Kávéskehely, kávésmuffin, coffeefe...

Jó korban élnek a kávéivók.

Amióta az emberiség valamilyen módon elfogyasztja a kávébabból készült főzetet, soha még ennyire színes nem volt az elkészített italok, ételek és tárgyak palettája. Az egy dolog, hogy a presszókávé hány féle képen kerülhet a csészénkbe, de csokoládétól a teamécsesen át a szobadekorációig tengernyi módon és formában köszön vissza a fekete bab. Konkrétan milliónyi kávés Dolog létezik, felsorolni is nehéz lenne.

Ebben a rettenetes kavalkádban nehéz igazán újat mutatni, sokkal inkább egy-egy ütősebb kombináció, váratlan társítás tudja a fejeket felkapásra késztetni. Ilyen számomra a kávénak a szó szoros értelmében ehető formába öntése, a waffleshot, coffee in a cone, azaz  fagyikehelykávé, vagy ostyacsokikávé, kávéstölcsér, vagy valami ilyesmi.

Ebben két dolog is tetszik, egyrészt gusztusos a cucc, szerintem kifejezetten szép, a másik, hogy harmonikus egészként variálható a forró keserű kávé, a fagyos édes csokoládé és a végére remélhetőleg mindkettővel átitatódott ostya. Hogy lesz-e ilyesmi a leszkávézómban? nem is kérdés. Lesz, bizony!

A fenti dolgokban egyetlen rossz dolog van, hogy nem én találtam ki ezeket. Node azért remélhetőleg elférnek majd a piskótacsészébe töltött ristretto (ristrin, vagy mufretto?) és a karamellás-mogyorós coffefee (koffifi?) mellett. Hmm?

Nem vicc. Lesz.