Kávé színűt kerestem, kávébőr ülésekkel, de az élet már csak másképp hozta.

Ez egy szubjektív írás a saját 206 cc-mről: a vásárlás körülményeiről, az autóról és az univerzumról úgy általában.

Mivel mindig érdekeltek az autók, és alanyi Totalcar rajongó vagyok, igazából nem is tudom, miért nem próbálkoztam autós írással eddig? Vagyis tudom: nem volt autóm. Jó, jó, kifogás mindig van, de ez az apróság, úgy éreztem, hiteltelenné tenné a countach tesztemet. Node most!

Pesti létezésem új szakaszba lépet, amikor saját autóm lett. Egy grafikonon ábrázolva a pesti autóbirtoklással kapcsolatos véleményem így fest: amíg nem volt autó (vagy valamilyen céges borzadványt kellett terelgetni random) – Soha nem akarok autót ebben a városban, mert az egy nettó sz*pás. Mióta van autóm – jujj, de jó kocsikázni!!!

Ok, érzem én is, hogy ez némi magyarázatra szorul. Az egyik lényeges momentum a dologban, hogy ma a munkámhoz is kell autó, napi szinten használom, a robogóval sajnos nem tudtam már megoldani minden szituációt. Fact: a pörkölő napi dolgaihoz jobb, ha mobilis a pörkölő mester (igen, az én vagyok).

Az sem mindegy, milyen autóról beszélünk? Valamilyen becsípődés miatt nálam az autó, motor, robogó olyan, mint a jó konyak: minél öregebb, annál jobban szeretem. Eddigi motorjaim rendre 20+ évesek voltak, addig az első autóm egy fiatalos 2003-as Twingo lett. Hogy most nem erről fogok írni, annak az az oka, hogy lecserélődött különféle okok miatt. Az okok egy része praktikus és szerintem mindenki számára érthető: annyira jó állapotban volt a kicsi kocsi, hogy már nem volt rajta mit csinálnom. Nna ja, tényleg ez a „praktikus” okom. A kevésbé praktikus, hogy vágytam a kabrió fílingre. Ezek ugye mind nagyon fontos szempontok (plusz még egy az igazsághoz tartozik, de az pedig nem tartozik ide). Persze, ha az anyagiak nem zárnák ki új autó vásárlását, lehet, hogy másképp festene a helyzet: ha lenne pénzem új kocsira, akkor vehetnék még régebbit.

Nézzük, mik voltak a kívánságlistámon: a legtetején a Mazda MX5 és a Fiat Barchetta (roadsterek!), ezekből párat meg is tapogattam. Egy a pénztárcámnak megfelelő, de rémisztően imbolygó mazda, valamint egy rohadó bárka megtekintése után ezekről a viszonylag magas beszerár + az előre látható javítgatások, fenntartási költségek miatt hamar letettem, talán majd legközelebb (bár az árak elszállni látszanak). Elérhetőbb távolságban jöttek a valamilyen nagy számban gyártott szedánok kabriósított verziói. Ezek között is a 3,5-ös Golf és a 306-os Peugeotok tetszettek legjobban, de nézegettem még a Bertone féle Opel F Astrákat is. 

Abban biztos voltam, hogy lehetőleg kis méretű autót szeretnék, így pl a Megan és a hozzá hasonló 4 ülésesek kiestek. Erősebb benzines motorral szerettem volna, így megint rövidült a lista. Bár vágytam nagyon a Pininfarina feliratra (szerintem az egyik legszebb kabrió), a szép állapotú 306-osok ára és amiket olvasgattam ezekről, eltántorítottak. Abban is egyetértettem magammal, hogy viszonylag olcsón fenntartható autó kell, ezért legyen egyszerű technika. Az Opel Tigrák tetszettek, de a pénztárcámnak már nem, viszont így jutottam el a CC-ig, azon belül is a 206-os Peugeot-hoz.  Már itt leszögezném, tisztában vagyok azzal, hogy mindent lehet mondani a kocsiról, csak azt nem, hogy férfias. Viszont ez pont nem érdekel, valahogy a formavilág tekintetében a maszkulinitás, mint fő szempont, fel nem merül bennem. Mondjuk Twingo-ról váltottam, szóval gondolom, másban sem.

Pár teszt és sok vélemény elolvasása után arra jutottam, hogy jó lehet ez nekem. Bár féltem az elektromos tetőtől, de a vászon sérülékenységével összevetve nem gondolom problémásabbnak, plusz ugye praktikusabb is a keménytető, főleg télen.

A forma. Nekem tetszik. Kifejezetten jó kiállású, gömbölyded, de határozott vonalvezetésű jószág. Nekem kifejezetten tetszik a lapos csomagtartó a két „kapaszkodóval”. Jó tagolású és arányos, mint a roasdterek. Így 2020-ra sem fáradt meg a forma, az én szememnek inkább modern, mint régies. Persze ennek ára van, amit úgy hívnak: hátsó ülés, ami így jelzés értékű. Elfér benne 4 személy? El. Olyankor 4 nagyon morcos ember száll majd ki az autóból, de végül is kivitelezhető. Vagy, ha olyan személyt szállítunk, akit a sors megkímélt a combok meglététől, és a térde is a fenekén van, nna ő gond nélkül fetrenghet hátul, és olyan 100-as tempóig még a fejét sem tépi le a szél.

Elől ellenben kellemes, az oldaltámaszos székek tartanak és egész jól állíthatóak, ezzel szemben a kormány, amire szerintem kár volt feltenni az állító reteszt azért a fél centiért, amennyit enged le-fel irányban mozgatni. Nem sportos az üléspozíció, de sportos „jellegű”. Nincs olyan érzésünk, mintha a földön ülnénk, ezt meghagyja az mx5-nek és társainak. Kiskocsis mércével viszont nem lehet panaszunk, a pedálok elrendezése sem ortopéd, mint pl a Twingómban volt. Bájdövéj a Twingo után szerintem egy lovon ülve is ergonomikusabbnak érezzük a kezelőszervek elhelyezkedését.

Én az 1,6-os 16 szelepes 109 lóerős motorral szerelt példányokat nézegette, a kétliteresekről olyanokat írtak, ami az én pénztárcámat rosszul érintené. A 109 ló már egész jól hangzik – kár, hogy ezek a lovak a hegyekben laknak, kifejezetten magasan, valahol 4000 felett. Az öreganyám sem látott ilyet, hogy 2-3000-ig lényegében a bubi is legyorsul. Ez még a kisebbik baj, de nehéznek is érződik az autó, amihez még hozzájön, hogy nem könnyű. Tonnán felül van a merevítések miatt, meg ugye a tető sem papundekliből van. Cserébe ha behajtogatjuk magunk mögé, kapunk egy alacsony tömegközéppontot, amit meg a kanyarok szeretnek. Persze ebben benne van az is, hogy az én kis autómat (motorikusan) egészen csodálatosan elhanyagolhatták az utóbbi években. Mindenesetre ha nyomatékos autózásra vágyunk, ne ilyet vegyünk. Fogyasztása nálam csak városban valahol 8,5 körül van, de ebben azért a motor nyűgjei is belejátszanak (a keverékképzésben van valami disznóság).

Vásárláskor, miután már túl voltam 3 elképzelhetetlenül lefingott kocsi megnézésén – a képen is látszott, hogy valami kis hólyagosodás van a betöltő nyílás körül, no de ha mondja az eladó hogy a hólyagosodás már a rozsdán van, amit a gitt tart össze, talán megkímél némi kínos hmm-től – találtam egy kifejezetten egyben lévő, képek alapján egészséges kasznijú autót. Meg is beszéltük telefonban a fontosabb dolgokat, és bár voltak intő jelek – covid miatt elmaradt műszaki vizsga, nem működő (elemcserés) központi zár – úgy voltam vele, hogy láttam én már karón varnyút, legfeljebb nem veszem meg, ha olyan. Utólag már tudom, hogy „olyan” volt, de ezt tökéletese jól titkolta egészen a hazajövetelig. Akkor aztán bevallott mindent. Mert mit néztem meg, amikor megvettem?

• - tetőmechanikát, csukást, nyitást többször is. Minden perfekt, semmi gyanús, és tényleg, mint az új. Minden szenzor érzékel, tetőroló a helyén, pipa.
• - kaszni állapotát, amennyire csak tudom, rozsdanyomokat, horpadásokat, sérüléseket. Ilyen téren kifejezetten jól áll a kocsi, bár az eleje nyilván ütve volt, nem feltűnő a dolog, rozsda pedig sehol, pár hólyag a neuralgikus pontoknál, de minimális
• - kerekek, úttartás, motorhang, motortér, kábelek, gyanús taknyolások nyomai, lógó kábelek stb. Ezek is rendben voltak, bár a motortétben volt olajsár, de ugye nem új autó, gyanúsat én nem láttam. Az eladó mondta is, hogy „kuplungozva” volt frissen, ezért kissé még harap. Én mondjuk ezt nem éreztem, de jó hír, ha új a kuplung (tuti nem az, de erről ksőbb).
• - belső, ülések, huzat szakadások, kopások. Ilyen szempontból annyit láttam, hogy „csajé” volt, magyarán ami kiégett belső világítás, vagy letört pici műanyag, azt hagyták is úgy, ahogy van. De összességében rendes, tiszta(!) belteret kaptam, egységes, nem kopott. Ez rám elég nagy hatást tett, mert ugye kabrió, ami gyakran van nyitva, nem olyan könnyű rendben tartani.
• - hátsó kerék ne terpesszen, mert akkor kuka a torziós rugó (avagy felújítandó)
• - nem utolsó sorban az eladót is megnéztem. Na nem úgy. Tök szimpi nő, nem az a bojrészer fajta, a kocsihoz nem igazán ért, de a szerelője úgy is cserélte, amit kellett. Ez így nekem a gyanúskálán a tök ok mezőben van, de persze lehet, hogy bennem van a hiba.

Mindezek után úgy éreztem, korrekt üzletet csináltam. Nem cseréltek elemet a központi zár távirányítójában, azért lehet csak kulccsal nyitni? Pff, hát persze. De ezt elfogadtam. Azután utólag kiderült, hogy valószínűleg cseréltek, de a feltanítás 5 másodperces procedúráját már nem volt kinek kigugliznija. Szóval szerintem kamu volt, de végül igaz lett. A műszaki vizsga hiánya már fájóbb volt, és a covidra fogni különösen tré dolog – ez lehetett volna intő jel -, de belealkudtam az árba, így lenyeltem. Végül is 13 nap múlva levizsgáztattam (kacsintós szájli). De addig már túl voltam a következőkön:

• trélerezés
• teljes első fékcsere
• minden olaj, szűrő, folyadék csere
• váltórudazat csere
• majd vizsga után gyertyák és trafó csere
• idegbaj 

A szerelő, ahova a vásárlást követő 1 óra múlva már időpontom volt a barátaimnál parkolást követően széthullott váltórudazat miatt, sírva röhögve mutogatta az olajszűrőt, amit úgy kellett kivésni a helyéről. Hidraulika folyadék kb. nem volt már benne, a féltengelynél meg dőlt belőle az olaj. Eladói reakció? Ezek bármikor bekövetkezhettek volna, ez bizony nem az ő sara. Megkérdezte a szerelőjét is, ő is ezt mondja. Nna ja, nesze neked szimpatikus eladó, meg korrektség. A szerelőm másik nagy felfedezése a meghegesztett és úgy visszatett összekötő rúd. Darabja 3000 forint, szóval tényleg biztosan megérte nem kicserélni. A folyogató tömítésre csak legyintett: majd, ha kuplungozni kell, akkor cseréljem, mert akkor úgy is le kell bontani a futóművet. Mondom, hogy most volt kuplungozva. Erre csak annyit kérdezett, hogy „Ez?”, és tudjisten, olyan furán nézet…

Akkoriban kissé csúnyákat gondoltam az eladóról, mert egyetlen dolgot kértem, hogy mondja el őszintén, amit tudnom érdemes. Úgy is megveszem, csak tudjak kalkulálni. Neki is jobb, ha nem anyáznak, nekem pedig nincs helyismeretem, ezért hálás vagyok, ha tájékoztatnak előre, mert akkor tervezhetek. Nyilván van a hozzáállásomban egy nagy adag naivitás, de másképp nekem nem megy. Akinek eladtam a Twingo-t, az utolsó kopott csavart is megmutattam, amit talán cserélni kell 5 év múlva. Úgy is annyit kértem a kocsiért, amennyit, egyszerűen az őszinteség ilyen esetben szerintem kifizetődik mindenkinek. Talán majd a karma...

Hogy akkor megbántam-e a vásárlást? Két hónap és 2000km után azt kell mondanom, hogy nem. Persze jobb lenne, ha nem kellene a felvillanó hibaüzenetek miatt aggódnom, vagy, ha elkerülhettem volna az első napok szervízbe rohangálását – ami a kifejezett szándékom volt, mivel nem otthoni terepen mozgok. Viszont a kabrió fíling nagyszerű, engem nagyon elkapott. Szétválasztva a 206 cc-t a konkrét vásárlás körülményeitől, simán ajánlom bárkinek, aki belátható összegből szeretne kabriózni. A CC-ség nagy előnye, hogy piros lámpánál simán feldobja, vagy le a tetőt 30mp alatt. Ha rákészülünk a műveletre, és előre lehúzzuk az ablakokat, akkor annyi sem kell neki. A csomagtartója felhúzott tetővel teljesen elfogadható méretű, de magas cuccokat max fektetve tehetünk bele. Tetővel a csomagtartóban is marad némi helyünk, még laposabb dolgoknak, de ilyenkor már csak kb 30cm-es résen tudjuk betuszkolni a bevásárlást. A lámpái jól világítanak, a motorhang egész kellemes, ha forgatjuk, a fun faktor hatalmas. Kanyarodni nagyon szeret, a kaszni számomra nem okozott meglepetést, szerintem egészen merev, nem érzem, hogy csavarodni akarna a körúton sem. Vannak nyiszogások, innen onnan jönnek fura zajok a konstrukció + kor egyenletből fakadóan (az én térdem is recseg már), de pl. autópályán 110-nél is kellemes odabent, nincs drámai süvítés szélfogó nélkül sem. Mondjuk én 173 cm alacsony vagyok, így nem lóg ki a fejem, magasabb sofőr már lehet vegyen kötött sapkát.

Hogy mit tanácsolnék annak, aki 206 cc-t venne? Először is csak bátran, ez egy jó kis kocsi. Másodszor, ha lehet, vigye el szervízbe átnézetni, kiolvasni a hibatárolóját. Ezt én elmulasztottam, és sokba került, főleg sok bosszúságba. Harmadszor fogadja el az örök érvényű igazságot: ami olcsó, az sz*r is.