Az elmúlt hétvégén életemben először sikeresen nem késtem le egy programot, amin már rég szerettem volna részt venni. Ez nem más, mint a kávészeretők éves pesti piknikje, a KávéBár Bazár.

Hogy honnan a név, se nem tudom, se nem értem, de különösebben nem zavar a bazári megjelölés. Főleg úgy, hogy a Corinthia hotel igen pazarlóan előkelő, elsőre feleslegesen nagynak tűnő haljaiban (több is van ott) gyűlt össze a kávézás: főzés, forgalmazás,  pörkölés, újhullámozás színe java. És nem csak.

Érdekes volt a rendezvény, mert a szervezők jó érzékkel válogatták egymás mellé a sznobéria különféle fokát képviselő márkákat és termékeket. Érdekes volt, mert szerintem nem csak a kilencdanos home barista, de a mezei érdeklődő is találhatott kedvére való nézelődést, kóstolót, fognivalót, vagy ilaltélményt a szerencsére nem tömegnyomor forgatagban. Valóban sokrétű és izgalmas rendezvény, bár csak a szombati napon vettem részt, számomra élmény volt. Nagyon jót tett a dolognak, hogy - elvileg - limitált számú jegyet értékesítettek. Tény, hogy nem kellett közelharcot vívni a kiállítók asztalainál, és a baristák arcára sem ült ki a tipikus a háromszázadik kávé után megölöm azt, aki újra meg meri kérdezni, hogy állítok hőfokot kifejezés. A kiállítókkal lehetett beszélgetni, általában mindenki közlékeny és barátságos volt. A magam részéről úgy gondolom, maximálisan éltem a lehetőségekkel: ittam fergetegesen jó konyakokat, ettem osztrigát, rájöttem, hogy a csokoládé nem az, amire én azt hittem, hogy arra hasonlít, hanem az, amire hasonlít az, amit aként árulnak (végiggondoltam, van értelme). A csokoládéba mártott kakaóbab (szóval önmagába csokibacsoki) engem konkrétan lenyűgözött, de a vaníliás mákszirupos kávékoktél is megvett magának. És a lényeg: a kávék. Összeszámoltam, és összesen tíz kávét ittam aznap. Ezek között volt aeropress, csepegtetett, handpresso és cascara is. Az élmény abszolut wao. Nem szívesen bocsátkoznék merészebb fejtegetésekbe, mi volt a legjobb, a Guatemala, vagy a D'Oro, megszerettem-e az új hullámos kávékat, vagy utálom? Annyira wao volt az egész, hogy rá kellett jönnöm, sosem ittam ilyen kávékat ezelőtt. Nem véletlen, hogy szívdobogásig kóstolgattam, az élménycunami még most sem ülepedett le teljesen bennem. Tudom, tudom, túllihegem kissé, de számomra sok dolog nem volt egyértelmű. (a sommelier előadását külön élveztem) Most már ki merem jelenteni, hogy itthon, Ungváron nem árulnak "jó" kávét (hogymiért, vagy hogy az mi is pontosan, arról is íródik egy kis szöveg). Mivel itthon nem árulnak, az én igényeim is úgy alakultak, ahogy. Példának okáért a bazáron egyszer sem nyúltam cukor után, ami esetemben nem egyértelmű.

Teljes mértékben ajánlom a rendezvényt, igazából bárkinek, aki érdeklődik a gasztronómia iránt és elég erős a szíve hozzá. De tényleg.