Ungváros kellős központjában öt figyelemre méltó dologgal találkozhatunk kávékortyolgatás közben sétálva. Decemberben hagyományosan a tér közepén állítják fel a város karácsonyfáját; van nekünk egy esztétikailag kifogásolható „gyalogjáró” hídunk; találhatunk itt egy előrről valami, hátulról graffiti, belülről pedig bábszínházat, ami a tér nevét is adja: „Bábká” (amúgy Színház-tér);  itt van a (mondjuk) méltán híres egykori Korona szálló épülete(ének földi maradványai); valamint valamiféle régebbi időkre visszamenő megfontolásból egy állandó színpad is trónol a téren. Ungvár diákszövetség Gaggia(van itt még más is, zsinagóga és ungpart, de most csak a tér az érdekes.) Mindezeket azért fontos tudni, hogy aki nem járt erre, az is megértse, milyen előkelő helyen akciózott december 19-én a diákszövetség, amihez nekem is voltvan némi közöm (velem született szerénységemből adódóan nem kezdhettem egyből ezzel az írást. Mást ne mondjak, már gyermekkoromban is sokkal több salátát vittem a szilveszteri buliba, hogy viszonylag lelkiismeretfurdalás nélkül ehessem mág mások savanyúuborkáját).

Lényeg a lényeg, viszonylag ritkán érzem, hogy egy program, rendezvény igazán lelki töbletet adna nekem. Ehhez persze hozzátartozik, hogy szervezőként általában pont annak a lényegéből maradok ki, amit csinálok – ilyen ez a pop szakma. Ez viszont más. Összességében nem gondolom, hogy egy-egy jótékonysági akció önmagában hatalmas valami lenne, a hétköznapokban megnyilvánuló emberi jóságban inkább hiszek. Viszont az idén második alkalommal szervezett ünnepi megmozdulás az egyik legszebb dolog, amiben valaha szerepem volt.

A Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetségének Kiskalácsom-Nagykalácsom nevű kezdeményezése két dologról szól: magyarként programot szervezni a megyeszékhely központjában, amolyan nesze neked identitás- és kulturmisszió, valamint felhívni a figyelmet a jótékonyság fontosságára. Ungvár diákszövetség GaggiaEhhez két módon közelítettünk: egyfelől adunk – a diákok által készített (jjaj, szóval az elnökség pár tagja sütötte) mézeskalácsot és meleg teát bárkinek, aki odajön hozzánk, miközben mellettünk leginkább magyarul énekelnek, akik énekelnek (elnézést, Bogi jobban tudja az összes fellépőket, kihagyni meg nem szeretnék senkit). Másfelől ajándékokat gyűjtünk a rászoruló gyerekek javára (a Pulzus rádió egész Kárpátaljára kiterjedő cipősdoboz akciójához csatlakozva). Ungvár diákszövetség Gaggia Nyilván önmagában egyik sem menti meg a világot a pusztulástól és a bolygó kapitánya sem száll le emiatt közzénk, hogy piros-fehér-zöldre varázsolja a vereckei emlékmű kéksárga mázolmányait. Viszont volt egy nap, most már másodszor, amikor igenis város szinten mutatkozik meg az ungvári magyar diákság ezt fontosnak tartó rétege. Kellett ehhez bátorság, és kellett hozzá önzetlenség, hogy megvalósulhasson ez a minicsoda.

Ha ezzel sikerült néhány ungvári járókelőnek mosolyt csalni az arcára, már megérte. Ha csak pár gyereknek örömet okozunk karácsonykor az összegyűjtött adományokkal, már megérte. Ha csak két ungvárinak a fejében helyreállt a ’magyar’ és a ’kárpátaljai’ fogalmak egészséges szimbiotikus magátólértetődősége, már megérte.

Amúgy három kávét ittam aznap és ráalkudtam egy Gaggia GC2000-re egy kis MM darálóval együtt. Holnapra itt is a csomag.

Ungvár diákszövetség Gaggia

Boldog karácsonyt!