Youtube premier!

Március nyolcadikán, 16:00-kor elindult vadonatúj koffeinben tocsogó, kávéban lubickoló, lattéban úszó, kávégépekkel zsonglőrködő, őrlőkkel machináló, eszpresszós okosságokkal teli Youtube csatornánkat! Kövessetek minket, iratkozzatok fel, lájkoljatok, osszatok és ami a legfontosabb: kávézzunk okossan!

Most komolyan: elköltöttél több százezret szuper kávégépekre, de mégsem úgy jön le a presszó, ahogy szeretnéd? 

Home Barista, Kávégép használat, Kávé tanácsadás, Vásárlási tanácsadás!

Vagy még csak szeretnél beruházni, de nem tudod, mi érné meg jobban?

Akkor hajrá, kattints, és segítek helyre tenni a dolgokat! 

Nem bullshit, nem filozofálás, hanem konkrét segítség bármilyen géppark esetében.

Hogy mit is, miért is? Hát például ezért:

• - Hozd ki kedvenc italodból a legtöbbet!
• - Nem tudod, mit szeretnél, csak azt, hogy jó kávét készíteni otthon?
• - Tudod, hogy új gépet vásárolnál, de elvesztél a márkák, típusok, felszereltség, szín és szag között?
• - Nem tudod, mi miért kerül annyiba, amennyibe?
• - Kérj segítséget akár személyesen, akár online!

Mindegy, hogy kotyogóval, aeropressel, vagy Marzoccóval készíted az italod, ígérem, mutatok neked újat!

Miért állírtom, hogy tudok segíteni és hogy megéri?

• - először is több, mint tíz éve dolgozom kávéval, kávégépekkel
• - ismerős vagyok a kávés világban a pörkölés, a kávégép szervízelés, karbantartás és a kávé készítés oldaláról is. Ok, ez kicsit nagyképűen hangzik, de: 
• - a saját káromon beletanultam a szakmába, és ezt Te jól felhasználhatod!

Nosza!

Jja, és persze ezzel a munkámat is támogatod, meg persze egy kávésabb, boldogabb világrend felépülését :)) 

Konzultációs "jegyet" akár itt is beszerezhetsz! 

Kávégép vásárlás nehézségeiről itt is írtam.

És ott a Kakaós Kávé!!!

Újabb 5 féle dobozos tejes kávét kóstoltam. A kakukktojás - legalábbis a kóstolás előtt még azt hittem - a Mizo Cold Brew mellett 4 tetszőleges macchiato, cappuccino, late krült az asztalra.

Nem lövöm le a poént, de én egy cold brew-t nem így képzelek... 

Aki szereti a kakaóskávét, annak is van egy tippem!

Iratkozz fel! (lécci)

Az Informatikus tovább storyzik! Lássuk, honnan jutott hova, mindannyiunk okulására. Azt hiszem, vagyunk páran, akik hasonló utat jártunk be, akár a kávéval, akár sörrel, borral, whiskyvel, vagy egyébb örömünkre fogyasztható termékkel. Olvassátok, és osszátok meg velünk a tapasztalataitokat kommentben!

Legutóbb ott hagytuk abba, meglett a V60 és a Mini Mill, szintet léptem és megszoktam, hogy a kávé többé nem a funkcionalitást képviseli, hanem valódi élvezeti cikk.

Már-már elégedett voltam, aztán a cég, ahol dolgoztam megcáfolta ezt.

Elkezdett az Iroda workshopokat szervezni különféle témákban, ami az embereket érdekelheti, mint szabadidős tevékenység.

Az egyik ezek közül pedig egy kávé workshop volt. A Lucky Cap micro roastery tartotta, akik a bányai ültetvényről származó pörkölt Costa Rica-jukról híresek és maga Tóth Sándor volt az, aki kb. 2 órán keresztül mesélt arról, amiről eddig fogalmam sem volt. Életemben először találkoztam a feldolgozási eljárásokkal, magával a kávé cseresznyével, ittam cascara-t, és főzött az általam is birtokolt V60-nal olyat, hogy azonnal eldobtam a hajamat.

Itt realizáltam, hogy nem az a nagy trúváj meddig áll el a kávé, hanem az, hogy mikor pörkölték. Gajdán Béla az AVX pörkölő tulaja mondta azt, hogy a kávéra nem azt kellene ráírni, hogy meddig áll el, hanem azt, hogy mikor pörkölték. Vajon az emberek egy része akkor is a 600 forintos blendeket venné, ha látnák, hogy esetenként több mint fél éve a csomagolásban pihen az őrlemény?

Na, de vissza a Workshophoz. Egy világosra pörkölt Peru Geishát kóstoltunk, amit először Filterrel, majd Eszpresszóként készített el és kóstoltatott meg velünk, közben pedig elárulta milyen ízekre figyeljünk, hogy is kell egyáltalán fogyasztani ezeket a kávékat.

Ez volt a sorsfordító élmény, ami megnyitotta számomra ezt a világot. Nyilván előtte is láttam videókon, hogy különleges és ismeretlen nevű kávékat készítenek pl. a Seattle Coffee Gear videókban, de akkor még nem hittem, hogy ekkora a különbség az én otthoni "döglött" kávéimhoz képest. Pedig de!

A különbség az eddigi kávéim és az előadáson ivott kávék között az volt, hogy az italnak megjelent a karaktere, életemben először kiéreztem az ízjegyeket, a gyümölcsösséget és a kávé savasságát. Ami eddig nem volt.

Ám ez akkor annyira távolinak tűnt a várostól, a helyi közönségtől és a piaci viszonyoktól, hogy nem is gondoltam rá úgy, mint egy mindennapi opcióra.

Nyitott egy kávézó a városban, ahol az ő kávéjukat főzték, úgy ahogy ez elvárható.

Hol máshol, mint a Frei kávézó tőszomszédságában. Ennek egyetlen előnye volt, hogy aki oda bement és kávét kért, nem kellett magyarázni milyen kávét is iszik, miért V60 a V60.

Egyetlen előnye mellett viszont a hátránya az volt, hogy a max. 2 típusú kávén kívül mást nem nyújtott, ami nekem ugyan tökéletesen elég volt, imádtam ott kávézni, de a Frei füzetnyi kínálatával és a brand erejével nem tudta felvenni a versenyt. Nem tudom meddig volt nyitva a hely, de ma már más van a helyén, az biztos.

Az örök igazság, hogy a kávéd annyira lesz jó, amennyire a szetted leggyengébb eleme. Volt egy V60-om, Hario papírom, volt egy öntőkannám, tehát a kávé volt a leggyengébb láncszem.

2014-ben jártunk, mikor feldobta a Youtube, a Vissza a Kotyogóhoz nevű videót, ami arról szólt, hogy a szentendrei Kávékalmár pörkölőmestere és barátai szanaszét szurkáltak hőszenzorokkal egy Brikkát és labor körülmények között kielemezték, hogy melyik a legjobb módszer használni ezt az olasz találmányt. Majd ezek után készítettek ceruzából tamper nyelet, naked portafiltert és végezetül bedugtak egy GoPro-t egy Probat pörkölőbe menet közben, mert miért ne?

 Teljesen le voltam nyűgözve a profi kivitelezéstől és az agyament ötletektől és nem mellesleg a sztoritól, miszerint Gábor, a tulaj totál más szektorból érkezve először hobbiként, majd egy barista tanfolyam elvégzése után megvette első ipari örlőjét, amiből lett a Kávékalmár. Tőlük veszem azóta is a kávéimat: a Columbia, amit pörkölnek, számomra egy csoda.

Megvolt minden a boldogsághoz, fejlesztettem a V60 tudományomat, minden szép volt és jó.

Mivel a változatosság gyönyörködtet és akkor már kezdtem ráunni a filterre, elkezdtem gondolkodni merre tovább. Ekkor jött az ötlet, hogy kotyogózzunk. Nyilván Bialetti az alany, de melyik? Kezdőként barátaim tanácsára Brikkát nem mertem venni. Riogattak, hogy rendkívül érzékeny az őrleményre és nem voltam benne biztos, hogy a Mini Millel érdemben tudnám etetni.

Féltem, hogy ha nem sikerül munkára bírnom megfelelően, megbánom. Így tehát maradtam egy 3 személyes Moka Expressnél, mivel még mindig egyedül kávéztam a családban.

Akkor már Pesten dolgoztam és a kávézó, amit látogattam munka előtt, remek világos pörkölésű kolumbiai kávét kínált és adott el szemes kávé formájában is.

Természetesen vettem belőle otthonra, a Mokába.

Egy újabb szint, új arány, új ízek és megjelentek az otthoni kínálatban a tejjel készült italok is. Ám újabb gyenge láncszembe futottam, ami a tejhab volt. Ezt először egy ikeás tejhabosítóval készítettem, nem volt rossz, de sajnos a Microfoamtól messze volt. Aztán úgy hozta a sors, hogy sikerült beszereznem egy Nespresso-féle Aeroccinot, ami pedig inkább túltolta a habosítást: már a hab elkészültekor elvált a hab a tejtől és a hab kemény is volt. Tette a dolgát, de tökéletes nem volt.

Teltek-múltak a hetek, egyre jobb kávékat főztem otthon és egyszer csak 2019 nyarán felköltöztem Budapestre, 700 méterre egy Specialty kávézótól. Rögtön megszűnt a vonzereje a reggeli Mini Mill tekergetésnek. Mit volt mit tenni, a reggeli procedúrán egyszerűsíteni kellett, kellett valami új.

Vegyünk őrlőt! Jött az idea, ami pont jókor érkezett, ugyanis az AVX épp akkor jött ki a sajátmárkás őrlőjével, le is csaptam rá. Most, hogy megvolt az őrlő, stabil és konzisztens volt a szemcseméret, visszatérhettem a Brikkához és már rendeltem is felbátorodva. A Covid szerencsétlenségében annyi volt a szerencse, hogy mire becsuktak mindent márciusban, az én kis készletemben ott volt minden, visszatértem a Kávékalmárhoz és kezdődhetett a tesztelés.

Illetve áprilisban Hoffmann feltett egy videót, amiben kitárgyalta milyen módszerrel lehet a legközelebb kerülni a microfoam-hoz, ezért az utolsó, amit vettem, egy French Press volt, amivel egész jó tejhabot sikerült varázsolnom.

De térjünk csak vissza a Brikkához! Körülbelül egy hét volt mire összeszoktunk, addig folyamatosan ment a daráló tekergetés, mennyiség próbálgatása, majd az elkészült ital kóstolása.

És itt tartunk most, élvezem a kávéfőzést minden reggel, pedig alig látok ki a fejemből. Tudom, mi kerül a poharamba, honnan származik a kávé, hogy dolgozták fel, ki pörkölte, mikor és ebben a folyamatban én vagyok az utolsó, aki végül elfogyasztja.

Az ő kemény munkájuk és szakértelmük sarkall minden nap arra, hogy abból a 17.5 gramm kávéból a legjobb tudásom szerint a lehető legjobbat hozzam ki.

Ez számomra a tisztelet ékes példája.

Lécci látogassátok meg RövidKV Youtube csatornáját és iratkozzatok fel, hogy egyre jobb és izgalmasabb tartalmakat tölthessünk fel!

De mit iszik a pörkölőmester egy hosszú hét után, ha legurítana pár sört?

Kávés sör kóstoló következik szubjktív módon. 

Ha tetszik, amit csinálok, kérlek iratkozz fel a youtube csatornámra, lájkolj és kommentelj!

Próbálkozom a videós tartalommal, ezért ha tetszik, vagy legalábbis látsz benne fantáziát, segíts lájkkal és iratkozz fel!

Az Informatikus tovább storyzik! Lássuk, honnan jutott hova, mindannyiunk okulására. Azt hiszem, vagyunk páran, akik hasonló utat jártunk be, akár a kávéval, akár sörrel, borral, whiskyvel, vagy egyébb örömünkre fogyasztható termékkel. Olvassátok, és osszátok meg velünk a tapasztalataitokat kommentben!

Laikus informatikusként 2010-es évek elején Székesfehérváron dolgoztam és a napi kávé adagomat a céges étteremben fogyasztottam. Ami a minőséget illeti hagyjuk, de legalább olcsó volt. Nem igazán voltam tisztában azzal, mitől is lehet jó egy pohár kávé.

Az a szó, hogy specialty pedig teljesen ismeretlen volt arrafelé. Akkor még a multik uralták piacot. Nem győztem fellőni a Lavazza és Illy kávéimról a képeket az Instára, ami akkor még nem volt más, csak hippi hóbort.

Ekkortájt indult a Frei is fehérváron, ami akkor top-nak számított. Én is számtalan kávéjukat megkóstoltam, nem is hittük el, hogy mekkora a különbség az előbb említett feketékhez képest. Azt hittük, nincs is feljebb.

Megtörtént a felvilágosodás, el is kezdtem kutakodni, olvasni, túrni a netet, hogy szerezhetnék belőle otthonra, illetve, hogy is főzzem meg, ugyanis semmilyen eszközöm nem volt. Ami fontos volt, hogy a legkevesebb tudással a lehető legegyszerűbben minőségi eredményt érjek el, szolid anyagi keretből. Ekkor találtam rá a Seattle Coffee Gear youtube csatornájára, ahol jobbnál jobb gépeket mutattak be, technikákat tanultam.

Itt jöttem rá, hogy ha belevágok az otthoni kávézásba, akkor szükségem lesz egy darálóra, mert az őrölt kávé többé nem opció számomra. Mivel a keret szolid volt, elkoboztam édesanyám Aroma késes kávédarálóját, amit nagyanyámtól örökölt. Sok mindenre alkalmas a mai napig, kivéve minőségi őrlemény készítésére. Hiába, kis pénz, kis foci.

Megtanultam vele durvára őrölni aránylag egyenletes minőségben. Ez tökéletes volt egy french press-hez. Megvettem életem első kávéfőzőjét, egy igazi Bodum Chambord-ot. Rettentő büszke voltam magamra, hogy végre lett egy szakavatottak számára ismert eszközöm. Kezdődhetett a teszt.

Első felindulásomban berongyoltam a tesco-ba, és leemeltem egy szemes Omnia Huila-t (Columbia, elvileg). Ültetvényszelektált volt a szó, amivel megvettek...

Hazavittem, megdaráltam, akkor már órákat lógtam a youtube-on, pontosan tudtam, hogy működik az én kis Chambord-om, jöhetett a gyakorlat. A kávé hígabb volt, mint amiket akkoriban ittam, de ez engem nem zavart. A feleségem (aki akkor még nem is volt a feleségem) szerint vizes volt, nyilván, ez más volt az addig megszokotthoz képest. Noha fogalmam nem volt, milyen kávét iszom, annyit tudtam, arabika és Columbia. És jó volt.

Olyan ízeket találtam, mint előtte még soha. Rendkívül élveztem a kávézást és a kis rituálét, ami mai napig jellemző minden reggel, amikor tehetem, hogy magam készítem a kávémat.

Az öröm nem tartott sokáig pár hónap után egy alkalommal, mikor hazautaztunk a szüleimhez, (nyilván vittem a kávés cuccaimat) bepakolás közben kiesett a kosárból a Bodum és eltört...

Kellett valami kevésbé törékeny, valami jól használható. Így aztán beruháztam egy V60-ra, és egy Hario Mini Millre, megjelentek a Frei ízesített kávéi a boltokban, már vásároltam is be belőlük.

Akkor már eléggé tudatosult a körülöttem lévőkben is, hogy valami beakadt, ezért karácsonyra kaptam egy mérleget a szüleimtől és Frei kávét.  A születésnapomra a páromtól kaptam egy komplett kézműves kávés standot. Nagy kedvenc volt a Brazil Santos és a Párizsi vanília kávé.

Édes tudatlanság.

Jó lenne, ha végre a tudatos vásárlók kora jönne el, ahol jó kérdéseket teszünk fel a termékkel kapcsolatban. És válaszokat is kapunk. És nem a marketingesektől. Én ezt szeretném.

Ott egy kanál cukor!

Nna, most, hogy kimentek a feketeöves kávésok, beszéljünk kicsit a kommersz kávékról.

Az ember jön megy, benéz a kisboltba, nem figyel egy percre és máris a „tégla” kávés polc előtt állt. Szórakozott mozdulattal leemeli az egyik kockát, gondolván, nicsak, új a csomagolása a zomniának, vagy csak kíváncsiságból ránéz, mi újság a csibónál? Szokott közönnyel siklik át az „elegáns pörkölésen”, „lágy ízeken” és akkor: Ott a szörny!

„Lassú pörkölés”

Ezt akkor most próbáljuk értelmezni, és helyre tenni kicsit, mert igényem van rá.

Jóideje terjed, főként nagyobb kávézóláncok kínálatában a „lágyan pörkölt” kávé. Ez még nálam elmegy, főleg mivel mai napig nincs egységesen használt pörkölésre vonatkozó megjelölés a specialty világban sem. A söröknél megfigyelhető IBU, EBC, ABV skálák viszonylag jól követhetőek, de ettől még a kommersz logika továbbra is a könnyebben értelmezhető 5-ből 3-as keserűség, komlókeserű és tsai megjelölést használják, amit valahol megértek, mert sem az IBU-ról, sem a ballingról nem tanítanak az iskolában. Dettó a kávénál: city, világos, amerikai vagy lágy, mind jelentheti ugyan azt. Egyben viszont biztos vagyok, hogy a pörkölés, mint eljárás, nem lehet „lassú”. legalábbis általánosságban ez egy kapitális marh butaság. Nem úgy nem jó, mint a sörnél a komlókeserű, mert annak van az ízre vonatkozó, ha nem is objektív, de összefüggésben álló értelme. De pörkölni lassan? Max valamihez képest. De mihez képest? És miért gondoljuk, hogy jobb a lassan pörkölt kávé?

Ebben a cikkben azt fejtegetik, hogy a kommersz pörkölés akár 90 másodperc alatt is elérhető. Míg a kisüzemi bevett szokás 12-16 perc, ahol a 16 már sötétnek számít. Kétségeim vannak a 90 másodperc – pörkölés kettőssel kapcsolatban, mert az nettó sütés. Nyilván üzletileg minél gyorsabban képes előállítani az üzem a tonnát, annál olcsóbban képes kínálni azt. Ugyanakkor a marketinges szöveg és a valóság elég, ha laza szálakkal kapcsolódnak egymáshoz, és ebből jöhetnek ki az ilyen „lassú”, „gyengéd” és hasonló dumák. Gyengéden, persze, óvatosan, 220 fokos levegővel lassan pörkölünk. Hogyne. Mert a 220 fok az tavaszi fuvallat. Persze, ha a 90 másodperchez viszonyítom, akkor már egészen más a leányzó fekvése. Ahhoz képest a 12 percre elnyújtott pörkölés wellness a baboknak. Azt csak remélem, hogy a gyengéd nem azt jelenti, hogy 30 fokon pörkölnek… Viszont számoljunk egyet: ha a pörkölési idő majdnem 7-8 szorosára nő, akkor a termelékenység ezzel arányosan esik vissza, vagy legalábbis valamennyivel. Rendes a cégektől, hogy a vevők igényeihez igazodva még a termelékenységet is feláldozzák…

Ok, akkor tisztázzunk pár dolgot, kevéske tapasztalatom alapján:

1. a kommersz pörkölés attól nem lesz lassú, hogy nem sütik meg a babokat
2. lassan pörkölni nem lehet, mert a pörkölés már csak természeténél fogva gyors
3. ugyanaz a bab nem attól lesz jó, vagy rossz presszó, mert lassan, vagy gyorsan pörkölik. A babnak megfelelő pörkölési profillal érhető el a jó minőség. A profilt tessék feltüntetni a csomagoláson!
4. A lassúság főtt, lapos ízt eredményez, míg a túl gyors égett, füstös, keserű ízt hoz (nagyon leegyszerűsítve)
5. 1-2 perc differencia a pörkölésben óriási különbséget jelent, de másodpercek is dönthetnek, hogy arany, vagy szarany lesz a vége
6. szarból várat tipikus esete: a ledöglött, eleve rossz minőségű szüretből származó alapanyagot pörkölhetik akárhogyan: lassan, lágyan, kétszer, kíméletesen vagy akárhogyan, a végeredmény soha nem lesz jó.

Szögezzük le, hogy a hőmérséklet önmagában nem határozza meg a pörkölés fokát. Ahány pörkölő, annyi féle és a különféle babok is különféleképpen pörkölődnek. 

Ebben a cikkben a kávékorzón igen jól összefoglalták a pörkölési szinteket, és a hozzájuk tartozó hőfokokat, idősávokat, érdemes ránézni, ha valakit közelebbről érdekel a téma.

Ebben az írásban bemutatkozik az Informatikus, aki kávét főz, és visszaemlékszik a régi időkre.

Mióta az eszemet tudom, vannak emlékeim a kávéról. Emlékszem az illatra, amit akkor éreztem, amikor nagyanyám gomba kávéfőzővel csodát művelt.

A mai napig csodálom, hova jutottunk el a lakossági kávéfogyasztás terén, sajnos nem a jó értelemben. Tősér Gábor vagyok, 34 éves amatőr kávérajongó, ez az én sztorim arról, hogy is főzök otthon jobb kávét, mint a Starbucks.

1986-ban születtem, azaz a ’90-es években voltam gyerek. Akkortájt találkoztam az élelmiszeripar egyik legjobb marketing húzásával. A legszebb a dologban az, hogy nem gondolom, hogy szándékos volt, egyszerűen csak a kor sajátossága. Akkoriban csak szemes kávét lehetett kapni. Ezért aztán minden magára valamit is adó közért elhelyezett a bejárat mellett egy Áfész, Pannonia, Savaria - ki hogy hívja - kávédarálót.

Rendszerint sárga színben és bódító kávéillatban pompáztak.

Számomra a csúcsot a Julius Meinl hálózat jelentette és a siófoki Sió áruház. Imádtam oda járni, mert ott olyan dolgokkal találkoztam, amikkel abban az időben egy 6-7 éves vidéki kissrác csak ritkán: mozgólépcső, hanglemezbolt, az emeleten áruház játékokkal, menő elektronikai cuccokkal és a földszinten a JULIUS MEINL, tömény kávéillatba csomagolva.

(Most, hogy felvázoltam a Szomszédok isten tudja hányadik részének idevonatkozó jelenetét, majd dobjatok egy linket nekem is, kösziszépen)

Ezenfelül, szerintem nem volt olyan gyerek a ’90-es években, aki ne evett volna bármelyik felmenőjének maradék kávéjához sűrített tejet, én sem voltam kivétel.

A poharat ugye nem kell bemutatnom:

De máris ugrunk az időben: megannyi feketével később, kb. 9 évvel ezelőtt kezdett el érdekelni igazán, mi is kerül a poharamba. Akkor már rendszeres kávéfogyasztó voltam és rengeteg rémes "kávét" ittam.

Ahogy az emberek többsége, én is két módszert alkalmaztam a rossz kávé ihatóvá varázslására.

Az egyik a tej, ami olyan, mint egy púder. A nagyját elfedi és egészen addig hígíthatod vele a kávét, amíg az elviselhető nem lesz.Van egy barátom, aki ezt magas fokon űzi: az eszpresszója mellé külön kéri a habosított tejet, mondván, hogy majd ő eldönti mennyire is kell felütni azt a shotot (aki ért hozzá, tudja, hogy az íz sok mindentől függ: őrlemény, tömörítés, pörkölés, minőség, de ebbe most még nem mennék bele.)

A másik módszer, ami szélesebb körben alkalmazott, az pedig bármi, ami édesít. Pláne, ha nem bírod a tejet. A lakossági kávéfogyasztásnak szerintem a cukor tette be a kaput. A döglött, szénné pörkölt, legócskább fűrészporos keveréket is fogyaszthatóvá teszi pár kanál, még némi tejpor bele és haladjunk. Élvezeti érték nulla. Csak a maximális funkcionalitás! A „jóvanazúgy” mentalitás márpedig része az identitásunknak, miért pont a kávé maradna ki ebből?...

A következő részekben elmesélem, hogyan sikerült ettől a gondolkodásmódtól és a hagyományosnak számító kávékészítési szokásoktól elrugaszkodnom és új, izgalmasabb módszerekkel kísérleteznem.

 Köszönet az Informatikusnak az írásért, várjuk a következőt! Ha Te is kedvet kaptál az íráshoz, ne habozz, vedd fel velem a kapcsolatot!

Sokaknál lélektani határ a 100 000 forintos összeg. Ebben a bemutatóban egy olyan szettről olvashattok, ami alternatíva lehet a használt gépeknek.

Nem lett világmegváltó a szegedi kávégép, de az érem egyik oldala mégis kissé súlyosabbra sikeredett. Hogy melyik? Nos az kiderül a szövegből.

A legegyszerűbb lenne vaskos cinizmussal szidni, kiemelni a kevésbé sikerült oldalát ennek a szettnek, gúnyolódni az anyagminőségen, vagy a hiányosságokon. De az az igazság, hogy annyira nem is rossz, mint amennyire jó kávékat sikerült már eddig készítenem. Vagy fordítva, annyival elintézhetném a kritikát, hogy ennyiért nincs jobb, minden más másodlagos kérdés. Nehéz ügy, ezért is húztam a bemutató megírását, kellett idő, hogy tisztázzam magammal, mit is gondolok?

Az sem véletlen, hogy egy egész kávégépvásárlásos cikk is kikívánkozott belőlem a teszt előtt. Mert valamihez képest is lehet valami jó, vagy rossz, abszolút skálát nehéz lenne felrajzolni a kávégépek esetébe úgy, hogy a végén megint csak ne ott kötnénk ki, hogy „jja, kérem, annyiért már kávézót veszek baristával, nem kávéfőzőt… „

Ebből áll a szett:

Kis kúpos őrlő (AVX CG1) 

Maga a kávégép (AVX EM TB1)

Rögtelenítő izé (HG One féle)

+ precíziós felsőszűrő vízterítő és kosár

Normális tamper, zacckosár

Vízlágyító, törlőkendők, tisztítópor.

Szerintem ez így elég jól ki van találva, plusz egy mérleggel meg is vagyunk. Persze lehet még válogatni hozzá cuccokat, kinek mire van még szüksége – tömörítő állvány stb. Megvásárolhatóak külön is a gépek és kellékek, de alapvetően szerintem ez így kerek.

1. Első benyomások, design, anyaghasználat

A doboz láttán és a kicsomagoláskor lesz egy olyan aliexpresszes érzetünk, de ez nem is csoda, hiszen szorgos kínai kezek csomagolták és készítették számunkra mindezeket a földi jóságokat. Azon sem kell meglepődnünk, hogy van is ugyan ilyen gép az alin, persze más logóval. Akit ez zavar, annak elárulom, a gépek többsége már csak Kínából érkezik. És ugye jelen esetben egy bevizsgált, hivatalosan forgalmazott termékről beszélünk. Nagyobb baj az anyaghasználat, ahol aztán nem spóroltak a … spórolással. Csak annyi anyagot kapunk, de tényleg, amennyi feltétlenül szükséges ahhoz, hogy még egyben maradjon a cucc. Lehet ez már a környezettudatosság jegyében készült, de nekem inkább nyújt silány benyomást a recsegő műanyag. Ezt menti a golyós gőzkar és a rendesen megcsinált szűrőtartó kar, valamint a 40mm-es kúpos őrlőkések. Összességében felemás érzést nyújt mind a kávégép, mind az őrlő kivitelezése. De legalább ránézni nem fáj. Nem azt mondom, hogy a Catler/Sage koppintás iparművészeti remekmű, de összességében szerintem a formába nem lehet belekötni.

2. Funkciók, kezelhetőség

Az őrlő alapvetően tetszik, nem karbaőrlős, de kapunk hozzá kis téglit, roppant egyszerű kezelni, kis helyen elfér és a hangja sem borzasztó (mint mondjuk a sokkal profibb Baratza 270 sikító zörgése). Állíthatunk rajta időt, vagy adagot. Kínai, ezt azzal is tudatosítja, hogy olyan hangosan pittyen, mintha autóriasztó lett volna jánykorában. Az őrlemény, amit készít, nos, leginkább ok. Kotyogóhoz, filterhez ajánlanám jó szívvel, a kis kúpos kések teszik a dolgukat, de a világot nem váltják meg. Eszpresszó finomságot az állíthatóság legvégén tud csupán, tartalék nem marad benne. Viszont ebben a végállás közeli helyzetben a közepes/sötét pörkölésű kávékkal simán elboldogul, és elképzelhető, hogy egy alátéttel ez a dolog orvosolható (láttunk már ilyet). Mondom, felemás az érzés, mert amúgy szimpatikus kis ketyere ez 30 000 forintért. Persze, már hallom is, hogy „de a Graef 702 is ennyibe kerül!” (azért nem egészen) Valóban, a kis Graef már bizonyított és ebben az árszegmensben szerintem is az egyik legjobb vétel, kivitelezése miatt talán hajlanék is arra, hogy azt ajánlanám jobban. Mondjuk a kis kínai versenyző ebben az esetben is mutat rokonságot, pl a praktikus babtartály, ami leszedéskor bezárul alul. De a kések kialakítása és befogatása is gyanúsan Graefos, viszont is nagyobb késeket kapunk és a sebesség is alacsonyabb. De ugye a jobbaktól tanulni nem szégyen, max koppintás…

A kávégép, ahogyan már említettem, elég Catleresen néz ki kívülről. A kéken világító gombok kifejezetten szépek, a nyomásmérő megléte és korrekt működése nagyon jó dolog, a golyós felfogatású gőzkart is dicséret illeti. A gép 58mm-es szabvány karral szerelt, ami újabb plusz pont. Rontja a képet, hogy maga a fej műanyagból készült, csak körülötte lévő bajonett palástja fém, ami így a hőstabilitásnak nem tesz jót. Persze ettől még lehet tartós, és ugye a műanyag nem is adja le olyan könnyen a hőt, mint a fém… nna jó, ebbe inkább nem megyek bele, maradjunk annyiban, hogy ezen az áron elfogadható (Ezt kapjuk bármely random márkától ebben a kategóriában, vagy még kevesebbet). Az alapgép 60 000 forintos árához még csapjuk oda a precíziós vízterítőt nyugodtan, az tényleg jót tesz a kávénak és valami 2000 forintért a miénk lehet. Úgy tudnám leginkább jellemezni a kis gépet, hogy csak arra koncentrált a szerző, ami szem előtt lesz. A vízterítés egészen jól néz ki, a nyomást nyomon tudjuk követni, a kar masszív és van anyag benne, van opv és előáztatás. Apropó, előáztatás. Egyik szemem sír, a másik nevet. Mert ok, hogy van, de nem vagyok meggyőződve, hogy ettől jobb a dolog. Eleve az előáztatás szükségessége is kérdéses számomra. Mindenesetre örültem volna, ha ezt a funkciót lehetne szabályozni, vagy legalább ki lehetne kapcsolni.

3. Technika

A (recsegő)burkolat alatt szembesülünk az igazi minimalizmussal: nincs itt, kérem, semmi látnivaló! Ránézésre egy pici Saeco j kazán szolgáltatja a meleg vizet, amit teflon csövek visznek az Ulka (vagy kínai testvére) pumpa nyomására az igen minimalista főzőfejbe. Nem bonyolították rézcsövekkel az életüket a gyártósoron, maradjon az a hanyatló nyugat ópiuma. Hogy hogyan lesz ebből hőstabilitás? Hát leginkább sehogy. De ezek az alkatrészek mind működnek, és jól működnek. Ennél többet nevesebb gyártók gépeiben sem találunk, de nem is ez a lényeges, hanem hogy mindez összeáll-e azzá, amiért a pénzünket adtuk: egy korrekt presszóképes szetté? Nagyjából igen. Nincs nyomásfokozós okosság a karban, semmi hókuszpókusz, és a végeredmény kb. 3-ból 1-szer tök jó, 2-szer ok. Szerintem ez nem rossz. És itt hozzátenném gyorsan, hogy az őrlő egyértelműen a gyengébbik láncszem. Megkínáltuk a kávézóban a kis gépet azzal az őrléssel, amit a nagy géppel használunk, és szerette. Mi is.

4. Gőz

Én akkor sem vonnék le a versenyzőtől pontot a mutatványáért, ha egyáltalán nem lenne gőzfunkciója. Nem várok ilyesmit egy ekkora géptől, nem iszok tejes kávét, és amúgy is macerásnak tartom egy pici kazánnal a gőzölést, kávékészítést. De ha már ott az a jó kis gőzcsőr, hát kipróbáltam. Elsőre persze azt hittem, valamit rosszul csinálok, a nagy gép gőzlökete után a kis sziszegést nem tudtam hova tenni. De a fújtatás kitartott és kapásból tökéletes(nna) tejkrémet gőzöltem, ami rendesen meglepett. Ha valakinek ez a fétise, hát erre is tökéletesen megfelel a gép.  

Összegezzünk. Ugye eddig 100 ezer alatt járunk, ami egy nyilvánvaló lélektani határ sokak számára. Ennyi pénzért csak használt presszóképes gépet tudunk vadászni magunknak, ami, ha nem értünk hozzá, lutri. Akinek nem fáj az anyaghasználat, annak jó szívvel ajánlom a szettet a jelenlegi árán. A kis kiegészítőkkel együtt abszolút hozza a home barista fílinget, amire titkon minden kávérajongó vágyik.

A gépeket itt tudod megnézni, megvásárolni. Ha rám hivatkozol vásárláskor, azzal segíted további ilyen írások létrejöttét!