Új szerző debütál a RövidKV oldalain, fogadjátok szeretettel! Mivel én már ellustultam a Blue Bird-ben, így még nagyobb öröm számomra, hogy vannak, akik nem restek monitorra vetni kávés kalandjaikat. Ímhol Balogh Péter első, pilóta írása:

Felkészülés az első lépésre

(pilot)

„Ez forró csoki” – gondoltam.

A papírpohár kissé égette ujjaim hegyét, erre a mai napig emlékszek. Arra is emlékszek még, hogy mennyire meg voltam lepődve azon, hogy ilyen is lehet a kávé. Sőt, hogy ez a kávé.

Korábbi kísérletezéseim ténye a kotyogóssal, olcsóbb házi Espresso gépekkel és mindenféle instant kávékkal szinte szégyenbe hozott abban a pillanatban. Mert amit a kezemben tartottam, az egy pohárnyi brazil arabicaból készített, rendesen felgőzölt tejjel nyakonöntött cappuccino volt. És baromira nem volt égett, keserű, zaccos íze. Nem valami híg, testetlen lötty volt. Nem azt éreztem tőle, hogy úristen, csak legyek már túl rajta, hanem szép lassan akartam elkortyolni, kiélvezve és kiérezve az utolsó cseppben rejlő aromákat is.

Ez volt az a pillanat, amikor eldöntöttem: én ezt meg akarom tanulni.

Persze nem akartam barista lenni; az egy főre jutó baristák száma már így is majdnem sok volt ebben az álmos Alföldi városban. Viszont szerettem volna rendelkezni azzal a tudással, ami ahhoz kell, hogy akár otthon is olyan kávét önthessek a bögrémbe, mint amilyet a srácok adnak a kezembe a kávézóban.

Tisztában voltam vele már akkor is, hogy ez kicsit kétoldalú dolog lesz. Mert persze, az elméletet könnyen meg fogom tudni tanulni; annyi leírást, cikket, videót lehet találni a neten erről a témáról, hogy szinte sok is. A gyakorlat – na az más. Mert otthon a rendes kávé elkészítéséhez szükséges eszközök száma.. nézzük csak.. nagyjából kettő. Van kanalam, meg bögrém. Kezdésnek jó, de ezzel legfeljebb szűretlen cold brew-t tudnék csinálni, olyan kávét, ami az egész ötletet megihlette: nem.

A fejemben már el is kezdtem összetenni egy listát arról, hogy mire is lesz szükségem: pörkölt szemes kávé, kávédaráló, a sokféle kávéfőző közül legalább egy (a kotyogóst a kamra legfelső polcára száműztem pár éve egy igen emlékezetes kávézás után), ha találok elérhető közelségben és áron: tejhabosító vagy gőzölő. Ezt nevezhetjük akár alapcsomagnak is, de talán ez a leguniverzálisabb szett; ezzel már el fogok tudni indulni, és olyan kávét is fogok tudni készíteni, amit nem csak én, hanem a kávéra és annak ízére igen érzékeny párom is szívesen megiszik.

Tudom, hogy nálam szinte csak tapasztaltabb emberek léteznek a kávé világában, és hogy páran hol kuncogva, hol felvont szemöldökkel olvassák majd tapasztalataimat.. de van-e jobb módja előrehaladásom folyamatának megőrzésére, mint az, ha megosztom az egészet? Reményeim szerint még profitálhatok is belőle, hiszen így könnyen kaphatok tanácsokat nálam hozzáértőbbektől, finom útmutatásokat, ha valamit rosszul csinálnék.

Így tehát a későbbiekben megosztom Veletek tapasztalataim a kávé világában.

Köszönet Péternek az írásért, kíváncsian várom a következő lépéseit! Ha kedvet kaptál Te is, ne habozz, továbbra is várom akár szöveges, akár képi alkotásaitokat!

Urak és az ő huncutságaik

Karácsonyi Costarica ColdDrip Coctail, ala Blue

Rég volt, hogy a szent „mutty” oltárán áldoztam kávészemeket, főleg régen írtam erről bármit. is. Pedig buzog a tettvágy, csak mostanában a buzgás iránya inkább a szervezés felé terelődött, mintsem a kávékészítés felé. Viszont szereztünk egy új játékszert, s ha már játék, akkor vegyük komolyan.

Anno akkora presszónáci voltam, hogy a filterezést valamiféle úri huncutságnak tartottam, kávépocsékolásnak, urambocsá identitásbeli tévelygésnek…

Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.

Ma már csak nevetek a régebbi beidegződéseimen. Persze, nincs ebben semmi fura, sokkal inkább a kávé, mint kulturális jelenség pszihózisához tartozik, hogy sok tekintetben vakok vagyunk vele kapcsolatban, avagy a kávézási szokásaink rabjai, vagy csak simán kultúrsznobok, mert a kávé az egy fekete, forró, keserű… ok, ezen már szerencsére túl vagyunk. Nem mondom, ma is a presszó vonal a kedvencem, a sűrű, testes, balanszos italokat részesítem előnyben, de egyre többet filterezem is, hideg és meleg kávékkal egyaránt kísérletezek. Nagy kedvencem lett az aeropress, a v60 természetesen, de legkedvesebb számomra mégis a csepegtető torony lett. Egyrészt olyan ízeket hoz elő a kávéból, amik amellett, hogy meglepőek, igazán felismerhetőek is. Mint más filternél, itt is nagyon széles a játéktér, variálhatunk kedvünkre a mennyiségekkel, őrleménnyel, csepegtetési sebességgel, hőfokkal. IS!

Mert ugyan ki szabja meg, hogy csak vizet tölthetünk a tartályba? (ok, kioldódás miatt bármi, ami nem alacsony ásványi anyag tartalmú tiszta víz, csak árt a kávé kioldódásának) A kókuszvíz például szerintem csodásan működik közepes pörkölésű afrikai kávékkal, jegesen és szobahőmérsékleten is. De mi van akkor, ha a kávéőrleményhez adunk gyümölcsöket? Az egyszerűség kedvéért a kávéra jellemző ízjegyeknek megfelelően: narancsot, áfonyát, szedret… vagy amit akartok. Ok, nem ezzel tervezek nyerni a barista vébén, de még csak azt sem mondhatom, hogy ez egy „helyes” kávékészítési eljárás. Viszont egyedi, haramonikus, telt ízű italt kapunk, amely hűen mutatja a kávénk jellegzetességeit a hozzáadott ízjegyekkel együtt.

Szerencsére manapság már ugyan olyan egyszerű beszerezni egy Hario v60 szettet, mint egy kotyogót (igen, az a mokka főző!), de egy csepegtető tornyot is megkapunk rendelésre pár nap alatt. Minden ketyerét beszerezhetünk, az áruk sem horror (őrlő meg mindenhez kell, azt nem ússzuk meg).  Jómagam csak bíztatni tudok mindenkit, hogy bátran kísérletezzen. Ha pedig úgy érzi, talált valami érdekeset, ossza meg bátran!

Egy kis reklám: Várunk mindenkit szeretettel a Blue Bird Roastery-ben, ahol a kávék mellett különféle kiegészítőket is vásárolhattok!