Sokaknál lélektani határ a 100 000 forintos összeg. Ebben a bemutatóban egy olyan szettről olvashattok, ami alternatíva lehet a használt gépeknek.

Nem lett világmegváltó a szegedi kávégép, de az érem egyik oldala mégis kissé súlyosabbra sikeredett. Hogy melyik? Nos az kiderül a szövegből.

A legegyszerűbb lenne vaskos cinizmussal szidni, kiemelni a kevésbé sikerült oldalát ennek a szettnek, gúnyolódni az anyagminőségen, vagy a hiányosságokon. De az az igazság, hogy annyira nem is rossz, mint amennyire jó kávékat sikerült már eddig készítenem. Vagy fordítva, annyival elintézhetném a kritikát, hogy ennyiért nincs jobb, minden más másodlagos kérdés. Nehéz ügy, ezért is húztam a bemutató megírását, kellett idő, hogy tisztázzam magammal, mit is gondolok?

Az sem véletlen, hogy egy egész kávégépvásárlásos cikk is kikívánkozott belőlem a teszt előtt. Mert valamihez képest is lehet valami jó, vagy rossz, abszolút skálát nehéz lenne felrajzolni a kávégépek esetébe úgy, hogy a végén megint csak ne ott kötnénk ki, hogy „jja, kérem, annyiért már kávézót veszek baristával, nem kávéfőzőt… „

Ebből áll a szett:

Kis kúpos őrlő (AVX CG1) 

Maga a kávégép (AVX EM TB1)

Rögtelenítő izé (HG One féle)

+ precíziós felsőszűrő vízterítő és kosár

Normális tamper, zacckosár

Vízlágyító, törlőkendők, tisztítópor.

Szerintem ez így elég jól ki van találva, plusz egy mérleggel meg is vagyunk. Persze lehet még válogatni hozzá cuccokat, kinek mire van még szüksége – tömörítő állvány stb. Megvásárolhatóak külön is a gépek és kellékek, de alapvetően szerintem ez így kerek.

1. Első benyomások, design, anyaghasználat

A doboz láttán és a kicsomagoláskor lesz egy olyan aliexpresszes érzetünk, de ez nem is csoda, hiszen szorgos kínai kezek csomagolták és készítették számunkra mindezeket a földi jóságokat. Azon sem kell meglepődnünk, hogy van is ugyan ilyen gép az alin, persze más logóval. Akit ez zavar, annak elárulom, a gépek többsége már csak Kínából érkezik. És ugye jelen esetben egy bevizsgált, hivatalosan forgalmazott termékről beszélünk. Nagyobb baj az anyaghasználat, ahol aztán nem spóroltak a … spórolással. Csak annyi anyagot kapunk, de tényleg, amennyi feltétlenül szükséges ahhoz, hogy még egyben maradjon a cucc. Lehet ez már a környezettudatosság jegyében készült, de nekem inkább nyújt silány benyomást a recsegő műanyag. Ezt menti a golyós gőzkar és a rendesen megcsinált szűrőtartó kar, valamint a 40mm-es kúpos őrlőkések. Összességében felemás érzést nyújt mind a kávégép, mind az őrlő kivitelezése. De legalább ránézni nem fáj. Nem azt mondom, hogy a Catler/Sage koppintás iparművészeti remekmű, de összességében szerintem a formába nem lehet belekötni.

2. Funkciók, kezelhetőség

Az őrlő alapvetően tetszik, nem karbaőrlős, de kapunk hozzá kis téglit, roppant egyszerű kezelni, kis helyen elfér és a hangja sem borzasztó (mint mondjuk a sokkal profibb Baratza 270 sikító zörgése). Állíthatunk rajta időt, vagy adagot. Kínai, ezt azzal is tudatosítja, hogy olyan hangosan pittyen, mintha autóriasztó lett volna jánykorában. Az őrlemény, amit készít, nos, leginkább ok. Kotyogóhoz, filterhez ajánlanám jó szívvel, a kis kúpos kések teszik a dolgukat, de a világot nem váltják meg. Eszpresszó finomságot az állíthatóság legvégén tud csupán, tartalék nem marad benne. Viszont ebben a végállás közeli helyzetben a közepes/sötét pörkölésű kávékkal simán elboldogul, és elképzelhető, hogy egy alátéttel ez a dolog orvosolható (láttunk már ilyet). Mondom, felemás az érzés, mert amúgy szimpatikus kis ketyere ez 30 000 forintért. Persze, már hallom is, hogy „de a Graef 702 is ennyibe kerül!” (azért nem egészen) Valóban, a kis Graef már bizonyított és ebben az árszegmensben szerintem is az egyik legjobb vétel, kivitelezése miatt talán hajlanék is arra, hogy azt ajánlanám jobban. Mondjuk a kis kínai versenyző ebben az esetben is mutat rokonságot, pl a praktikus babtartály, ami leszedéskor bezárul alul. De a kések kialakítása és befogatása is gyanúsan Graefos, viszont is nagyobb késeket kapunk és a sebesség is alacsonyabb. De ugye a jobbaktól tanulni nem szégyen, max koppintás…

A kávégép, ahogyan már említettem, elég Catleresen néz ki kívülről. A kéken világító gombok kifejezetten szépek, a nyomásmérő megléte és korrekt működése nagyon jó dolog, a golyós felfogatású gőzkart is dicséret illeti. A gép 58mm-es szabvány karral szerelt, ami újabb plusz pont. Rontja a képet, hogy maga a fej műanyagból készült, csak körülötte lévő bajonett palástja fém, ami így a hőstabilitásnak nem tesz jót. Persze ettől még lehet tartós, és ugye a műanyag nem is adja le olyan könnyen a hőt, mint a fém… nna jó, ebbe inkább nem megyek bele, maradjunk annyiban, hogy ezen az áron elfogadható (Ezt kapjuk bármely random márkától ebben a kategóriában, vagy még kevesebbet). Az alapgép 60 000 forintos árához még csapjuk oda a precíziós vízterítőt nyugodtan, az tényleg jót tesz a kávénak és valami 2000 forintért a miénk lehet. Úgy tudnám leginkább jellemezni a kis gépet, hogy csak arra koncentrált a szerző, ami szem előtt lesz. A vízterítés egészen jól néz ki, a nyomást nyomon tudjuk követni, a kar masszív és van anyag benne, van opv és előáztatás. Apropó, előáztatás. Egyik szemem sír, a másik nevet. Mert ok, hogy van, de nem vagyok meggyőződve, hogy ettől jobb a dolog. Eleve az előáztatás szükségessége is kérdéses számomra. Mindenesetre örültem volna, ha ezt a funkciót lehetne szabályozni, vagy legalább ki lehetne kapcsolni.

3. Technika

A (recsegő)burkolat alatt szembesülünk az igazi minimalizmussal: nincs itt, kérem, semmi látnivaló! Ránézésre egy pici Saeco j kazán szolgáltatja a meleg vizet, amit teflon csövek visznek az Ulka (vagy kínai testvére) pumpa nyomására az igen minimalista főzőfejbe. Nem bonyolították rézcsövekkel az életüket a gyártósoron, maradjon az a hanyatló nyugat ópiuma. Hogy hogyan lesz ebből hőstabilitás? Hát leginkább sehogy. De ezek az alkatrészek mind működnek, és jól működnek. Ennél többet nevesebb gyártók gépeiben sem találunk, de nem is ez a lényeges, hanem hogy mindez összeáll-e azzá, amiért a pénzünket adtuk: egy korrekt presszóképes szetté? Nagyjából igen. Nincs nyomásfokozós okosság a karban, semmi hókuszpókusz, és a végeredmény kb. 3-ból 1-szer tök jó, 2-szer ok. Szerintem ez nem rossz. És itt hozzátenném gyorsan, hogy az őrlő egyértelműen a gyengébbik láncszem. Megkínáltuk a kávézóban a kis gépet azzal az őrléssel, amit a nagy géppel használunk, és szerette. Mi is.

4. Gőz

Én akkor sem vonnék le a versenyzőtől pontot a mutatványáért, ha egyáltalán nem lenne gőzfunkciója. Nem várok ilyesmit egy ekkora géptől, nem iszok tejes kávét, és amúgy is macerásnak tartom egy pici kazánnal a gőzölést, kávékészítést. De ha már ott az a jó kis gőzcsőr, hát kipróbáltam. Elsőre persze azt hittem, valamit rosszul csinálok, a nagy gép gőzlökete után a kis sziszegést nem tudtam hova tenni. De a fújtatás kitartott és kapásból tökéletes(nna) tejkrémet gőzöltem, ami rendesen meglepett. Ha valakinek ez a fétise, hát erre is tökéletesen megfelel a gép.  

Összegezzünk. Ugye eddig 100 ezer alatt járunk, ami egy nyilvánvaló lélektani határ sokak számára. Ennyi pénzért csak használt presszóképes gépet tudunk vadászni magunknak, ami, ha nem értünk hozzá, lutri. Akinek nem fáj az anyaghasználat, annak jó szívvel ajánlom a szettet a jelenlegi árán. A kis kiegészítőkkel együtt abszolút hozza a home barista fílinget, amire titkon minden kávérajongó vágyik.

A gépeket itt tudod megnézni, megvásárolni. Ha rám hivatkozol vásárláskor, azzal segíted további ilyen írások létrejöttét!

És a legméglegfontosabb kérdés: miért?

Tesztelek egy kávégép/őrlő párost, de ahhoz, hogy kontextusba tudjam helyezni a képességeit, minőségét, működését, újra elgondolkoztam azon, milyen lehetőségei vannak azoknak, akik kávégépet szeretnének vásárolni? Dúrva, hogy már 4 éve írtam erről először, de sok minden azóta sem változott. Vagy mégis?

Hétköznapi életkép: család áll a miértidemárt kávés részlegénél, nézik a gépeket, lesik az árakat. Ők – legyenek mondjuk Tóthék - szeretik a jó kávét, ezért jó eszközt szeretnének vásárolni. Tóthék nem sóherek, de nem is az amerikai nagybácsi pénzéből élnek, hisznek az ár/érték arányban, de azért ronda gépet sem szeretnének a pultra tenni, nem baristák, de tisztában vannak azzal, hogy mit szeretnek. Nézzük, miből választhatnak?

A polcon sorakoznak a gépek, ár szerint növekvő sorrendben, így viszonylag könnyen belőhető, honnan kezdődnek a középkategóriás gépek, és honnan a csúcskategória. Vagy nem? Azt hihetnénk, hogy ha a 7000 forintos kotyogóstól a 250 000 forintos automata gépekig tartó sorban rábökünk valahol a közepén egy tetszőleges gépre, akkor már jók vagyunk. Vagy mégsem? A kérdést három körülmény is bonyolítja, amik a laikus számára (mindenkit annak számítok a könnyebbség kedvéért, aki nem barista végzettségű) nem is feltétlenül ismertek:

• először is már ott kezdődik a káosz, hogy a kotyogóssal kezdődik a sor, a vízgőznyomásos (nem pumpás) „eszpresszó” (szarvasi) gépeken és a pumpás karos gépeken át az őrlővel egybeépített automatákig tart. Ez kicsit olyan, mintha a mosogatógépek sora egy mély lavórral kezdődne, majd jönnének a hajduk és a külön centrifugák, a hagyományos gépek, majd a sor a ruhaboltban érne véget és azt állítanánk, hogy ezek közül mind „ugyan azt tudja”.

az őrlő fontosabb, mint a kávégép. Nem csak a frissesség miatt – az őrölt kávé nem képes tartani az illó aromákat -, hanem a presszóképes minőségű őrlemény előállítása miatt. A pengés darálók hiába szedik miszlikre a kávébabot, az a por alkalmatlan eszpresszó készítésére. A jó őrlők pedig drágák. Hogy miért, az egy külön tanulmány tárgya lehet, most csupán rögzítsük, hogy a minimum OK őrlők is 30-40 000 forinttól kezdődnek (akár kézi, akár nem…)

A jó presszóhoz kell a precíz vízterítés, illetve a hőstabilitás. Ezek megléte nem feltétlenül pénzkérdés. Nem biztos, hogy a kétszer annyiba kerülő kávégép jobban terít, mint a legolcsóbb. Az automaták pedig teljesen másképp működnek ilyen szempontból.

És akkor a különféle kapszulás, podos megoldásokról még nem is beszéltünk (és nem is fogunk most).

Szóval szerintem alaposan meg vannak vezetve Tóthék, akik még mindig ott állnak a boltban, végigolvasták mindezt, elköltöttek pár tízezer forintot, de egy jó kávét még nem ittak ma. Ettől én is ideges lennék. Szóval hogy is van ez?

• -Először is el kell döntenünk, milyen kávét szeretnénk inni? Milyen fajta kávéitalt és milyen pörkölést? Mert amíg egy sötét pörkölés „elvan” egy átlagos „darálóval”, addig a világos pörkölésű szemek sajnos igénylik a kitűnő minőségű őrlőt. Ugyanígy a testes presszó készítéséhez egyelőre csak a karos gépek a jók. Hiába választjuk a félmilliós automatát, az sem készít majd sokkal jobb duplát kedvenc világos Ethiop kávénkból, mint a „csak” negyedmilliós.
• -Egy kitűnően elkészített kotyogós kávé jobb, mint egy híg automatás presszó? Ezt csak így itt hagyom.
• -Gyorsan szeretnénk elkészíteni, lehetőleg egyszerűen, gombnyomásra a reggeli italunkat, vagy a minőség a fontos, és ezért hajlandóak vagyunk kitanulni a gép kezelését, a helyes tömörítést, utánajárni rögösödésnek, fokoknak, nyomásnak, mennyiségeknek stb.?
• -Kérjük ki a baristák, szakmabeliek véleményét, segítségét. Nem a nagy áruházak személyzetét akarom leszólni, egyszerűen a fentiek alapján ezt tartom célravezetőnek. De! Fogadjuk kritikusan a véleményeket, keressük a válaszokat és tegyük fel mindig a kérdést: miért? Miért kell nekem az őrlő? Miért kell jobb/drágább őrlő? Miért kell nekem nagyobb bojler/ thermoblock, golyós csapágy? Miért lesz krémes a kávém és miért nem? Tegyük fel a jó kérdéseket, különben csak a véleményeket csatáztatjuk egymással!

Végezetül térjünk vissza Tóthékhoz, akik szegények már megbánták ezt az egészet, mint cirmos, aki hetet kölkedzett: van számukra jó megoldás? Persze, hogy van! Adjuk őket menhelyre. Tóthék esete  már bonyolultabb, mert mindenen felül még a minőség, tartósság kérdése is beúszik a képbe. Tudjuk, hogy manapság lassan konkrétan mindent (és mindenkit) Kínában gyártanak, és ennek vannak jó oldalai is. Pl lehet egész jó technológiát kapni olcsón – kérdőjeles kivitelezésben. Hogy miért nem a Szarvasi cég próbálkozik ilyesmivel, azt nem tudhatom – pedig ötleteim lennének az upgrade-re –, de tény, hogy vannak már egészen olcsó, ok kávégépek a piacon. Legközelebb egy ilyet tesztelek, mutatok be alaposan, hogy a végére Tóthék is válaszokat kaphassanak, ne csak barista ömlengéseket a csilliós gépparkról.

Kávé színűt kerestem, kávébőr ülésekkel, de az élet már csak másképp hozta.

Ez egy szubjektív írás a saját 206 cc-mről: a vásárlás körülményeiről, az autóról és az univerzumról úgy általában.

Mivel mindig érdekeltek az autók, és alanyi Totalcar rajongó vagyok, igazából nem is tudom, miért nem próbálkoztam autós írással eddig? Vagyis tudom: nem volt autóm. Jó, jó, kifogás mindig van, de ez az apróság, úgy éreztem, hiteltelenné tenné a countach tesztemet. Node most!

Pesti létezésem új szakaszba lépet, amikor saját autóm lett. Egy grafikonon ábrázolva a pesti autóbirtoklással kapcsolatos véleményem így fest: amíg nem volt autó (vagy valamilyen céges borzadványt kellett terelgetni random) – Soha nem akarok autót ebben a városban, mert az egy nettó sz*pás. Mióta van autóm – jujj, de jó kocsikázni!!!

Ok, érzem én is, hogy ez némi magyarázatra szorul. Az egyik lényeges momentum a dologban, hogy ma a munkámhoz is kell autó, napi szinten használom, a robogóval sajnos nem tudtam már megoldani minden szituációt. Fact: a pörkölő napi dolgaihoz jobb, ha mobilis a pörkölő mester (igen, az én vagyok).

Az sem mindegy, milyen autóról beszélünk? Valamilyen becsípődés miatt nálam az autó, motor, robogó olyan, mint a jó konyak: minél öregebb, annál jobban szeretem. Eddigi motorjaim rendre 20+ évesek voltak, addig az első autóm egy fiatalos 2003-as Twingo lett. Hogy most nem erről fogok írni, annak az az oka, hogy lecserélődött különféle okok miatt. Az okok egy része praktikus és szerintem mindenki számára érthető: annyira jó állapotban volt a kicsi kocsi, hogy már nem volt rajta mit csinálnom. Nna ja, tényleg ez a „praktikus” okom. A kevésbé praktikus, hogy vágytam a kabrió fílingre. Ezek ugye mind nagyon fontos szempontok (plusz még egy az igazsághoz tartozik, de az pedig nem tartozik ide). Persze, ha az anyagiak nem zárnák ki új autó vásárlását, lehet, hogy másképp festene a helyzet: ha lenne pénzem új kocsira, akkor vehetnék még régebbit.

Nézzük, mik voltak a kívánságlistámon: a legtetején a Mazda MX5 és a Fiat Barchetta (roadsterek!), ezekből párat meg is tapogattam. Egy a pénztárcámnak megfelelő, de rémisztően imbolygó mazda, valamint egy rohadó bárka megtekintése után ezekről a viszonylag magas beszerár + az előre látható javítgatások, fenntartási költségek miatt hamar letettem, talán majd legközelebb (bár az árak elszállni látszanak). Elérhetőbb távolságban jöttek a valamilyen nagy számban gyártott szedánok kabriósított verziói. Ezek között is a 3,5-ös Golf és a 306-os Peugeotok tetszettek legjobban, de nézegettem még a Bertone féle Opel F Astrákat is. 

Abban biztos voltam, hogy lehetőleg kis méretű autót szeretnék, így pl a Megan és a hozzá hasonló 4 ülésesek kiestek. Erősebb benzines motorral szerettem volna, így megint rövidült a lista. Bár vágytam nagyon a Pininfarina feliratra (szerintem az egyik legszebb kabrió), a szép állapotú 306-osok ára és amiket olvasgattam ezekről, eltántorítottak. Abban is egyetértettem magammal, hogy viszonylag olcsón fenntartható autó kell, ezért legyen egyszerű technika. Az Opel Tigrák tetszettek, de a pénztárcámnak már nem, viszont így jutottam el a CC-ig, azon belül is a 206-os Peugeot-hoz.  Már itt leszögezném, tisztában vagyok azzal, hogy mindent lehet mondani a kocsiról, csak azt nem, hogy férfias. Viszont ez pont nem érdekel, valahogy a formavilág tekintetében a maszkulinitás, mint fő szempont, fel nem merül bennem. Mondjuk Twingo-ról váltottam, szóval gondolom, másban sem.

Pár teszt és sok vélemény elolvasása után arra jutottam, hogy jó lehet ez nekem. Bár féltem az elektromos tetőtől, de a vászon sérülékenységével összevetve nem gondolom problémásabbnak, plusz ugye praktikusabb is a keménytető, főleg télen.

A forma. Nekem tetszik. Kifejezetten jó kiállású, gömbölyded, de határozott vonalvezetésű jószág. Nekem kifejezetten tetszik a lapos csomagtartó a két „kapaszkodóval”. Jó tagolású és arányos, mint a roasdterek. Így 2020-ra sem fáradt meg a forma, az én szememnek inkább modern, mint régies. Persze ennek ára van, amit úgy hívnak: hátsó ülés, ami így jelzés értékű. Elfér benne 4 személy? El. Olyankor 4 nagyon morcos ember száll majd ki az autóból, de végül is kivitelezhető. Vagy, ha olyan személyt szállítunk, akit a sors megkímélt a combok meglététől, és a térde is a fenekén van, nna ő gond nélkül fetrenghet hátul, és olyan 100-as tempóig még a fejét sem tépi le a szél.

Elől ellenben kellemes, az oldaltámaszos székek tartanak és egész jól állíthatóak, ezzel szemben a kormány, amire szerintem kár volt feltenni az állító reteszt azért a fél centiért, amennyit enged le-fel irányban mozgatni. Nem sportos az üléspozíció, de sportos „jellegű”. Nincs olyan érzésünk, mintha a földön ülnénk, ezt meghagyja az mx5-nek és társainak. Kiskocsis mércével viszont nem lehet panaszunk, a pedálok elrendezése sem ortopéd, mint pl a Twingómban volt. Bájdövéj a Twingo után szerintem egy lovon ülve is ergonomikusabbnak érezzük a kezelőszervek elhelyezkedését.

Én az 1,6-os 16 szelepes 109 lóerős motorral szerelt példányokat nézegette, a kétliteresekről olyanokat írtak, ami az én pénztárcámat rosszul érintené. A 109 ló már egész jól hangzik – kár, hogy ezek a lovak a hegyekben laknak, kifejezetten magasan, valahol 4000 felett. Az öreganyám sem látott ilyet, hogy 2-3000-ig lényegében a bubi is legyorsul. Ez még a kisebbik baj, de nehéznek is érződik az autó, amihez még hozzájön, hogy nem könnyű. Tonnán felül van a merevítések miatt, meg ugye a tető sem papundekliből van. Cserébe ha behajtogatjuk magunk mögé, kapunk egy alacsony tömegközéppontot, amit meg a kanyarok szeretnek. Persze ebben benne van az is, hogy az én kis autómat (motorikusan) egészen csodálatosan elhanyagolhatták az utóbbi években. Mindenesetre ha nyomatékos autózásra vágyunk, ne ilyet vegyünk. Fogyasztása nálam csak városban valahol 8,5 körül van, de ebben azért a motor nyűgjei is belejátszanak (a keverékképzésben van valami disznóság).

Vásárláskor, miután már túl voltam 3 elképzelhetetlenül lefingott kocsi megnézésén – a képen is látszott, hogy valami kis hólyagosodás van a betöltő nyílás körül, no de ha mondja az eladó hogy a hólyagosodás már a rozsdán van, amit a gitt tart össze, talán megkímél némi kínos hmm-től – találtam egy kifejezetten egyben lévő, képek alapján egészséges kasznijú autót. Meg is beszéltük telefonban a fontosabb dolgokat, és bár voltak intő jelek – covid miatt elmaradt műszaki vizsga, nem működő (elemcserés) központi zár – úgy voltam vele, hogy láttam én már karón varnyút, legfeljebb nem veszem meg, ha olyan. Utólag már tudom, hogy „olyan” volt, de ezt tökéletese jól titkolta egészen a hazajövetelig. Akkor aztán bevallott mindent. Mert mit néztem meg, amikor megvettem?

• - tetőmechanikát, csukást, nyitást többször is. Minden perfekt, semmi gyanús, és tényleg, mint az új. Minden szenzor érzékel, tetőroló a helyén, pipa.
• - kaszni állapotát, amennyire csak tudom, rozsdanyomokat, horpadásokat, sérüléseket. Ilyen téren kifejezetten jól áll a kocsi, bár az eleje nyilván ütve volt, nem feltűnő a dolog, rozsda pedig sehol, pár hólyag a neuralgikus pontoknál, de minimális
• - kerekek, úttartás, motorhang, motortér, kábelek, gyanús taknyolások nyomai, lógó kábelek stb. Ezek is rendben voltak, bár a motortétben volt olajsár, de ugye nem új autó, gyanúsat én nem láttam. Az eladó mondta is, hogy „kuplungozva” volt frissen, ezért kissé még harap. Én mondjuk ezt nem éreztem, de jó hír, ha új a kuplung (tuti nem az, de erről ksőbb).
• - belső, ülések, huzat szakadások, kopások. Ilyen szempontból annyit láttam, hogy „csajé” volt, magyarán ami kiégett belső világítás, vagy letört pici műanyag, azt hagyták is úgy, ahogy van. De összességében rendes, tiszta(!) belteret kaptam, egységes, nem kopott. Ez rám elég nagy hatást tett, mert ugye kabrió, ami gyakran van nyitva, nem olyan könnyű rendben tartani.
• - hátsó kerék ne terpesszen, mert akkor kuka a torziós rugó (avagy felújítandó)
• - nem utolsó sorban az eladót is megnéztem. Na nem úgy. Tök szimpi nő, nem az a bojrészer fajta, a kocsihoz nem igazán ért, de a szerelője úgy is cserélte, amit kellett. Ez így nekem a gyanúskálán a tök ok mezőben van, de persze lehet, hogy bennem van a hiba.

Mindezek után úgy éreztem, korrekt üzletet csináltam. Nem cseréltek elemet a központi zár távirányítójában, azért lehet csak kulccsal nyitni? Pff, hát persze. De ezt elfogadtam. Azután utólag kiderült, hogy valószínűleg cseréltek, de a feltanítás 5 másodperces procedúráját már nem volt kinek kigugliznija. Szóval szerintem kamu volt, de végül igaz lett. A műszaki vizsga hiánya már fájóbb volt, és a covidra fogni különösen tré dolog – ez lehetett volna intő jel -, de belealkudtam az árba, így lenyeltem. Végül is 13 nap múlva levizsgáztattam (kacsintós szájli). De addig már túl voltam a következőkön:

• trélerezés
• teljes első fékcsere
• minden olaj, szűrő, folyadék csere
• váltórudazat csere
• majd vizsga után gyertyák és trafó csere
• idegbaj 

A szerelő, ahova a vásárlást követő 1 óra múlva már időpontom volt a barátaimnál parkolást követően széthullott váltórudazat miatt, sírva röhögve mutogatta az olajszűrőt, amit úgy kellett kivésni a helyéről. Hidraulika folyadék kb. nem volt már benne, a féltengelynél meg dőlt belőle az olaj. Eladói reakció? Ezek bármikor bekövetkezhettek volna, ez bizony nem az ő sara. Megkérdezte a szerelőjét is, ő is ezt mondja. Nna ja, nesze neked szimpatikus eladó, meg korrektség. A szerelőm másik nagy felfedezése a meghegesztett és úgy visszatett összekötő rúd. Darabja 3000 forint, szóval tényleg biztosan megérte nem kicserélni. A folyogató tömítésre csak legyintett: majd, ha kuplungozni kell, akkor cseréljem, mert akkor úgy is le kell bontani a futóművet. Mondom, hogy most volt kuplungozva. Erre csak annyit kérdezett, hogy „Ez?”, és tudjisten, olyan furán nézet…

Akkoriban kissé csúnyákat gondoltam az eladóról, mert egyetlen dolgot kértem, hogy mondja el őszintén, amit tudnom érdemes. Úgy is megveszem, csak tudjak kalkulálni. Neki is jobb, ha nem anyáznak, nekem pedig nincs helyismeretem, ezért hálás vagyok, ha tájékoztatnak előre, mert akkor tervezhetek. Nyilván van a hozzáállásomban egy nagy adag naivitás, de másképp nekem nem megy. Akinek eladtam a Twingo-t, az utolsó kopott csavart is megmutattam, amit talán cserélni kell 5 év múlva. Úgy is annyit kértem a kocsiért, amennyit, egyszerűen az őszinteség ilyen esetben szerintem kifizetődik mindenkinek. Talán majd a karma...

Hogy akkor megbántam-e a vásárlást? Két hónap és 2000km után azt kell mondanom, hogy nem. Persze jobb lenne, ha nem kellene a felvillanó hibaüzenetek miatt aggódnom, vagy, ha elkerülhettem volna az első napok szervízbe rohangálását – ami a kifejezett szándékom volt, mivel nem otthoni terepen mozgok. Viszont a kabrió fíling nagyszerű, engem nagyon elkapott. Szétválasztva a 206 cc-t a konkrét vásárlás körülményeitől, simán ajánlom bárkinek, aki belátható összegből szeretne kabriózni. A CC-ség nagy előnye, hogy piros lámpánál simán feldobja, vagy le a tetőt 30mp alatt. Ha rákészülünk a műveletre, és előre lehúzzuk az ablakokat, akkor annyi sem kell neki. A csomagtartója felhúzott tetővel teljesen elfogadható méretű, de magas cuccokat max fektetve tehetünk bele. Tetővel a csomagtartóban is marad némi helyünk, még laposabb dolgoknak, de ilyenkor már csak kb 30cm-es résen tudjuk betuszkolni a bevásárlást. A lámpái jól világítanak, a motorhang egész kellemes, ha forgatjuk, a fun faktor hatalmas. Kanyarodni nagyon szeret, a kaszni számomra nem okozott meglepetést, szerintem egészen merev, nem érzem, hogy csavarodni akarna a körúton sem. Vannak nyiszogások, innen onnan jönnek fura zajok a konstrukció + kor egyenletből fakadóan (az én térdem is recseg már), de pl. autópályán 110-nél is kellemes odabent, nincs drámai süvítés szélfogó nélkül sem. Mondjuk én 173 cm alacsony vagyok, így nem lóg ki a fejem, magasabb sofőr már lehet vegyen kötött sapkát.

Hogy mit tanácsolnék annak, aki 206 cc-t venne? Először is csak bátran, ez egy jó kis kocsi. Másodszor, ha lehet, vigye el szervízbe átnézetni, kiolvasni a hibatárolóját. Ezt én elmulasztottam, és sokba került, főleg sok bosszúságba. Harmadszor fogadja el az örök érvényű igazságot: ami olcsó, az sz*r is.

Covid után(?) szabadon, avagy hogyan tovább magyar kávé?

Érdekel valakit, hogy mi újság a pesti kávézókkal? Mások nyomora? A közeli helyek szomorkás napi problémái? Nem? Nem csodálom, de azért mégis csak elmondom, milyen szempontok működnek mostanában egy pesti - mások által szimpatikusnak mondott - kávézó napi működése kapcsán.

Azzal nem árulok el titkot, ha azt írom: sza* az egész. Főleg, mivel a Blue (ja, igen, a Blue Bird kávézós gondjairól írok, azon belül is a szívemhez közeli Rumbachról, plusz ugye a kávépörkölőről). Mert ugye ki iszik kávét manapság 500+ forintért, ha nem muszáj? Vagy ki vásárol 8, 9 ezer forintért egy kiló szemeset, ha van kétezerér' is a boltban zacskós termék? Szóval igen, a pestközponti kávézda barátja a külföldi vendég, aki kissé más vonatkoztatási rendszerben látja az árakat, és a visszatérő vásárló, aki már kóstolta a szemes kávét és meg lett győzve. 

Hogy a partnerek is bezártak, és sokuk ki sem tudott nyitni újra, az főleg a kis hazai pörkölőket vágta haza, és a #vegyélhazait mozgalom valahogy a pörkölt kávé vásárlás kapcsán nehezebben érinti meg a magyart. Ezzel kapcsolatban mondok is egy anomáliát:

- én az olasz kávét szeretem, mert az az igazi kávé.

- ez a kávé magyar kávé.

- itthon termett?

- nem

- akkor mitől magyar?

- amitől az olasz olasz...

Nehéz ügy, ugye? Nem akarunk "olasz" kávét készíteni itthon, mert nem cél sem az utánzás, sem az ezredik sötét pörkölés. És ezzel nem szidni akarom, egyszerűen más az út, amin járunk. Maga az olasz kávékultúra, pörkölés, kávé kihagyhatatlan az önmeghatározáshoz, ugyanakkor egy jó IPA sem azért jó, mert másmilyen, mint egy cseh láger, hanem önmagában. 

De miért is mondom mindezt? 

A vírushelyzet méginkább árérzékennyé tett minket, miközben az alapanyag drágult. Nem azt mondom, hogy csak a drága kávé a jó, de ha pusztán a korrekt zöld kávé ára 3000/kg (nettó!), akkor döntse el mindenki magában, hogy mit gondol a boltban 2000-ért kapható kilós termékről. 

És akkor még nem szóltam egy szót sem a jó munkaerőről, a képzett baristáról, akit nem csak megfizetni kell, de képezni, motiválni. A vendéglátás pont nem az a szakma, ahol a dolgozó örül, ha egész nap a lábár lógatja. A gépek is csak kókadoznak a melegben, döglik a kávé az őrlőben - igazi apokaliptikus állapotok ezek a barista számára.

Mi a megoldás? Nna azt jó lenne megálmodni. A Blue-ban aztán mindennel is próbálkozunk: új menü, hibrid nyitvatartás, megamitakartok. Van benne jó is, persze, pl az újratervezés lehetősége. De vendég nélkül a vendéglátásból marad a -látás. 

Hogy én mit szeretnék? 

Vegyélhazait. De tényleg. Próbáld meg. Aztán ha nem tetszik, még mindig vissza lehet nyargalni az olaszra. Nem azt mondom, hogy vásárold fel csak a mi pörkölésünket (persze álmodni lehet), hanem válassz a valóban kitűnő magyar mikropörkölők kávéiból. Vagyunk jópáran, de azért mégsem olyan zavarbaejtően sokan. Légy kritikus a kávéddal kapcsolatban, ismerd meg a készítőket, kérdezz bátran - van rá lehetőséged, használd ki!