évértékelő évkezdő bekávézó

Jajj, de szeretnék egy kávézót!

És a baj az, hogy végül is van is. Meg nincs is. Nem az enyém, de azért kicsit mégis. Az enyém, de azért kicsit sehogyansem. Az úgy történik, hogy tervezhettem, kiviteleztethettem. És sokat tapasztalhattam. És már elég gyakran pörkölök is. Azt nagyon élvezem, mert az nehéz. És rendelek zöldet. Azt úgy, hogy: ez a név tetszik nagyon, az nem annyira. Ennek a kávénak számok vannak a nevében, akkor tuti jó lehet. Na jó, persze túlzok az iróniával, de azért benne van ez is vastagon. És merem állítani, sok pörkölőnél van ez így. De a lényeg, hogy a polcokon ott a kezem nyoma, és ez jó érzés. És volt sok pozitívum is 18’ban. Például, hogy egy kávém olyan jól szerepelt egy kóstolón, hogy meglepődött, aki ott volt. Én is. Jó érzés, hogy a baristák a kávézóban (ami nem az enyém, de mégis), láthatóan fejlődnek és szeretik a helyüket. Jó érzés, hogy van egy hely, ami tetszik a betérőknek, és nem kell szégyenkeznem sem a kávé miatt, sem a körítés miatt. Fura ez a kis ország, Magyarország és a hozzá kapcsolható kávés közeg. Kicsi, és kusza, és persze mindenki ismer mindenkit. Akit nem, azok nem is érdekesek, pedig dehogynem. Macskák kint és bent is fogják az egeret. De lassan mi is megtaláljuk a helyünket, és talán én is.

Addig is, gyertek be egy kávéra, vagy redbull-kóla-coldbrewra, vagy beszélgetni velem, a kislányokkal, vagy csak úgy. Hozzatok ötletet is és magatokat. 

Az nagyon jó lenne. Akkor írok majd többet is.