A reblog.hu-n való regisztráció időpontja, a reblog.hu megtekintése során
rögzítésre kerül az utolsó belépés időpontja, illetve egyes esetekben -
a felhasználó számítógépének beállításától függően - a böngésző és az
operációs rendszer típusa valamint az IP cím.
Ezen adatokat a rendszer automatikusan naplózza.
Süti beállítások
Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra,
illetve profilinformációk tárolására alkalmas - jelsorozat, melyet a szolgáltatók
a látogatók számítógépére helyeznek el...
A szolgáltatást a Mediaworks Hungary Zrt.
(székhely: 1082 Budapest, Üllői út 48., továbbiakban: „Szolgáltató”) nyújtja
az alább leírt feltételekkel. A belépéssel elfogadod felhasználási feltételeinket.
Többed magammal a kávézónkból ellátogattunk a Vienna Coffee Festival-ra, ahol sok érdekes, olykor meglepő dolgot láttunk. Trendérzékenységünk okán is igyekszünk zaccos ujjainkat a kávékorpusz babistenének geishatól lüktető vénáján tartani, amennyire csak a munkánk ezt engedi... azaz a munkánk ezt megköveteli, mi pedig kitágult pupillával lestünk Bécsben, mint a moziban. Mert a trend már csak olyan, hogy valaki csinálja, mások követik, s akadnak messziről jöttek, akik azt főznek, amit akarnak.
Bécs tagadhatatlanul a kávékultúra (egyik) origója, a Bécsi kávé önmagában is fogalom. Mint minden fogalom, ez is sok változáson ment keresztül az évtizedek során, értelmezésben és hozzáállásban is óriásit fordult a kávés világ. A hagyomány érték, amit olykor érdemes akár széllel szemben is megtartani, de nem érdemes behunyt szemmel hagyni, hogy elmenjen mellettünk a világ. Manapság már az olasz kávékultúra is nyitott a speciality felé, a hagyományos szenes pörkölés mellett megjelenik a világos, aromás, sommásan: újhullámos vonal. Ezt a hagyományokkal együtt futó trendiségnek a megjelenését láttuk nagyon élesen Bécsben, ahol egyszerre voltak jelen a szögegyszerű brasil, éjsötét pörkölésű kávék, akár 80%-os robustás keverékek és a csilliós hipermodern kávégépek. Az én iránytűm nagyon nem talált irányt az ellentétes kávékészítési elvek, szentírások és hagyományok között. Égette a nyelvem a sokezer eurós géppel készített habos robusta, majd ámulatba ejtett a profi mikropörkölő nagyon rendben lévő brasil/hondurasi keveréke. Mutatom képekben, a minőségért elnézést, a megvilágítás nem kedvezett a kis gépemnek.
Még egy blog, ahol kávé címszó alatt a szerző önmagáról pukkantgat el kisebb-nagyobb lufikat. Ejj, de azért lesz szó kávézókról, kávékról és minden firlefrancról, ami egy kávészeretőnek érdekes lehet. Elöljáróban talán még annyit, hogy: igen, szeretem a kávét, leginkább a rövidet, inni is, készíteni is, pörkölni is és a történeteket is, írni is, a kávézókat is – azokat nagyon – a kávéfőzőket, a különféle kávés kütyüket, és úgy általában a k és a v betűket. Ha tetszenek az írásaim, teccikeld, esetleg örvendeztess meg egy megosztással.
Utolsó kommentek