És a legméglegfontosabb kérdés: miért?

Tesztelek egy kávégép/őrlő párost, de ahhoz, hogy kontextusba tudjam helyezni a képességeit, minőségét, működését, újra elgondolkoztam azon, milyen lehetőségei vannak azoknak, akik kávégépet szeretnének vásárolni? Dúrva, hogy már 4 éve írtam erről először, de sok minden azóta sem változott. Vagy mégis?

Hétköznapi életkép: család áll a miértidemárt kávés részlegénél, nézik a gépeket, lesik az árakat. Ők – legyenek mondjuk Tóthék - szeretik a jó kávét, ezért jó eszközt szeretnének vásárolni. Tóthék nem sóherek, de nem is az amerikai nagybácsi pénzéből élnek, hisznek az ár/érték arányban, de azért ronda gépet sem szeretnének a pultra tenni, nem baristák, de tisztában vannak azzal, hogy mit szeretnek. Nézzük, miből választhatnak?

A polcon sorakoznak a gépek, ár szerint növekvő sorrendben, így viszonylag könnyen belőhető, honnan kezdődnek a középkategóriás gépek, és honnan a csúcskategória. Vagy nem? Azt hihetnénk, hogy ha a 7000 forintos kotyogóstól a 250 000 forintos automata gépekig tartó sorban rábökünk valahol a közepén egy tetszőleges gépre, akkor már jók vagyunk. Vagy mégsem? A kérdést három körülmény is bonyolítja, amik a laikus számára (mindenkit annak számítok a könnyebbség kedvéért, aki nem barista végzettségű) nem is feltétlenül ismertek:

• először is már ott kezdődik a káosz, hogy a kotyogóssal kezdődik a sor, a vízgőznyomásos (nem pumpás) „eszpresszó” (szarvasi) gépeken és a pumpás karos gépeken át az őrlővel egybeépített automatákig tart. Ez kicsit olyan, mintha a mosogatógépek sora egy mély lavórral kezdődne, majd jönnének a hajduk és a külön centrifugák, a hagyományos gépek, majd a sor a ruhaboltban érne véget és azt állítanánk, hogy ezek közül mind „ugyan azt tudja”.

az őrlő fontosabb, mint a kávégép. Nem csak a frissesség miatt – az őrölt kávé nem képes tartani az illó aromákat -, hanem a presszóképes minőségű őrlemény előállítása miatt. A pengés darálók hiába szedik miszlikre a kávébabot, az a por alkalmatlan eszpresszó készítésére. A jó őrlők pedig drágák. Hogy miért, az egy külön tanulmány tárgya lehet, most csupán rögzítsük, hogy a minimum OK őrlők is 30-40 000 forinttól kezdődnek (akár kézi, akár nem…)

A jó presszóhoz kell a precíz vízterítés, illetve a hőstabilitás. Ezek megléte nem feltétlenül pénzkérdés. Nem biztos, hogy a kétszer annyiba kerülő kávégép jobban terít, mint a legolcsóbb. Az automaták pedig teljesen másképp működnek ilyen szempontból.

És akkor a különféle kapszulás, podos megoldásokról még nem is beszéltünk (és nem is fogunk most).

Szóval szerintem alaposan meg vannak vezetve Tóthék, akik még mindig ott állnak a boltban, végigolvasták mindezt, elköltöttek pár tízezer forintot, de egy jó kávét még nem ittak ma. Ettől én is ideges lennék. Szóval hogy is van ez?

• -Először is el kell döntenünk, milyen kávét szeretnénk inni? Milyen fajta kávéitalt és milyen pörkölést? Mert amíg egy sötét pörkölés „elvan” egy átlagos „darálóval”, addig a világos pörkölésű szemek sajnos igénylik a kitűnő minőségű őrlőt. Ugyanígy a testes presszó készítéséhez egyelőre csak a karos gépek a jók. Hiába választjuk a félmilliós automatát, az sem készít majd sokkal jobb duplát kedvenc világos Ethiop kávénkból, mint a „csak” negyedmilliós.
• -Egy kitűnően elkészített kotyogós kávé jobb, mint egy híg automatás presszó? Ezt csak így itt hagyom.
• -Gyorsan szeretnénk elkészíteni, lehetőleg egyszerűen, gombnyomásra a reggeli italunkat, vagy a minőség a fontos, és ezért hajlandóak vagyunk kitanulni a gép kezelését, a helyes tömörítést, utánajárni rögösödésnek, fokoknak, nyomásnak, mennyiségeknek stb.?
• -Kérjük ki a baristák, szakmabeliek véleményét, segítségét. Nem a nagy áruházak személyzetét akarom leszólni, egyszerűen a fentiek alapján ezt tartom célravezetőnek. De! Fogadjuk kritikusan a véleményeket, keressük a válaszokat és tegyük fel mindig a kérdést: miért? Miért kell nekem az őrlő? Miért kell jobb/drágább őrlő? Miért kell nekem nagyobb bojler/ thermoblock, golyós csapágy? Miért lesz krémes a kávém és miért nem? Tegyük fel a jó kérdéseket, különben csak a véleményeket csatáztatjuk egymással!

Végezetül térjünk vissza Tóthékhoz, akik szegények már megbánták ezt az egészet, mint cirmos, aki hetet kölkedzett: van számukra jó megoldás? Persze, hogy van! Adjuk őket menhelyre. Tóthék esete  már bonyolultabb, mert mindenen felül még a minőség, tartósság kérdése is beúszik a képbe. Tudjuk, hogy manapság lassan konkrétan mindent (és mindenkit) Kínában gyártanak, és ennek vannak jó oldalai is. Pl lehet egész jó technológiát kapni olcsón – kérdőjeles kivitelezésben. Hogy miért nem a Szarvasi cég próbálkozik ilyesmivel, azt nem tudhatom – pedig ötleteim lennének az upgrade-re –, de tény, hogy vannak már egészen olcsó, ok kávégépek a piacon. Legközelebb egy ilyet tesztelek, mutatok be alaposan, hogy a végére Tóthék is válaszokat kaphassanak, ne csak barista ömlengéseket a csilliós gépparkról.

Tree Espresso Bar a láthatáron

Sok oka van annak, hogy valami megtetszik, egy kávé megízlik, megtetszik, szimpatikussá válik valami, valaki, beleszeretek…. a vége ugyan az, írni kell róla. Így lett ez most is, szerelem első látásra.

A neten ismerkedtünk meg, konkrétabban az instagramon. Egy ismerősöm küldte el az elérhetőségét, majd beszédbe elegyedtünk egy kép alatt. Már akkor tudtam, ez valami más, akarom, kell, ennek  jónak kell lennie: súgott a megérzésem. És megint jól (az utóbbi időben párszor megcsalt a dög…). Az első találkozás izgalmát nem is próbáltam leplezni: nagy elvárásokkal nyitottam be a Tree Caffee ajtaján. A Duhnovics utcán lévő nem is olyan kicsi kávézó nem akar beállni az Ungvárra jellemző sorba. Itthonról nézve markánsan különbözik, Pestről tekintve igyekszik hasonlítani valamire.

Az összhatás is abszolúte po nás(omu): kicsit fancy, kicsit hipszter, kicsit loft, kicsit classic. Hosszú fa asztal ikeás székekkel, letisztult designe, madzagról pókháló szerűen csüngő dekor-izzók, zöld növények, szóval minden, ami manapság kell egy pesti specialtyhoz… csk ez épp Ungváron. Kontextus! Lehet, hogy az eddig leírtak fanyalgásnak tűnnek, de nagyon nem az. Itt, helyben tekintve a Kávé (specialty) sallangoktól mentes oázisa lehet a hely, ha hűek maradnak önmagukhoz. A hőcserélős Elektra sajnos nagyon nem barátja a kimaxolt presszónak, a Fiorenzato őrlő már jobb választás, viszont ott a kávé, ami az egyik legtutibb ukrajnai pörkölőtől, a coffee25-től érkezik. Egyszerű brasil santos, de közepesre pörkölve. Kevésnek hangzik? Pedig alapvetően innen kell kezdeni a kávézóskodást. Szerintem. Jó alapanyag, ok géppark és hozzá a lelkesedésen túlmutató Szakértelem! Nem én lennék, ha nem fedeztem volna fel apró hibákat, de alig egy hónapja nyitottak, szóval gondolom, túlteszik magukat rajtam és a kritikámon.

A lényeg: cukor nélkül fogyasztható és élvezhető presszó, ok tejgőzölési tudás, amivel bőven a legjobb cappuccinot hozták össze szerintem Ungváron jelenleg. Kell ennél több? Hogyne kellene. De olyan erős alapokkal dolgozik a Tree, hogy megkockáztatom, sikeresek lesznek… vagy kiderül, hogy az ilyesfajta igényességre még nincs vevő. Ez a másik oldala az éremnek, de ez hamarosan ki fog derülni.

Addig is mindenki menjen kávézni!

Többed magammal a kávézónkból ellátogattunk a Vienna Coffee Festival-ra, ahol sok érdekes, olykor meglepő dolgot láttunk. Trendérzékenységünk okán is igyekszünk zaccos ujjainkat a kávékorpusz babistenének geishatól lüktető vénáján tartani, amennyire csak a munkánk ezt engedi... azaz a munkánk ezt megköveteli, mi pedig kitágult pupillával lestünk Bécsben, mint a moziban. Mert a trend már csak olyan, hogy valaki csinálja, mások követik, s akadnak messziről jöttek, akik azt főznek, amit akarnak. 

Bécs tagadhatatlanul a kávékultúra (egyik) origója, a Bécsi kávé önmagában is fogalom. Mint minden fogalom, ez is sok változáson ment keresztül az évtizedek során, értelmezésben és hozzáállásban is óriásit fordult a kávés világ. A hagyomány érték,  amit olykor érdemes akár széllel szemben is megtartani, de nem érdemes behunyt szemmel hagyni, hogy elmenjen mellettünk a világ. Manapság már az olasz kávékultúra is nyitott a speciality felé, a hagyományos szenes pörkölés mellett megjelenik a világos, aromás, sommásan: újhullámos vonal. Ezt a hagyományokkal együtt futó trendiségnek a megjelenését láttuk nagyon élesen Bécsben, ahol egyszerre voltak jelen a szögegyszerű brasil, éjsötét pörkölésű kávék, akár 80%-os robustás keverékek és a csilliós hipermodern kávégépek. Az én iránytűm nagyon nem talált irányt az ellentétes kávékészítési elvek, szentírások és hagyományok között. Égette a nyelvem a sokezer eurós géppel készített habos robusta, majd ámulatba ejtett a profi mikropörkölő nagyon rendben lévő brasil/hondurasi keveréke. Mutatom  képekben, a minőségért elnézést, a megvilágítás nem kedvezett a kis gépemnek.

Aromát a kávéba, kávét az aromába!

Ha az ember fia (jánya)kávézóban dolgozik, lehet az a legfancybb hely, előbb utóbb szembesül a barista a kérdéssel: ízesített kávétok van?

Nincs.

 De miért nincs? Nézzük így: a kávé önmagában egy íz. Miért akarnánk keverni? Node. A kávé ital, mint olyan, igazából ízjegyek bonyolult összessége, harmóniája, és itt a hangsúly a harmónián van. Amikor azt mondom, hogy a Brazil kávé alapvetően keserű csokis, kakaós ízű, akkor miért is nem akarom ezeket az ízjegyeket valódi csokival felerősíteni? Egyáltalán, hogyan lehetséges aromatizálni a kávét? No, akkor gondolkodjunk!

Az aroma leginkább vagy a kész kávéitalba kerül, vagy a kávébab feldolgozása során kerül a levesbe. Előző megoldás során a különféle aromák, szirupok, kivonatok kerülnek egy csészébe az eszpresszóval, míg utóbbi megoldás esetében közvetlenül pörkölés után (közben?) aromatizálják a kávészemeket. Szóval mit is tanultunk az aromatizálásról?

• vagy a kész italt ízesítjük aromákkal, szirupokkal, cukros izékkel
• vagy a pörkölést követően kerül az olajos aromapermet a frissen pörkölt kávéra, ami magába szívja azt

Mivel? Mivel sokan kérik, ezért nyilván van. Komolyabbra fordítva: az aromák lehetnek természetesek és kémiai úton előállítottak. Hogy miért lesz egyik vagy másik adalék káros az egészségre, ebbe most nem mennék bele, mivel se nem értek hozzá, se nem szeretném megkapargatni az összeesküvés E-lméletek vékony cremarétegét.

Kulturális különbözőségek

Kinek jutna eszébe, hogy egy üveg minőségi borba bármifajta aromát tegyen? Vagy urambocsáss ízesítéssel javítson egy pohár portóin? Ugyanakkor mézes, fahéjas, vaníliás pálinka gondolatától már nem nyúl a lopótökért a sommelier hogy fejbe verje a vendéget, Gergő is jobb szereti a fahéjas Zubrovkát, mint a tisztát. 

Egy komoly barista véleményem szerint manapság nem szívesen dolgozik aromákkal, ha a kávé valódi ízeit szeretné a vendégeinek kínálni. Itt most tekintsünk el attól a kérdéstől, hogy mi van a rossz minőségű kávékkal, amin már csak javítani lehet…? A mai elkényeztetett kávés világban tucatnyi  minőségi, terület szelektált kávéból válogathatunk, a pörkölés és a feldolgozástól függően pedig szinte végtelen az íz variációk száma, a keverékekről pedig még nem is beszéltünk. A helyzet az, hogy az ízesítéssel amennyit hozzáadunk, annyit el is fedünk abból az igencsak bonyolult folyamat során létrejött ízharmóniából, amit a pörkölőmester a baristával közösen kicsiholt.

Ok, a presszóba, ha minőségi, inkább ne tegyünk aromát. É mi a helyzet a tejes italokkal?

A jól elkészített tejkrém igazán kellemes harmóniát alkot a presszókávéval, szeretjük is a jó cappuccinot, flat white-ot. Ezek az italok ugyanakkor teljes értékű édességként is megállják a helyüket az én szememben, így az ízesítésüket is másképp ítélem meg. Egy ilyen ital élvezete nyilván nem a kávé, mint olyan feltételek nélküli íz élvezetéről szól, hanem egy másfajta, általában édes ízélmény kereséséről. Ez is lehet trendi, nem véletlen, hogy a nagyobb kávézóláncok előszeretettel állnak elő újabb és újabb ízesített tejes kávékölteményekkel.

Én azt mondom: ha ragaszkodunk hozzá, akkor szirupot a „tejes kávéba” tegyünk, a presszónkat pedig hagyjuk tisztán.