Többed magammal a kávézónkból ellátogattunk a Vienna Coffee Festival-ra, ahol sok érdekes, olykor meglepő dolgot láttunk. Trendérzékenységünk okán is igyekszünk zaccos ujjainkat a kávékorpusz babistenének geishatól lüktető vénáján tartani, amennyire csak a munkánk ezt engedi... azaz a munkánk ezt megköveteli, mi pedig kitágult pupillával lestünk Bécsben, mint a moziban. Mert a trend már csak olyan, hogy valaki csinálja, mások követik, s akadnak messziről jöttek, akik azt főznek, amit akarnak. 

Bécs tagadhatatlanul a kávékultúra (egyik) origója, a Bécsi kávé önmagában is fogalom. Mint minden fogalom, ez is sok változáson ment keresztül az évtizedek során, értelmezésben és hozzáállásban is óriásit fordult a kávés világ. A hagyomány érték,  amit olykor érdemes akár széllel szemben is megtartani, de nem érdemes behunyt szemmel hagyni, hogy elmenjen mellettünk a világ. Manapság már az olasz kávékultúra is nyitott a speciality felé, a hagyományos szenes pörkölés mellett megjelenik a világos, aromás, sommásan: újhullámos vonal. Ezt a hagyományokkal együtt futó trendiségnek a megjelenését láttuk nagyon élesen Bécsben, ahol egyszerre voltak jelen a szögegyszerű brasil, éjsötét pörkölésű kávék, akár 80%-os robustás keverékek és a csilliós hipermodern kávégépek. Az én iránytűm nagyon nem talált irányt az ellentétes kávékészítési elvek, szentírások és hagyományok között. Égette a nyelvem a sokezer eurós géppel készített habos robusta, majd ámulatba ejtett a profi mikropörkölő nagyon rendben lévő brasil/hondurasi keveréke. Mutatom  képekben, a minőségért elnézést, a megvilágítás nem kedvezett a kis gépemnek.