bár ezt nem próbáltam, nem volt rá szükség). 
Euromatik POD
Tisztítás után az alkatrészek. Az alapról csak csiszolópapírral tudtam eltüntetni a rárakódást, a kezem pedig igen érdekes színekben pompázott a különféle vegyszerekben matatás miatt. A képeken jól látni az egybe öntött méretes termoblokkot, a háromjáratú szelepeket, valamint az ötletes befogató rendszert. Mivel két tengelyen van rögzítve, a fej alap állapotában felén dől kissé, ezzel megkönnyítve a POD behelyezését. Semmi bonyolult megoldás, csupán egy kis gondolkodás. Alaphelyzetben befogatás itt is nyitott álapotban van. A pumpa 70 wattos, sajnos a fém házban hangja van rendesen. Jobb felül látni a termosztátot és a kis szabályozható áramkört. 

 0
Tovább

KávéBár Bazár 2016

Az elmúlt hétvégén életemben először sikeresen nem késtem le egy programot, amin már rég szerettem volna részt venni. Ez nem más, mint a kávészeretők éves pesti piknikje, a KávéBár Bazár.

Kávébár bazár kávé

Hogy honnan a név, se nem tudom, se nem értem, de különösebben nem zavar a bazári megjelölés. Főleg úgy, hogy a Corinthia hotel igen pazarlóan előkelő, elsőre feleslegesen nagynak tűnő haljaiban (több is van ott) gyűlt össze a kávézás: főzés, forgalmazás,  pörkölés, újhullámozás színe java. És nem csak.

Érdekes volt a rendezvény, mert a szervezők jó érzékkel válogatták egymás mellé a sznobéria különféle fokát képviselő márkákat és termékeket. Érdekes volt, mert szerintem nem csak a kilencdanos home barista, de a mezei érdeklődő is találhatott kedvére való nézelődést, kóstolót, fognivalót, vagy ilaltélményt a szerencsére nem tömegnyomor forgatagban. Valóban sokrétű és izgalmas rendezvény, bár csak a szombati napon vettem részt, számomra élmény volt. Nagyon jót tett a dolognak, hogy - elvileg - limitált számú jegyet értékesítettek. Tény, hogy nem kellett közelharcot vívni a kiállítók asztalainál, és a baristák arcára sem ült ki a tipikus a háromszázadik kávé után megölöm azt, aki újra meg meri kérdezni, hogy állítok hőfokot kifejezés. A kiállítókkal lehetett beszélgetni, általában mindenki közlékeny és barátságos volt. A magam részéről úgy gondolom, maximálisan éltem a lehetőségekkel: ittam fergetegesen jó konyakokat, ettem osztrigát, rájöttem, hogy a csokoládé nem az, amire én azt hittem, hogy arra hasonlít, hanem az, amire hasonlít az, amit aként árulnak (végiggondoltam, van értelme). A csokoládéba mártott kakaóbab (szóval önmagába csokibacsoki) engem konkrétan lenyűgözött, de a vaníliás mákszirupos kávékoktél is megvett magának. És a lényeg: a kávék. Összeszámoltam, és összesen tíz kávét ittam aznap. Ezek között volt aeropress, csepegtetett, handpresso és cascara is. Az élmény abszolut wao. Nem szívesen bocsátkoznék merészebb fejtegetésekbe, mi volt a legjobb, a Guatemala, vagy a D'Oro, megszerettem-e az új hullámos kávékat, vagy utálom? Annyira wao volt az egész, hogy rá kellett jönnöm, sosem ittam ilyen kávékat ezelőtt. Nem véletlen, hogy szívdobogásig kóstolgattam, az élménycunami még most sem ülepedett le teljesen bennem. Tudom, tudom, túllihegem kissé, de számomra sok dolog nem volt egyértelmű. (a sommelier előadását külön élveztem) Most már ki merem jelenteni, hogy itthon, Ungváron nem árulnak "jó" kávét (hogymiért, vagy hogy az mi is pontosan, arról is íródik egy kis szöveg). Mivel itthon nem árulnak, az én igényeim is úgy alakultak, ahogy. Példának okáért a bazáron egyszer sem nyúltam cukor után, ami esetemben nem egyértelmű.

Teljes mértékben ajánlom a rendezvényt, igazából bárkinek, aki érdeklődik a gasztronómia iránt és elég erős a szíve hozzá. De tényleg.

Kávébár bazár kávé
A konyakok isteniek, a kávés koktélok fantasztikusak. Mákszirupot mindenkinek!
Kávébár bazár kávé
A Cascara kellemes, az új hullám, nos, már nem utálom élből, de a szerelem még várat magára
Kávébár bazár kávé
Wao, és mégegyszer wao. 
Kávébár bazár kávé
Már itthon: a MOAK-tól kapott POD-okat kóstoltam
 

 0
Tovább

POD-os történet 2.

Tecnosystem Blitz 207

Újabb szinte hibátlan készüléket sikerült kihalászni az ukrajnai használt piacról. Nagy öröm ez még mindig. A csomagolást tizedjére is ugyan azzal az izgalommal bontom le, mint hatévesen a karácsonyfa alatt az ajándékokról. Az alábbi sorok kb. kizárólag dícséretet tartalmaznak, pedig az ilyesmi igazán nem szokásom.

POD Tecnosystem használt gép
Egy dolgot tud, de azt kitűnően

Volt már ilyesmi POD-os gépem, az egy Magic Coffee volt, amit anno Debrecenben használtam. Az a gép volt az első kapocs a POD-os világhoz. Azóta sokféle gép megfordult nálam, de a Tecnosystemre mindig vágytam. Magát a belső felépítését jól ismerem, nem éppen egy ördöklakat, de nem is kel annak lennie. Ami a jó kávét biztosítja, adva van: egészen nagy és súlyos  belső fűtésű réz kazán, minden része, amivel a POD érintkezhet jó hőtartású fémből készült. Az emelőszerkezet egyszerű, szintén robosztus felépítésű, összességében az egész gép elpusztíthatatlan hatást kelt. Külsőre nem éppen egy iparművészeti csoda, ízlés dolga, de egyértelműen nem otthoni környezetbe szánták. A porfestett fém burkolat, a lemezből hajlított befogató kar, a rozsdamentes csészemelegítő fedél, a kapcsolók mind tisztességes munka, de minden finomság nélkül. Kis kávézóban, irodában funkcionálhat legjobban. Nem tudom, mi lehet ennek a pontos oka, de gőz funkció nics. Ezt én azzal tudom magyarázni, hogy a Blitz szériát konkrétan olyan helyekre szánják, ahol a gyors egymás utáni kávéfőzés illetve forróvíz adagolás a fontos. A víztartálya 5 literes, ha üres a tank, egy biztonsági relé lekapcsolja a gépet (konkrétan egy kis mérlegen ül a tartály). A legszebb része a készüléknek mindenképpen a csillogó krómozott főzőfej és a POD-ot tartó csőrös kar, mögötte a tükröződő acél felülettel.

POD Tecnosystem használt gép
Robosztus gép

Összehasonlítva a Spinel termoblokkos gépeivel két nagyobb különbséget említenék (a termoblokk-kazán ellentéten kívül). Az első a POD befogatásának erősségét szabályozó megoldás. Míg a Spinelnél ez csavarhúzó nélkül szabadon elvégezhető bármikor a főzőfej elcsavarásával, addig a Tecnosystemnél egy csavar oldása után adódik erre lehetőség. Ez nyilván annak köszönhető, hogy ezeket a gépeket egy konkrét POD forgalmazásához szokták beüzemelni és így nem állítgatják naponta. Nem nagy ügy, a Spinel megoldása praktikusabb otthon, a Blitzé biztosabb a napi sok lefőzés esetén. Másik különbség a POD befogatása illetve a kifolyó rész nyitása. Ebben a kérdésben is előjön a mire-szánták-a-gépet logika. A Spinelnél a befogatás alap esetben zárva van, ez jót tesz az egész rendszer hőstabilitásának és minden alkatrészt melegen tart. A Blitz alap esetben nyitva van, ami lehet, hogy praktikusabb, amikor folyamatosan működik egy gép, és ebben az esetben az átmelegedéssel sincs gond. Mondjuk otthoni körülmények között zárva is tarthatjuk a fejet, végülis ezen nem fog elvérezni a Blitz.

POD Tecnosystem használt gép
Ízlés dolga, szerintem szép ez a főzőfej. Egyszerű mechanika, mindenhol fém és króm. Csak a vaku...

Összességében azt mondhatom, hogy egy igazán robosztus, otthoni felhasználásra is nagyszerű gép a 207-es modell. Ha le tudunk mondani a gőzölésről, vagy megoldjuk másképp, akkor jobb dolog nem is történhetne egy POD-dal, mint hogy a Blitz „szájába” kerül.

Némi negatívumot azért csak összekaparok a végére. Én egy állítható termosztátot kifejezetten hiányolok, hogy legalább a robusta és arabica között lehessen váltani hőfokot. Állítható OPV tudtommal nincs a gépben, ennek hiányát annyira nem látom, mágnesszelep viszont kettő is akad - egy  elveszi főzés után a nyomást, egy pedig a forró víz adagolásakor nyit. Már a sokadik Tecnosystem gép ez nálam, és itt is tapasztalom, hogy a fej hajlamos a csöpögésre. Nem drámaian, hanem azon a sunyi módon, hogy az ember nem tudja eldönteni: hozzá kellene ehez nyúlni, vagy nem? Régebbi példából okulva én azt mondom, amíg valakit nem zavar, addig nem érdemes foglalkozni vele. 

Ami az árát illeti, nos az igen érdekes dolog. Egy debreceni barista szaküzletben láttam álleszakító 245 ezres árcímkével. Nyilván ez annyira sok, hogy bottal sem piszkálnám. Az ukrajnai POD-os kávé forgalmazók kihelyezett gépei viszont a használt oldalakon már abszolut jó áron beszerezhetőek. Persze egy ridegtartásban használt és elhasznált gép már csak fémhulladéknak jó, de ha nagy baja nincs (anyagfáradás), akkor a tömítések cseréjén kívül más problémára nem nagyon kell számítani egy tízéves példánynál sem.  

POD Tecnosystem használt gép
Nagyon jó a szerelhetőség, a burkolat 6 csavar oldásával egyben levehető. Itt is az a ronda víztartály... Jól látszik, hogy a gép belseje némi portól, az illesztéseknél előforduló letörölhető felületi rozsdafoltoktól eltekintve nagyszerű állapotban van. Ne feledjük, használt gép. 

 0
Tovább

Miért ne vegyél kávéfőzőt, és milyet?

Élet a fórumokon, dilemmák használt és új gépek körül, tapasztalás és hit.

Kávét iszol? Otthon magad főzöd? Érdekel, hogyan működik és mitől lesz jó a presszó? El tudod dönteni, mennyi ér egy jó gép? Érdekel, mitől jó egy kávéfőző? Hiszel a dzsedikben? Fehér vagy fekete? Engem is.

Nos, már egy hónapja (huhú, egy egész hónapja...), hogy ilyen-olyan okok miatt napi szinten foglalkozom otthoni kávéfőzőkkel. Könyékig túrtam különféle gépekben és megmerítkeztem magyar, orosz, angol és ukrán nyelvű fórumokban. Úgy érzem, van mit mesélnem azoknak, akiket érdekel ez a téma.

De most nem erről fogok beszélni, hanem a háztartási kisgépek körüli mizériáról. Kezdjük ott, hogy mindig is vonzódtam a technikához. Gyönyörködtet a mechanikus alkatrészek funkcionális kidolgozása, a mérnöki munka – fém és áram – szoborszerű megtestesülése. Már az mosolyt csal az arcomra, ha kézbe foghatok egy finoman kidolgozott réz kazánt, vagy súlyos főzőfejet. Persze nagyon is emberi az, ahogyan viszonyulunk másodlagos környezetünkhöz, az alkotó és teremtő attitűdök kiegészülnek a jobbítás, fejlesztés és végső soron a gyógyítás, megóvás ösztönszerű mozzanataival.  A szerelés nem áll olyan távol a szerkesztéstől, mint ahogyan a gányolás is megfelel a félcmunkának. A kávéfőzés aranykorának bronz-alu-réz lapjai illér kávéból hidegen csöpögtetett tintával lettek kilenc báron teleírva.

kávéfőző PID használt gép
A háztartási kisgépek mögött rejtőző igazság olykor ujjnyi vastag keserű pirula

Ám a hobbista kávébuzi élete nem csak kávé és móka. A vallásos hevületről, amely egyik-másik bojlerfajtát, darálási metódust, vagy főzési technikát illeti, már korábban írtam. Mindenki a lehető legjobbat szeretné a pénzéért, ez tiszta sor. Mindenki munkáját értékelni kell, ez világos. A szaktudás, a felújításba fektetett munkaórák forintosíthatóak, ez is rendben van. Minden dolog annyit ér, amennyiért el lehet adni – kereslet és kínálat általában szépen beárazza egymást, és itt az egyszerűség kedvéért ne az Észak-koreában megvalósult tökéletes gazdasági modellből, hanem a mi, kínnal vérrel megtanult, ezer kutya rágta nyugati kapitalizmus-próbálkozásunkból induljunk ki.

Mert ugye nem mindegy, hogy kik és mit és mennyirét, hogy néz ez ki, és újvagyhasznált, és egyáltalán, mi a fene kerül 20 ezerbe egy PID-en?!

De hogy a viharba jön ez ide?

Pálda: Sanyi szereti a jó kávét, és a szőr is feláll a hátán a munkahelyi automatás gép libafos löttyétől, a kotyogóját meg unja. Sanyi értelmes összeget keres havonta, de bőven nem dobálózik a pénzzel, mert nincs mivel. Sanyi szeretne egy jó kávégépet, hogy a reggelei neki is úgy induljanak, mint az Omniás pasinak a reklámban. Sanyi nem egy megátalkodott cibetmacska-troll, de azért szereti használni a google-t és utánaolvas a dolgoknak, nagy vonalakban képben van a kávéfőzők terén. Sanyi nem irtózik a használt termékektől, de illúziói sincsennek: csak olyan gép jöhet szóba, ami nem eleve ipari hulladékként kezdi nyomorúságos életét a hipermarket akciós kínálatában, hanem lehetőleg már ránézésre is bizalomgerjesztő: Sanyi nem lesz a marketingsámánok áldozata. Na most Sanyink látja, hogy az egyik legnépszerűbb márka legnépszerűbb terméke a Gaggia Classic (hát már csak még becézése is van: gumikacsa, gyalogbéka stb.!), ezért elhatározza, hogy szerez egyet. Sanyi meglepődve tapasztalja, hogy alig van eladó használt, és nem hogy olcsóbb, mint a boltban az új, de akár ugyan annyit is kérnek érte.

kávéfőző PID használt gép
Kávét? Teát? Mindkettőt egyszerre?

Emlékezzünk: Sanyi nem azzal fekszik és kel, hogy értekezéseket olvas a különféle kávécserjék extraktálásához szükséges hőfokokról, de még csak ezt a szót sem használná társaságban túl magabiztosan. DE azt azért tudja, hogy a főző egy dolog, kell a jó daráló, tamper, kísérletezés, az alapokkal mondjuk, hogy tisztában van. Viszont nem vágja kapásból, hogy az ő reggeli egy csésze presszójához miért ajánlott legalább 3 decis bojler.  Sanyi furán néz a fórumokon, pocok ő a lisztben, hal a szatyorban. Sanyi nem érti az elhangzó varázsszavak felét sem, de már bízik, hinni akar, lassan hisz is, neadjisten kérdez is.

Mert ezt másképp nem lehet. Ha valamit tanultam az eltelt egy hónap sűrű kávéfergetegében, az az, hogy sokkal „Több dolgok vannak földön és egen, Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes.” Mert ugyan mivel magyarázható, hogy egy fórumos által tuningolt tízéves használt modell jobb, akár sokkal jobb, mint a jelenlegi boltban kapható új? De hogy még a nem tuningolt, csak felújított gép is jó eséjjel – anyagminőségben,  hőstabilitásban – köröket ver a a gyári „fejlesztésre”? Horror. (Akikre gondolok, azok bőven szakemberek.)

Persze, aki erről az egészről semmit nem tud, boldog ember: besétál a boltba, megveszi a gépet, hazamegy, örül... egy ideig. Aztán jönnek a gondok. Vagyis jöhetnek. Nem hétszentség. De Sanyinak biztosan fájna, ha látná, hogy Pista a tuningolt csúnyácska Baby-vel jobb kávét tol az orra alá, mint amit ő otthon az új Classic-kal varázsol. Sanyi megutálná Pistit egy életre. Sanyi ezért elhatározza, szív még magába némi tudást a netről, elutazik a Dagobah rendszerbe némi továbbképzésre, majd vesz egy gépet, ami PID-elt, akár rézcsőtuningos. Legyél Te is olyan, mint Sanyi. kávéfőző PID használt gép

Vagy ne.

Sajnos a háztartási kisgépek piaca eléggé visszásan fejlődik: egyre csinosabb, hívogatóbb, sokszínűbb, szagúbbak a termékek kívülről, egyre böszmébb a marketing-buzogány, amivel a vállalatok igyekeznek minél nagyobb célközönséget eltalálni, és ezzel együtt egyre kevesebb pénzt költenek a tartalomra. Nem törvényszerű, de bőven van rá példa. Az olcsósítás, a piaci verseny, a tervezett elavulás, a fogysztói társadalom pörgetése ritkán eredményez olyan ipari szemmel nézve is jóféle terméket, mint pl. a Gaggiák voltak egészen a 2015-ös évig. És ez nem gyermekriogató mese, hanem tény.

És hogy mi lesz jövőre? Drágább lesz a régi, mint az új, esetleg használt kávéfőző maffia alakul? Nem tudom, de egy dolog biztos: a kávébuzi önérzetes fórumozó.

Szép és jó tuningokról ITT és ITT lehet olvasni.

 0
Tovább

UngWar presso 2

Szeretnék egy kávéházat!

 „Lombos gesztenyefák alatt...” - Nyilván ugyan azt akarjuk mindketten. Nyilván ugyan azt látjuk mindketten. Nyilván. De az előjelek különbözőek.

Kár is volna tagadni, van úgy, hogy a tejeskávé is erősre sikeredik, pedig mi csak egy „gyenge” capuccinot szerettünk volna séta után, azt is csak azért kértük, mert a pincér kislány olyan szépen mosolyog (az általunk kért aeropress helyett), hogy azt nem lehet bírni. Mondunk is valami könnyed szellemeset, hogy ha már szakadnak a kötelek, legalább a magunkra erőltetett mosolyunkat sikerüljön kiduccolni egy szóviccel.  – Kérem, számolja meg a koffeint a csészéjében! ... Na ugye!

Ungvár
egy messzi messzi városban...

– Azok után, hogy az emberiség átélte történelmének legmegrázóbb háborúját annak minden – egyrészt unalomig ismételt, másrészt evidenciaként elfeledett – megrázó tanulságával, vajon miért tetszhet valakinek egy tank, vagy egy ágyú? Mitől lesz mégis lenyűgöző a harcban elesettek emlékére jó magasra feltákolt csillag egy betonoszlopon? Hogyan válnak az emlékezés – egyéni és kollektív – tárgyai megcsúfolt rajzfilmklisékké? Tudom is, meg nem is. A kölcsönösség a fontos.

Az unvgári Mokasol kávézó ablakából rálátni a Lovacskára, erre a gyermekkori emlékeim atomvillanásszerű csodájára. A vas-pegazus-csúszda mai szemmel nézve talán még szürreálisabbnak hat, mint harminc éve. Hogy van-e manapság jóérzésű szülő, aki a közelébe engedi a gyermekét, nem tudom (hisz ma már nem esznek a gyerekek földet, nem fociznak disznóhólyaggal a proszpekt közepén stb., szóval nincs nekik gyermekkoruk, csak Ikoruk,vagy mi), de számomra ikonikus mivoltát az évek alatt rákerült firkák és karcok csak fokozzák (igen, mind megütöttük magunkat rajta). A térhasználati szokásaink furcsaságát mutatja, hogy hiába nem laktunk messze, a lovacska mégsem volt szokott látogatási pont, az innen szintén nem távoli második világháborús emlékparkban pedig konkrétan nem emlékszem, hogy valaha jártam volna (Ungvár – nem New York).  Pedig érdekes hely. A kis domb tetején két szovjet tank (páncélos, lánctalpas, ágyús, szóval nekem tank) csöve most is büszkén(?) meredezik a város felé. A felfelé vezető kacskaringós út, melynek egyik oldalán végig a kálvária temető fekszik, mintha kivezetne időből és civilizációból. Nagyon gyorsan elhalkul a vározközpont zaja, a gesztenyéket és hársfákat hirtelen magas fenyők váltják, az egymás hátára zsúfolt kávézó/patika/bank triptichonoknak nyomuk sincs. A tábla jelzi az egyik ház falán: itt íródott Az elsodort falu. Ezen nem csodálkozom. A macskaköves út végén eljutunk a hősök falához, a világháborúban elesettek emlékére emelt obeliszkhez, az (kialudt) öröklánghoz. Szép nagy hungarocell betűk hirdetik (nyilván az eredeti orosz nyelvű még jóféle donyecki fém volt): mindig emlékezni fogunk! Azt hiszem, már ezért megérte. Mármint eljönni ide, emlékezni az emlékezésről.   

A Mokasol kávézóról itt olvashat, aki bírja a cirilt.

A Mokasol sokezer eurós Brasilia Opusa mellé nem jutott, csak egy működő daráló (volt a pulton több is, de többféle kávébabra utaló jeleket nem láttam). Hiába a falra pingált sokféle kávékészítési módszer, itt csak tájékozottabbak leszünk, tapasztaltabbak nem. Hiába gyönyörű a pincérlány (na jó, nem hiába), ha a kávé világosabb, mint a szaktudása (jajj, dehogy akarom bántani, de még a csészém is hideg volt! Még 5 év, és visszaküldöm az ilyet...). De olyan jó helyen van az ízlésesen berendezett kávézó, hogy bűn lenne nem jól csinálniuk – én drukkolok nekik. A hangulat, ami a környéket belengi, szinte követel egy kiadós kávéházi beszélgetést, baráti eszmecserét terekről és időkről. Jó volna végre egy olyan hely, ahol a rohanós presszó mellett valóban lehet ücsörögni (gyorsücsörgés nem ücsörgés), ahol elengedhetjük a mindennapi rohanás súlyos  köteleit, hogy pár percig egészen más, sokkal méyebbre nyúló, finom, vékony szálakat vegyünk fel helyettük, miközben valóban élvezhetjük a bresciai pörkölők kifinomult munkáját.

Azt hiszem szeretnék egy kávéházat.

Most pedig jöjjenek a telefonos képek (továbbra is csupán szemléltetés, nem dicsekvés: Telefonos!)

Ungvár
Jó hely a Mokasol, de jobban oda kellene figyelniük az apróságokra

Ungvár
UngArt - UngWars
Ungvár
Life is cool, great n beautiful
Ungvár
emlékezőhely. valamire emlékeztet
Ungvár
Az utolsó boroskávéval a tél is lassan elmúlik
Ungvár
Máj old grét piszkos pegazus

 2
Tovább

Rövidkv, avagy a Kávé és főzője

blogavatar

Még egy blog, ahol kávé címszó alatt a szerző önmagáról pukkantgat el kisebb-nagyobb lufikat. Ejj, de azért lesz szó kávézókról, kávékról és minden firlefrancról, ami egy kávészeretőnek érdekes lehet. Elöljáróban talán még annyit, hogy: igen, szeretem a kávét, leginkább a rövidet, inni is, készíteni is, pörkölni is és a történeteket is, írni is, a kávézókat is – azokat nagyon – a kávéfőzőket, a különféle kávés kütyüket, és úgy általában a k és a v betűket. Ha tetszenek az írásaim, teccikeld, esetleg örvendeztess meg egy megosztással.

Utolsó kommentek