A reblog.hu-n való regisztráció időpontja, a reblog.hu megtekintése során
rögzítésre kerül az utolsó belépés időpontja, illetve egyes esetekben -
a felhasználó számítógépének beállításától függően - a böngésző és az
operációs rendszer típusa valamint az IP cím.
Ezen adatokat a rendszer automatikusan naplózza.
Süti beállítások
Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra,
illetve profilinformációk tárolására alkalmas - jelsorozat, melyet a szolgáltatók
a látogatók számítógépére helyeznek el...
A szolgáltatást a Mediaworks Hungary Zrt.
(székhely: 1082 Budapest, Üllői út 48., továbbiakban: „Szolgáltató”) nyújtja
az alább leírt feltételekkel. A belépéssel elfogadod felhasználási feltételeinket.
Jelen Adatvédelmi és Adatkezelési Tájékoztató célja, hogy a Mediaworks Hungary Zrt. által tárolt adatok
kezelésével, felhasználásával, továbbításával, valamint a Társaság által üzemeltetett
honlapokon történő regisztrációval kapcsolatosan tájékoztassa az érintetteket.
Egyedül nem megy... ismerős? Nekünk is, ezért gondoltunk egy merészet, és belevágtunk hárman: Peti, Imi és jómagam a kávés videjós lecsóba!
A tervünk egyszerű: jól kibeszélünk mindenféle kávés témát a kamerák előtt, miközben lekávézzuk magunkat a sárga földig. A jelszavunk: csak lazán! Pont ezért remeg a szám a bemutatkozó 3 másodpercben... node a többi! Nézzétek!
Nem bullshit, nem filozofálás, hanem konkrét segítség bármilyen géppark esetében.
Legyen élmény az otthoni kávézás!
Hogy mit is, miért is? Hát például ezért:
- Hozd ki kedvenc italodból a legtöbbet!
- Nem tudod, mit szeretnél, csak azt, hogy jó kávét készíteni otthon?
- Tudod, hogy új gépet vásárolnál, de elvesztél a márkák, típusok, felszereltség, szín és szag között?
- Nem tudod, mi miért kerül annyiba, amennyibe?
- Kérj segítséget akár személyesen, akár online!
Mindegy, hogy kotyogóval, aeropressel, vagy Marzoccóval készíted az italod, ígérem, mutatok neked újat!
Miért állírtom, hogy tudok segíteni és hogy megéri?
- először is több, mint tíz éve dolgozom kávéval, kávégépekkel
- ismerős vagyok a kávés világban a pörkölés, a kávégép szervízelés, karbantartás és a kávé készítés oldaláról is. Ok, ez kicsit nagyképűen hangzik, de:
- a saját káromon beletanultam a szakmába, és ezt Te jól felhasználhatod!
Nosza!
Jja, és persze ezzel a munkámat is támogatod, meg persze egy kávésabb, boldogabb világrend felépülését :))
Az Informatikus tovább storyzik! Lássuk, honnan jutott hova, mindannyiunk okulására. Azt hiszem, vagyunk páran, akik hasonló utat jártunk be, akár a kávéval, akár sörrel, borral, whiskyvel, vagy egyébb örömünkre fogyasztható termékkel. Olvassátok, és osszátok meg velünk a tapasztalataitokat kommentben!
Legutóbb ott hagytuk abba, meglett a V60 és a Mini Mill, szintet léptem és megszoktam, hogy a kávé többé nem a funkcionalitást képviseli, hanem valódi élvezeti cikk.
Már-már elégedett voltam, aztán a cég, ahol dolgoztam megcáfolta ezt.
Elkezdett az Iroda workshopokat szervezni különféle témákban, ami az embereket érdekelheti, mint szabadidős tevékenység.
Az egyik ezek közül pedig egy kávé workshop volt. A Lucky Cap micro roastery tartotta, akik a bányai ültetvényről származó pörkölt Costa Rica-jukról híresek és maga Tóth Sándor volt az, aki kb. 2 órán keresztül mesélt arról, amiről eddig fogalmam sem volt. Életemben először találkoztam a feldolgozási eljárásokkal, magával a kávé cseresznyével, ittam cascara-t, és főzött az általam is birtokolt V60-nal olyat, hogy azonnal eldobtam a hajamat.
Ötéves terv: nem, nem tervgazdálkodás, hanem a kávés szerelem hívó szava, az ültetvény látogatás.
Itt realizáltam, hogy nem az a nagy trúváj meddig áll el a kávé, hanem az, hogy mikor pörkölték. Gajdán Béla az AVX pörkölő tulaja mondta azt, hogy a kávéra nem azt kellene ráírni, hogy meddig áll el, hanem azt, hogy mikor pörkölték. Vajon az emberek egy része akkor is a 600 forintos blendeket venné, ha látnák, hogy esetenként több mint fél éve a csomagolásban pihen az őrlemény?
Na, de vissza a Workshophoz. Egy világosra pörkölt Peru Geishát kóstoltunk, amit először Filterrel, majd Eszpresszóként készített el és kóstoltatott meg velünk, közben pedig elárulta milyen ízekre figyeljünk, hogy is kell egyáltalán fogyasztani ezeket a kávékat.
Ez volt a sorsfordító élmény, ami megnyitotta számomra ezt a világot. Nyilván előtte is láttam videókon, hogy különleges és ismeretlen nevű kávékat készítenek pl. a Seattle Coffee Gear videókban, de akkor még nem hittem, hogy ekkora a különbség az én otthoni "döglött" kávéimhoz képest. Pedig de!
A különbség az eddigi kávéim és az előadáson ivott kávék között az volt, hogy az italnak megjelent a karaktere, életemben először kiéreztem az ízjegyeket, a gyümölcsösséget és a kávé savasságát. Ami eddig nem volt.
Ám ez akkor annyira távolinak tűnt a várostól, a helyi közönségtől és a piaci viszonyoktól, hogy nem is gondoltam rá úgy, mint egy mindennapi opcióra.
Nyitott egy kávézó a városban, ahol az ő kávéjukat főzték, úgy ahogy ez elvárható.
Hol máshol, mint a Frei kávézó tőszomszédságában. Ennek egyetlen előnye volt, hogy aki oda bement és kávét kért, nem kellett magyarázni milyen kávét is iszik, miért V60 a V60.
Egyetlen előnye mellett viszont a hátránya az volt, hogy a max. 2 típusú kávén kívül mást nem nyújtott, ami nekem ugyan tökéletesen elég volt, imádtam ott kávézni, de a Frei füzetnyi kínálatával és a brand erejével nem tudta felvenni a versenyt. Nem tudom meddig volt nyitva a hely, de ma már más van a helyén, az biztos.
Az örök igazság, hogy a kávéd annyira lesz jó, amennyire a szetted leggyengébb eleme. Volt egy V60-om, Hario papírom, volt egy öntőkannám, tehát a kávé volt a leggyengébb láncszem.
2014-ben jártunk, mikor feldobta a Youtube, a Vissza a Kotyogóhoz nevű videót, ami arról szólt, hogy a szentendrei Kávékalmár pörkölőmestere és barátai szanaszét szurkáltak hőszenzorokkal egy Brikkát és labor körülmények között kielemezték, hogy melyik a legjobb módszer használni ezt az olasz találmányt. Majd ezek után készítettek ceruzából tamper nyelet, naked portafiltert és végezetül bedugtak egy GoPro-t egy Probat pörkölőbe menet közben, mert miért ne?
Ez a videó egyszerűen zseniális. Pont.
Teljesen le voltam nyűgözve a profi kivitelezéstől és az agyament ötletektől és nem mellesleg a sztoritól, miszerint Gábor, a tulaj totál más szektorból érkezve először hobbiként, majd egy barista tanfolyam elvégzése után megvette első ipari örlőjét, amiből lett a Kávékalmár. Tőlük veszem azóta is a kávéimat: a Columbia, amit pörkölnek, számomra egy csoda.
Megvolt minden a boldogsághoz, fejlesztettem a V60 tudományomat, minden szép volt és jó.
Mivel a változatosság gyönyörködtet és akkor már kezdtem ráunni a filterre, elkezdtem gondolkodni merre tovább. Ekkor jött az ötlet, hogy kotyogózzunk. Nyilván Bialetti az alany, de melyik? Kezdőként barátaim tanácsára Brikkát nem mertem venni. Riogattak, hogy rendkívül érzékeny az őrleményre és nem voltam benne biztos, hogy a Mini Millel érdemben tudnám etetni.
Féltem, hogy ha nem sikerül munkára bírnom megfelelően, megbánom. Így tehát maradtam egy 3 személyes Moka Expressnél, mivel még mindig egyedül kávéztam a családban.
Akkor már Pesten dolgoztam és a kávézó, amit látogattam munka előtt, remek világos pörkölésű kolumbiai kávét kínált és adott el szemes kávé formájában is.
Természetesen vettem belőle otthonra, a Mokába.
Lehet ám jót kotyogtatni a kis mokával is. Ennek is feltétele a jó őrlő, jó víz, jó kávé... meg még sok más.
Egy újabb szint, új arány, új ízek és megjelentek az otthoni kínálatban a tejjel készült italok is. Ám újabb gyenge láncszembe futottam, ami a tejhab volt. Ezt először egy ikeás tejhabosítóval készítettem, nem volt rossz, de sajnos a Microfoamtól messze volt. Aztán úgy hozta a sors, hogy sikerült beszereznem egy Nespresso-féle Aeroccinot, ami pedig inkább túltolta a habosítást: már a hab elkészültekor elvált a hab a tejtől és a hab kemény is volt. Tette a dolgát, de tökéletes nem volt.
Teltek-múltak a hetek, egyre jobb kávékat főztem otthon és egyszer csak 2019 nyarán felköltöztem Budapestre, 700 méterre egy Specialty kávézótól. Rögtön megszűnt a vonzereje a reggeli Mini Mill tekergetésnek. Mit volt mit tenni, a reggeli procedúrán egyszerűsíteni kellett, kellett valami új.
Vegyünk őrlőt! Jött az idea, ami pont jókor érkezett, ugyanis az AVX épp akkor jött ki a sajátmárkás őrlőjével, le is csaptam rá. Most, hogy megvolt az őrlő, stabil és konzisztens volt a szemcseméret, visszatérhettem a Brikkához és már rendeltem is felbátorodva. A Covid szerencsétlenségében annyi volt a szerencse, hogy mire becsuktak mindent márciusban, az én kis készletemben ott volt minden, visszatértem a Kávékalmárhoz és kezdődhetett a tesztelés.
Sokan kérdik, mit ajánlunk, mit nem? Ez a zőrlő pl. ha elfogadjuk a gyengeségeit, kitnő belépő szint. Itt is teszteltük.
Illetve áprilisban Hoffmann feltett egy videót, amiben kitárgyalta milyen módszerrel lehet a legközelebb kerülni a microfoam-hoz, ezért az utolsó, amit vettem, egy French Press volt, amivel egész jó tejhabot sikerült varázsolnom.
De térjünk csak vissza a Brikkához! Körülbelül egy hét volt mire összeszoktunk, addig folyamatosan ment a daráló tekergetés, mennyiség próbálgatása, majd az elkészült ital kóstolása.
És itt tartunk most, élvezem a kávéfőzést minden reggel, pedig alig látok ki a fejemből. Tudom, mi kerül a poharamba, honnan származik a kávé, hogy dolgozták fel, ki pörkölte, mikor és ebben a folyamatban én vagyok az utolsó, aki végül elfogyasztja.
Az ő kemény munkájuk és szakértelmük sarkall minden nap arra, hogy abból a 17.5 gramm kávéból a legjobb tudásom szerint a lehető legjobbat hozzam ki.
Az Informatikus tovább storyzik! Lássuk, honnan jutott hova, mindannyiunk okulására. Azt hiszem, vagyunk páran, akik hasonló utat jártunk be, akár a kávéval, akár sörrel, borral, whiskyvel, vagy egyébb örömünkre fogyasztható termékkel. Olvassátok, és osszátok meg velünk a tapasztalataitokat kommentben!
Laikus informatikusként 2010-es évek elején Székesfehérváron dolgoztam és a napi kávé adagomat a céges étteremben fogyasztottam. Ami a minőséget illeti hagyjuk, de legalább olcsó volt. Nem igazán voltam tisztában azzal, mitől is lehet jó egy pohár kávé.
Mikor még a Lavazza volt a valami, a frissen nyitott Burger Kingből - Espress yourself!
Az a szó, hogy specialty pedig teljesen ismeretlen volt arrafelé. Akkor még a multik uralták piacot. Nem győztem fellőni a Lavazza és Illy kávéimról a képeket az Instára, ami akkor még nem volt más, csak hippi hóbort.
Ekkortájt indult a Frei is fehérváron, ami akkor top-nak számított. Én is számtalan kávéjukat megkóstoltam, nem is hittük el, hogy mekkora a különbség az előbb említett feketékhez képest. Azt hittük, nincs is feljebb.
Megtörtént a felvilágosodás, el is kezdtem kutakodni, olvasni, túrni a netet, hogy szerezhetnék belőle otthonra, illetve, hogy is főzzem meg, ugyanis semmilyen eszközöm nem volt. Ami fontos volt, hogy a legkevesebb tudással a lehető legegyszerűbben minőségi eredményt érjek el, szolid anyagi keretből. Ekkor találtam rá a Seattle Coffee Gear youtube csatornájára, ahol jobbnál jobb gépeket mutattak be, technikákat tanultam.
Caption
Itt jöttem rá, hogy ha belevágok az otthoni kávézásba, akkor szükségem lesz egy darálóra, mert az őrölt kávé többé nem opció számomra. Mivel a keret szolid volt, elkoboztam édesanyám Aroma késes kávédarálóját, amit nagyanyámtól örökölt. Sok mindenre alkalmas a mai napig, kivéve minőségi őrlemény készítésére. Hiába, kis pénz, kis foci.
Megtanultam vele durvára őrölni aránylag egyenletes minőségben. Ez tökéletes volt egy french press-hez. Megvettem életem első kávéfőzőjét, egy igazi Bodum Chambord-ot. Rettentő büszke voltam magamra, hogy végre lett egy szakavatottak számára ismert eszközöm. Kezdődhetett a teszt.
Első felindulásomban berongyoltam a tesco-ba, és leemeltem egy szemes Omnia Huila-t (Columbia, elvileg). Ültetvényszelektált volt a szó, amivel megvettek...
Az első valamire való eszközeim
Hazavittem, megdaráltam, akkor már órákat lógtam a youtube-on, pontosan tudtam, hogy működik az én kis Chambord-om, jöhetett a gyakorlat. A kávé hígabb volt, mint amiket akkoriban ittam, de ez engem nem zavart. A feleségem (aki akkor még nem is volt a feleségem) szerint vizes volt, nyilván, ez más volt az addig megszokotthoz képest. Noha fogalmam nem volt, milyen kávét iszom, annyit tudtam, arabika és Columbia. És jó volt.
Olyan ízeket találtam, mint előtte még soha. Rendkívül élveztem a kávézást és a kis rituálét, ami mai napig jellemző minden reggel, amikor tehetem, hogy magam készítem a kávémat.
Az öröm nem tartott sokáig pár hónap után egy alkalommal, mikor hazautaztunk a szüleimhez, (nyilván vittem a kávés cuccaimat) bepakolás közben kiesett a kosárból a Bodum és eltört...
Minimál specialty
Kellett valami kevésbé törékeny, valami jól használható. Így aztán beruháztam egy V60-ra, és egy Hario Mini Millre, megjelentek a Frei ízesített kávéi a boltokban, már vásároltam is be belőlük.
Akkor már eléggé tudatosult a körülöttem lévőkben is, hogy valami beakadt, ezért karácsonyra kaptam egy mérleget a szüleimtől és Frei kávét. A születésnapomra a páromtól kaptam egy komplett kézműves kávés standot. Nagy kedvenc volt a Brazil Santos és a Párizsi vanília kávé.
Jó lenne, ha végre a tudatos vásárlók kora jönne el, ahol jó kérdéseket teszünk fel a termékkel kapcsolatban. És válaszokat is kapunk. És nem a marketingesektől. Én ezt szeretném.
Ott egy kanál cukor!
Nna, most, hogy kimentek a feketeöves kávésok, beszéljünk kicsit a kommersz kávékról.
Az ember jön megy, benéz a kisboltba, nem figyel egy percre és máris a „tégla” kávés polc előtt állt. Szórakozott mozdulattal leemeli az egyik kockát, gondolván, nicsak, új a csomagolása a zomniának, vagy csak kíváncsiságból ránéz, mi újság a csibónál? Szokott közönnyel siklik át az „elegáns pörkölésen”, „lágy ízeken” és akkor: Ott a szörny!
Bevallom, szoktam vásárolni otthonra a kotyogóba mindenféle téglát. Nem átkoznám ki ezt a fajta kávét a világból, de lenne ötletem, mi és miért jobb?
„Lassú pörkölés”
Ezt akkor most próbáljuk értelmezni, és helyre tenni kicsit, mert igényem van rá.
Jóideje terjed, főként nagyobb kávézóláncok kínálatában a „lágyan pörkölt” kávé. Ez még nálam elmegy, főleg mivel mai napig nincs egységesen használt pörkölésre vonatkozó megjelölés a specialty világban sem. A söröknél megfigyelhető IBU, EBC, ABV skálák viszonylag jól követhetőek, de ettől még a kommersz logika továbbra is a könnyebben értelmezhető 5-ből 3-as keserűség, komlókeserű és tsai megjelölést használják, amit valahol megértek, mert sem az IBU-ról, sem a ballingról nem tanítanak az iskolában. Dettó a kávénál: city, világos, amerikai vagy lágy, mind jelentheti ugyan azt. Egyben viszont biztos vagyok, hogy a pörkölés, mint eljárás, nem lehet „lassú”. legalábbis általánosságban ez egy kapitális marh butaság. Nem úgy nem jó, mint a sörnél a komlókeserű, mert annak van az ízre vonatkozó, ha nem is objektív, de összefüggésben álló értelme. De pörkölni lassan? Max valamihez képest. De mihez képest? És miért gondoljuk, hogy jobb a lassan pörkölt kávé?
Odafigyeléssel és szenvedéllyel pörköljük kávéinkat...
Ebben a cikkben azt fejtegetik, hogy a kommersz pörkölés akár 90 másodperc alatt is elérhető. Míg a kisüzemi bevett szokás 12-16 perc, ahol a 16 már sötétnek számít. Kétségeim vannak a 90 másodperc – pörkölés kettőssel kapcsolatban, mert az nettó sütés. Nyilván üzletileg minél gyorsabban képes előállítani az üzem a tonnát, annál olcsóbban képes kínálni azt. Ugyanakkor a marketinges szöveg és a valóság elég, ha laza szálakkal kapcsolódnak egymáshoz, és ebből jöhetnek ki az ilyen „lassú”, „gyengéd” és hasonló dumák. Gyengéden, persze, óvatosan, 220 fokos levegővel lassan pörkölünk. Hogyne. Mert a 220 fok az tavaszi fuvallat. Persze, ha a 90 másodperchez viszonyítom, akkor már egészen más a leányzó fekvése. Ahhoz képest a 12 percre elnyújtott pörkölés wellness a baboknak. Azt csak remélem, hogy a gyengéd nem azt jelenti, hogy 30 fokon pörkölnek… Viszont számoljunk egyet: ha a pörkölési idő majdnem 7-8 szorosára nő, akkor a termelékenység ezzel arányosan esik vissza, vagy legalábbis valamennyivel. Rendes a cégektől, hogy a vevők igényeihez igazodva még a termelékenységet is feláldozzák…
Ott a lassú gép, amit kizárólag azért lassítottak le, hogy Geri is aromás kávét ihasson reggel a hagymás rántotájához a kotyogóval
Ok, akkor tisztázzunk pár dolgot, kevéske tapasztalatom alapján:
a kommersz pörkölés attól nem lesz lassú, hogy nem sütik meg a babokat
lassan pörkölni nem lehet, mert a pörkölés már csak természeténél fogva gyors
ugyanaz a bab nem attól lesz jó, vagy rossz presszó, mert lassan, vagy gyorsan pörkölik. A babnak megfelelő pörkölési profillal érhető el a jó minőség. A profilt tessék feltüntetni a csomagoláson!
A lassúság főtt, lapos ízt eredményez, míg a túl gyors égett, füstös, keserű ízt hoz (nagyon leegyszerűsítve)
1-2 perc differencia a pörkölésben óriási különbséget jelent, de másodpercek is dönthetnek, hogy arany, vagy szarany lesz a vége
szarból várat tipikus esete: a ledöglött, eleve rossz minőségű szüretből származó alapanyagot pörkölhetik akárhogyan: lassan, lágyan, kétszer, kíméletesen vagy akárhogyan, a végeredmény soha nem lesz jó.
Szögezzük le, hogy a hőmérséklet önmagában nem határozza meg a pörkölés fokát. Ahány pörkölő, annyi féle és a különféle babok is különféleképpen pörkölődnek.
Van, amit nagyban egyszerűen nem, vagy csak nagyon nehezen lehet jól csinálni. Ezt (is) érdemes fejben tartani vásárláskor.
Ebben a cikkben a kávékorzón igen jól összefoglalták a pörkölési szinteket, és a hozzájuk tartozó hőfokokat, idősávokat, érdemes ránézni, ha valakit közelebbről érdekel a téma.
Ebben az írásban bemutatkozik az Informatikus, aki kávét főz, és visszaemlékszik a régi időkre.
Mióta az eszemet tudom, vannak emlékeim a kávéról. Emlékszem az illatra, amit akkor éreztem, amikor nagyanyám gomba kávéfőzővel csodát művelt.
A mai napig csodálom, hova jutottunk el a lakossági kávéfogyasztás terén, sajnos nem a jó értelemben. Tősér Gábor vagyok, 34 éves amatőr kávérajongó, ez az én sztorim arról, hogy is főzök otthon jobb kávét, mint a Starbucks.
1986-ban születtem, azaz a ’90-es években voltam gyerek. Akkortájt találkoztam az élelmiszeripar egyik legjobb marketing húzásával. A legszebb a dologban az, hogy nem gondolom, hogy szándékos volt, egyszerűen csak a kor sajátossága. Akkoriban csak szemes kávét lehetett kapni. Ezért aztán minden magára valamit is adó közért elhelyezett a bejárat mellett egy Áfész, Pannonia, Savaria - ki hogy hívja - kávédarálót.
Rendszerint sárga színben és bódító kávéillatban pompáztak.
Ha úgy nézem, van benne valami EK-s... (karpatikaligula)
Számomra a csúcsot a Julius Meinl hálózat jelentette és a siófoki Sió áruház. Imádtam oda járni, mert ott olyan dolgokkal találkoztam, amikkel abban az időben egy 6-7 éves vidéki kissrác csak ritkán: mozgólépcső, hanglemezbolt, az emeleten áruház játékokkal, menő elektronikai cuccokkal és a földszinten a JULIUS MEINL, tömény kávéillatba csomagolva.
(Most, hogy felvázoltam a Szomszédok isten tudja hányadik részének idevonatkozó jelenetét, majd dobjatok egy linket nekem is, kösziszépen)
Ezenfelül, szerintem nem volt olyan gyerek a ’90-es években, aki ne evett volna bármelyik felmenőjének maradék kávéjához sűrített tejet, én sem voltam kivétel.
A poharat ugye nem kell bemutatnom:
Nálunk a kávézóban ma ilyenbe kerül a Flat White - karpatikaligula
De máris ugrunk az időben: megannyi feketével később, kb. 9 évvel ezelőtt kezdett el érdekelni igazán, mi is kerül a poharamba. Akkor már rendszeres kávéfogyasztó voltam és rengeteg rémes "kávét" ittam.
Ahogy az emberek többsége, én is két módszert alkalmaztam a rossz kávé ihatóvá varázslására.
Az egyik a tej, ami olyan, mint egy púder. A nagyját elfedi és egészen addig hígíthatod vele a kávét, amíg az elviselhető nem lesz.Van egy barátom, aki ezt magas fokon űzi: az eszpresszója mellé külön kéri a habosított tejet, mondván, hogy majd ő eldönti mennyire is kell felütni azt a shotot (aki ért hozzá, tudja, hogy az íz sok mindentől függ: őrlemény, tömörítés, pörkölés, minőség, de ebbe most még nem mennék bele.)
Nem csodálkoznék, ha visszahoznák a retró csomagolást, némileg pc-sítve (karpatikaligula)
A másik módszer, ami szélesebb körben alkalmazott, az pedig bármi, ami édesít. Pláne, ha nem bírod a tejet. A lakossági kávéfogyasztásnak szerintem a cukor tette be a kaput. A döglött, szénné pörkölt, legócskább fűrészporos keveréket is fogyaszthatóvá teszi pár kanál, még némi tejpor bele és haladjunk. Élvezeti érték nulla. Csak a maximális funkcionalitás! A „jóvanazúgy” mentalitás márpedig része az identitásunknak, miért pont a kávé maradna ki ebből?...
A következő részekben elmesélem, hogyan sikerült ettől a gondolkodásmódtól és a hagyományosnak számító kávékészítési szokásoktól elrugaszkodnom és új, izgalmasabb módszerekkel kísérleteznem.
Kicsit olyan ez, mint a flopylemez és a kazettás magnó (karpatikaligula)
Köszönet az Informatikusnak az írásért, várjuk a következőt! Ha Te is kedvet kaptál az íráshoz, ne habozz, vedd fel velem a kapcsolatot!
Szereted a kávét és a kávé világát?
Szeretsz és tudsz is írni?
Frappánsan fogalmazol?
Vlogolnál egy jót?
Isteni kávés fotóid vannak?
A RövidKV blog és induló weboldala keresi leendő tartalomkészítőit!
- Koncepció
a blog lassan kinőtte kereteit, ezért vagy belegabajodik önmagába, vagy tematikus oldal indításával szedődik a ráncba (jómagam ez utóbbit mellett vagyok)
egy blogger - egy téma, azaz nem egyszerre kell regényeket írni, hanem több szövegre szétbontva alaposan körüljárni a témát
Szubjektív!!! Igen, tessék vállalni nyugodtan, hogy legtöbbször saját véleményt fogalmazunk meg, nem örök igazságokat, és ez rendben is van így.
Közösen alakított szövegtér: ha csatlakozol az oldalhoz, akkor lényegében szabad kezet kapsz, a saját hangodat hallathatod, a lényeg, hogy rendszeresen és igényesen írj
-Tematikák
semmi spanyol viasz, igazából bármi jöhet, ami kapcsolódik a kávéhoz, kávézáshoz. Jöhetnek vélemények kávéházakról, kávékról, eszközökről, gépekről, pörkölésről, készítési módokról... de szerelős posztokat, farmlátogatást, vagy épp utazós kóstolós írást, más nyelvű cikkek magyar nyelvű bemutatását is szívesen látnám
- Ki vagyok én, és ki vagy Te?
Én volnék a szerkesztő és mindenes, foglalkozásomra tekintve pörkölőmester a Blue-nál, végzettségem irodalmár. Te pedig a lényeg, a tartalomgyártó, az alfa és az omega. Én mutatok lehetséges utakat, adok tippeket, ötleteket, kajtatok belépőjegyeket, Te pedig jól elmégy és beszámolsz, vagy hozod a saját ötleteidet, tesztjeidet, kávézós tapasztalataidat.
- Végeredmény?
Lehetőség szerint olyan színes, szagos, "mozgó" szövegfolyam, ami a kávészeretet lényegét igyekszik megvillantani, folyamatosan reflektálva önmagára és a kávés világra.
- Mennyi?
Nem, fizetni nem tudok. Igen, ez egy nagyszerű lehetőség arra, hogy akár tízezrekhez tudj eljutni a véleményeddel. Igen, amint reklámbevételek esete forog fenn, az közös kalapba kerül, így Te is, és én is érdekeltek vagyunk a folyamatos fejlesztésben.
Ha tetszik az ötlet, akkor egy megosztással segíts, ha írnál is, jelentkezz!
Jelentkezni a karpatikaligula@gmail.com e-mail címen tudtok
Még egy blog, ahol kávé címszó alatt a szerző önmagáról pukkantgat el kisebb-nagyobb lufikat. Ejj, de azért lesz szó kávézókról, kávékról és minden firlefrancról, ami egy kávészeretőnek érdekes lehet. Elöljáróban talán még annyit, hogy: igen, szeretem a kávét, leginkább a rövidet, inni is, készíteni is, pörkölni is és a történeteket is, írni is, a kávézókat is – azokat nagyon – a kávéfőzőket, a különféle kávés kütyüket, és úgy általában a k és a v betűket. Ha tetszenek az írásaim, teccikeld, esetleg örvendeztess meg egy megosztással.
Utolsó kommentek